Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Gromka / Szlovénia
A koncert dátuma: 2017. 04. 27.
A már nem csupán ljubljanai thrasherek, a Panikk alig több mint egy hónapja adták ki második stúdiólemezüket, a Discarded Existence-et, és végre eljött az ideje, hogy Ljubljanában is bemutassák. Ezúttal horvát kollégáik, a Speedclaw kísérték őket, és bár ugyanazon az estén az Ortban brutális hörgőfesztivál zajlott a Benighted főszereplésével, a Gromkában így is összegyűlt pár tucat fős, jó hangulatú közönség.
Elsőként a rijekai Speedclaw mélyesztette belénk a karmait ósulis hangzású speed/heavy metaljával; tavaly adták ki Iron Speed című debütáló EP-jüket. Azon főleg az NWOBHM és a korai Metallica fényében mutatkoznak be, és Ljubljanában is kaptunk egy kemény adag egyszerű, de gyors és ütős heavy metalt. Hogy merre tart a szekér, azt már a zenekar látványa elárulta a szűk farmerekkel és a fehér magasszárú tornacipőkkel, a Speedclaw mégis kellemesen meglepett a közhelyes külső ellenére. Alig több mint fél óra alatt egy maréknyi gyors riffet zúdítottak ránk, a száguldó ritmusszekciót pedig épp csak annyira rekedtes ének egészítette ki, hogy az egész kapott még egy kis koszos, nyers ízt. A Speedclaw szép fényben mutatkozott be Ljubljanában, és a megérdemelt tapssal jutalmazó közönségtől az Exodus klasszikusának, a Metal Command-nak a korrekt előadásával búcsúzott.
A Panikk már az első demójával felhívta magára a figyelmet, a Unbearable Conditions című bemutatkozó lemezével pedig méginkább, és ennek megjelenése után rengeteg koncerttapasztalatot szereztek. Bár ma már egyedül Gašper Flere maradt az eredeti tagok közül, és a múlt csütörtökön először léptek fel session gitárossal (akinek a nevét sajnos elfelejtettem), aki Jaka Črešnarot helyettesítette, ez egyáltalán nem érződött. A Panikk kíméletlenül lépett színpadra, és olyan ütős thrash groove-val rázta meg a termet, ami úgy szippant magába, mint egy tornádó. Látszik és hallatszik, hogy a zenekar szorgalmasan játssza az új lemez dalait a koncerteken is, és remek formában van. Az ütős riffek úgy aprítottak, mint a repesz, a dinamikus ritmusszekció pedig a mozgalmas basszusmenetekkel és a földrengető dobokkal alaposan megrázta a Gromkát. Valentić változatos dobjátéka élőben még sokkal jobban érvényesül, Flere könyörtelen és egyéni hörgésével együtt pedig a Panikk élőben még agresszívabban és brutálisabban szól. A srácok alig egy óra után az Eyes Don’t Lie ütős hullámával búcsúztak, és több mint sikeresen emlékeztettek rá, hogy a Discarded Existence-et kötelező meghallgatni, lemezen és élőben egyaránt!
Képgaléria
