Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Cvetličarna / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2011. 04. 13.
Látogatók száma: 800
Jegyár: 29 €
A Parni Valjak sosem híresült el nagy zenei filozófusként. A kritikusok gyakran vádolták őket azzal, hogy „kölcsönöznek” a Rolling Stonestól. Ami valójában igaz is. A Stranica dnevnika például az Angie-ből ered, a Lutka za bal a Jumpin’ Jack Flash-ből, és még bőven lehetne sorolni…
A hetvenes évek végén a Valjak mégiscsak gyorsan megtalálta a saját zenei hangját, elsősorban persze Hus, aki a Parni Valjak teljes életművének 99 százalékos szerzője. A nyolcvanas évek a Parni Valjaknak is aranykort jelentettek, hiszen ezalatt egyetlen rossz albumot sem adtak ki. A lejtmenet az előző évezred végén kezdődött a Zastave és a Pretežno sunčano? albumokkal, amelyek néhány „sláger” ellenére meglehetősen középszerűre sikerültek. Ennél is súlyosabb volt azonban, hogy a koncerteken is kezdett elfogyni az energiájuk, amit a figyelmes hallgató nagyon hamar észrevett. Mégis folytatták, és valójában későn (csak 2006-ban) fogták fel, hogy nincs már erő a folytatáshoz, és sarokba állították a gitárokat. Akkor azt jósoltam, hogy öt éven belül visszatérnek a színpadra. Nem tévedtem sokat, mert a színpadok nélkül csak három évig bírták.
Manapság a Valjak élőben jobban szól, mint valaha. A fiúk újra és újra bizonyítják, hogy a volt Jugoszlávia egyik legjobb, ha nem a legjobb live zenekara, amely könnyedén lekörözi a fiatalabb, ambiciózus bandákat is, amelyek a függetlenség húsz éve alatt az újonnan létrejött országokban születtek és születnek még ma is. A csütörtöki fellépés a teltházas Cvetličarnában szinte minden szempontból hibátlan volt. SZINTE! A dalválasztás ugyanis határozottan negatív meglepetés volt, mert egy nagyobb koncertre és szélesebb közönségnek való, klubszínpadra viszont semmiképp. Nagyon hiányoltam például a régi dalokat (Prevela me mala, Javi se, Ona je tako prokleto mlada, Moje dnevne paranoje…). Emellett az egyik legjobb albumukat, a „Glavnom ulicom”-ot a srácok teljesen mellőzték. Az egyetlen kisebb meglepetés az Ostani s njim volt (az Uhvati Ritam albumról, 1984).
A koncert középső része eléggé unalmas volt, és elveszett az újabb keletű, középszerű siratódalokban, mint a Dok je tebe, a Stvarno nestvarno, az Aleluja, a Sunčanom stranom és az egyik legnagyobb kereskedelmi siker, a Jesen u meni. Az utóbbit, őszintén szólva, már alaposan megelégeltem, soha nem is hatott rám különösebben. Ugyanezen az albumon (Anđeli se dosađuju, 1986) ott van ugyanis a Tvoji koraci, ami minden szempontból összehasonlíthatatlanul jobb szám. Megértem persze, hogy a Jesen u meni a szélesebb tömegeknek sokkal könnyebben megy a fülébe, a Tvoji koraci pedig inkább a zenei ínyenceknek való. A setlistán a JESEN felirat mellett álló kérdőjel (?) alapján talán még van remény, hogy a srácok egyszer s mindenkorra kihúzzák ezt a számot a koncertrepertoárból.
A koncert közepének átlagos összbenyomását a fiúk a folytatásban néhány rockosabb számmal azért valamelyest feljavították. Hallhattuk ugyanis a Lutka za bal, Ugasi me, Sve još miriše na nju és U prolazu című dalokat. A setlistán szerepelt még a Hvala ti és a Godine prolaze is, de ezeket nem játszották el. Kár, főleg az elsőnek nagyon örültem volna valahol a koncert közepén.
A koncert, amely egyébként kiválóan lett kivitelezve, így végül üresen csengett. Legalábbis annak szemszögéből, aki a zenekart a kezdetek óta követi, és átkozottul jól tudja, milyen potenciál van a srácokban, mire képesek, és mivel tudnak szolgálni. A dalválasztás ugyanis inkább illett volna a meghirdetett őszi nagykoncertre az Arena Stožicében, és kielégítette volna a főleg a legutóbbi korszakukat kedvelő rajongókat. A klubszínpadon viszont, ahol általában az igazi, régi hívek gyűlnek össze, megspórolhatták volna a vaskészlet csemegéivel való kényeztetést. Hiányoztak a klasszikusok Hus szerzői szempontból legtermékenyebb időszakából.
Keserű szájíz marad, mert az újabb balladás és mid-tempo siratódalok egyszerűen nem elégítenek ki. Hasonló repertoárra lehet számítani az őszi koncerten is a ljubljanai szépségben, az Arena Stožicében, ezért – legalábbis abból ítélve, amit csütörtökön hallottam – valószínűleg messzire elkerülöm majd azt a koncertet. Husszal, Akival és Preksivel a kilencvenes évek elején személyesen is megismerkedtem. Ha összefutottunk az ő vagy valaki más koncertjén, mindig váltottunk néhány szót. Fellépéseiket már megnéztem sok lyukban, az utóbbi időszakuk pedig azt súgja, hogy a részemről a szerelem részben véget ért. A régi albumok persze megmaradnak a gyűjteményemben, élőben viszont játsszanak a fiatalabb generációknak, akik beérik az újabb zenéjükkel. Köszönöm a Valjaknak a szép (első) 30 évet. A srácoknak mindenesetre sok sikert kívánok a jövőre.
Setlista
01.Ljubavna
02.Zagreb ima isti pozivni
03.Dok si pored mene
04.Zastave
05.Ostani s njim
06.Gledam je dok spava
07.Dođi
08.Molitva
09.Pusti nek’ traje
10.Dok je tebe
11.Stvarno nestvarno
12.Ivana
13.Uhvati ritam
14.Jesen u meni
15.Stranica dnevnika
16.Nakon svih godina
17.Aleluja
18.Sunčanom stranom
19.Moja je pjesma lagana
20.Prokleta nedjelja
21.U ljubav vjerujem
22.Lutka za bal
23.Ugasi me
Ráadás:
24.Sve još miriše na nju
25.U prolazu
Képgaléria
