Epica: The Alchemy Project
Kiadó: Atomic Fire
Megjelenés dátuma: 2022. 11. 11.
Produkció: Epica és Joost van den Broek
Az album hossza: 35.51 perc
Műfaj: szimfonikus metal
Értékelés: 9/10
Olyan világban élünk, amelyet a modern társadalom és a turbókapitalizmus egyre jobban szétziláz, a reklámok pedig minden médiumban az egyén sikertörténetét próbálják eladni nekünk. Pedig az ember társas lény: évezredeken át közösségben maradtunk életben, nem magányos farkasként kóboroltunk az erdőkben. Az együttműködés a sikeres társadalom alapja, és ezt az Epica is jól tudja. Az együttes tavaly ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját, és az ünnepségre meghívták mindazokat a zenészeket, akikkel az elmúlt két évtizedben keresztezték egymás útját. Az eredmény a ‘The Alchemy Project’ címet viselő EP.
Az EP a ‘The Great Tribulation’ című dallal indul, amelyet az olasz szimfonikus death metal csapattal, a Fleshgod Apocalypse-szal közösen írtak. A felvezetés még tipikus Epica-stílusban indul Simone-nal és kórusénekkel, de hamar jóval sötétebb vizekre evez, ahol a tomboló blast beatek fölött kiválóan fonódik össze Simone és Francesco természetesen egymással élesen szembenálló hangja, a kórusrészekben pedig Veronica Bordacchini szopránjának ereje is hallható.
“Dancing on ruins in search of more power
But we have forgotten to water the soil that forgives
Let it live”
Ha ennyire különböző zenészeket kevernek az Epicával, abból természetesen zenei kitérők is születnek, amelyekhez az együttes megszokott hallgatói nincsenek hozzászokva, de nagyon érdekesek is lehetnek. A ‘Wake the World’ című dalban a svéd énekes, Tommy Karevik (Kamelot) és a billentyűs Phil Lanzon (Uriah Heep) működik közre. A szám szimfonikus marad ugyan, de inkább rockos, mint metalos, Lanzon billentyűjátéka pedig kifejezetten progresszív hangulatot ad az egésznek, Tommy power metalos hangja pedig kéz a kézben jár Simone énekével.
“Can we cure our pain with harmony?, (You are never gonna change your world)
Ride the waves, for human eyes remain to see, blindly, (You are vulnerable)
Will we paint the sky in symphony?, (Music cannot redeem)
Can our music heal the world?”
Jön egy újabb nagyon ütős, pörgős szerzemény, a ‘The Final Lullaby’. Ezt a norvég alt metal csapattal, a Shininggal készítették, és a zene erősen emlékeztet rájuk, olyannyira, hogy azt merem állítani: ha nem Simone hangját hallanánk, nehezen tulajdonítanám az Epicának. És ismét kiderül, hogy a különféle énekhangok remekül működnek együtt, Munkebye szaxofonja nélkül pedig persze nem is lenne igazi Shining, az pedig tényleg felteszi az i-re a pontot!
“So here we are, hand in hand, Watching the world end
The rain is pounding down on us from a broken sky, But we will live somehow”
Az EP a ‘Sirens – Of Blood and Water’ című számmal folytatódik, nagyon csendesen, az éneken a hangsúllyal. Három kiváló énekesnő misztikus összefonódása ez: Simone mellett a honfitársa, Charlotte Wessels (ex-Delain), valamint a dán Amalie Bruun (Myrkur) hallható.
“We are the sisters of the sea, Inside the waters we are free
You ride the currents of my tears, As our goodbye is drawing near
We are the children of the sky, Come earn a soul that never dies”
Néhány gyengédebb dallam után az EP a „sötét” oldalra fordul. A ‘Death is Not the End’ gyors, ütős szám, amelyben a vad Björn „Speed” Strid (Soilwork) veszi át a vezető éneket, és úgy tűnik, mintha Simone a háttérbe szorult volna. Gitáron az Epicával együtt Frank Schiphorst játszik, aki a holland MaYan tagja, ahol együtt zenél Mark Jansennel, az Epica ritmusgitárosával, állandó growlerével és társalapítójával.
“Breathe through my final breath, Fear of a never-ending trail of tears
Death is not the end, Blood all over your hands
Guilt preserves the pain, and I can’t make amends
Catch that final breath, Mortal death is near”
Ha Strid keményebb vizekre vitt minket, a ‘Human Devastation’ gyakorlatilag teljesen kivisz az Epica világából. A God Dethroned vendég és az Aborted énekese, Sven de Caluwé az Epica hangszeres részével együtt egy alig háromperces death metal tombolásba kezd, amilyet ezektől a holland szimfonikusoktól még sosem hallottunk, azt pedig még kevésbé vártuk volna.
“Madness around me, radiation frying our brains
Knowledge deceiving, sources manifesting hate
Madness within me, every day goes on and on
Madness within you, apathy is dooming”
Az utolsó szám, a ‘The Miner’ bevezetőjében a hangulatos gitárok a finn melodic death metal élvonalbeli csapatához, az Insomniumhoz kanyarodnak vissza. A hangzás aztán samplekkel megtámogatott, modernebb dallamokon át Simone és Asim Searah (Damnation Plan, ex-Wintersun) énekének összefonódásába megy át, amelyet néhol torzabb átmenetekben Niilo Sevännen (Insomnium) szakít meg.
“Suffocated by misery
In search of the endless treasure
All that glitters is not gold”
Az Epica a maga módján ünnepelte meg az első húsz évét, és nem úgy tűnik, hogy meg akarnának állni. A zenészek és stílusok merész megválasztása, amelyekkel az EP készítése során szembenéztek, azt mutatja, hogy a kreativitásuknak nincsenek határai. Ez a zenekarnak persze jó hír, a rajongóik közül viszont valószínűleg nem mindenkinek. De ahol egy fejezet véget ér, ott a másik elkezdődik, és alig várom a folytatást. Csak az a kérdés, hogy élőben meghallgathatjuk-e egyáltalán ezt a projektet, és ha igen, hogyan.
Szerző: Sebastijan Videc
Számok listája:
1. The Great Tribulation (feat. Fleshgod Apocalypse)
2. Wake the World (feat. Phil Lanzon & Tommy Karevik)
3. The Final Lullaby (feat. SHINING (NOR))
4. Sirens – Of Blood And Water (feat. Charlotte Wessels & Myrkur)
5. Death is Not the End (feat. Björn „Speed” Strid & Frank Schiphorst)
6. Human Devastation (feat. God Dethroned & Sven de Caluwé)
7. The Miner (feat. Asim Searah, Niilo Sevännen & Roel van Helden)
Felállás:
Simone Simons – ének
Mark Jansen – ritmusgitár, growl
Coen Janssen – billentyűs hangszerek
Ariën van Weesenbee – dob
Isaac Delahaye – szólógitár, kísérő ének
Rob van der Loo – basszusgitár