Szerző: Primož Novak
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Gorizia / Ex -Mercato All'ingrosso / Olaszország
A koncert dátuma: 2016. 08. 05.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 20,00€ (elővételben) / 23,00€ (a koncert napján)
Sok olyan banda, amelyik a nyáron európai fesztiválokon lép fel, nem csak fesztiválokon játszik. Néhányan úgy döntenek, hogy klubokba is elmennek, és nem akarnak kizárólag egy-egy fesztivál exkluzív fellépői lenni. Az Animals as Leaders is a klubkoncertek mellett döntött: a 2014-ben megjelent aktuális albumuk, a „The Joy of Motion” népszerűsítő turnéjának utolsó szakaszában járnak. Elkísérte őket a kanadai Intervals és az ausztrál Plini. A koncertnek tehát elsősorban azt a közönséget kellett megszólítania, amelyet lenyűgöz a modernebb instrumentális zene, ahol a virtuóz szólózás mellett a ritmusvilág is kiemelkedő. A helyszín a gorizia piac volt. Sajnos a koncert idején gyümölcsöt és zöldséget már nem lehetett kapni, maradt egy gyorsétkezdei stand és az értelmetlenül drága sör. Ha viszont valahogy elnézzük a megdöbbentő árakat, érdekes, szimpatikus helyszínt találtak a szervezők. A várakozások pedig magasak voltak.
Elsőként az ausztrál Plini lépett színpadra kísérőzenekarával. Ritmusgitárosként Aaron Marshall játszott mellette, aki egyébként az Intervals frontembere. Eleinte úgy tűnt, Plini nem fog semmi különöset mutatni, amikor egy olyan számmal nyitott, amely a nyugodtságával valami Joe Satriani-darabra emlékeztetett. De már a következő nótánál kiszabadult, „fej nélküli” Strandberg gitárján egy rakás bűvészmutatványt vonultatott fel, és főleg pontos játékával villogott, ami bizonyította, hogy nem azok közé tartozik, akik csak lemezen meggyőzőek. A ritmusszekció sem maradt le: a basszusgitáros vonalaival és szólóbetéteivel folyamatosan gazdagította a zenekar hangzását, a dobos pedig megmutatta, hogy semmilyen ritmus nem idegen tőle. Az egyetlen gond valójában Aaron Marshall volt, aki fellépés előtt kenyérvágás közben mélyen belevágott az ujjába. Marshall végig igyekezett követni Plinit, de a sérülés miatt becsúszott pár hiba. Szerencsére a rövid szettet végig tudták vinni, Plini pedig élőben sokkal nagyobb potenciált mutatott, mint az eddig megjelent EP-ken és kislemezeken, így a beharangozott albumtól kétségtelenül sokat várhatunk.
A társaság rövid szünetet tartott, csak a dobos cserélődött, a főszerepben ezúttal Aaron Marshall gitáros állt, akinek az Intervals zenéjét kellett bemutatnia. Az Intervals az elmúlt két évben komoly felállásváltozáson ment át. A zenekar instrumentálisként indult, de az első album, az A Voice Within (2014) még tartalmazott éneket. A lemez szép sikert aratott, Marshallnak azonban az énekes verzió nem volt megfelelő, ezért úgy döntött, feloszlatja a bandát, és instrumentális zenével kezd mindent elölről. Felvette a The Shape of Colour című albumot, amelyet a koncertfelállású Intervalsszal szeretett volna teljes egészében előadni, de az ujjában érzett fájdalom sajnos nem engedte végigjátszani a műsort, így négy szám után le kellett lépnie a színpadról, és be kellett fejeznie a fellépést. Az Intervals a rövid szett alatt is megmutatta, hogy instrumentálisan is érdekes, nagyobb hangsúlyt kap a melodikusság, mint a Plininél, de a jelenlegi állapot valahogy nem éri el azt a nagyszerűséget, amelyet az Intervals az énekkel együtt képviselt.
Már csak a főszereplők maradtak: az Animals As Leaders, amelyet Tosin Abasi és Javier Reyes gitáros, valamint Matt Garstka dobos alkot. Elsőre talán furcsa, hogy a zenekarnak nincs basszusgitárosa, de a szkepticizmus az AAL-nél gyorsan elillan, amikor kiderül, hogy a basszusvonalakat valójában az egyik gitáros játssza. Általában Reyes, mert Abasi eléggé le volt foglalva a szólózással. Szerencsére az AAL nem Abasi egyszemélyes zenekaraként működött, őt manapság az egyik legérdekesebb modern gitárosként tartják számon. Reyes is megmutatkozhatott, ő kapta a szólógitáros szerepét is. A két gitáros az egész koncert alatt remekül együttműködött Garstka dobossal, aki komplex játékával tovább erősíti, hogy az AAL egyedi zenekar, a modern technikás metal és a jazz fusion hibridje. Egyrészt hallhattunk erősen torzított, odacsapós részeket, amilyenek a ritmikailag komplex bandákra, például a Meshuggah stílusára jellemzőek, másrészt ötletes jazzbetétek keveredtek közéjük, főleg a „slappeléssel” megtámogatott vonalakban. Az Abasi–Reyes gitárpáros itt megmutatta, mennyire otthon van a híres jazz fusion basszusgitárosok, például Stanley Clarke, Marcus Miller és Victor Wooten stílusában. Az AAL kétségtelenül egységként működik, bár a szemek többnyire a sebészi pontosságú Abasira szegeződtek, aki minden egyes számmal újra bizonyította leírhatatlan fantáziáját. Egyben azt is megmutatta, hogy továbbra is azon kevés gitáros egyike, aki a gitár mind a nyolc húrját kihasználja. Nem csoda, hogy tavaly a neves gitárosokat felvonultató G4 turnén is részt vett. Nagyjából egy óra alatt az AAL annyi mindent adott, hogy egyetlen csalódott arcot sem lehetett látni. Közben az eső is megtréfálta őket, de az összképet nem rontotta el. Egyedül az második, Weightless című albumról hiányzott néhány szám, valószínűleg az eső miatt rövidült a repertoár. Mindenesetre a közeljövőben még többet várhatunk a bandától, hiszen új album is készül.
Az Animals as Leaders, az Intervals és a Plini a bizonytalan időjárás ellenére felejthetetlen koncertet adott mindazoknak, akik szeretik az innovatív, nem csak egyetlen stílushoz ragaszkodó instrumentális zenét. Ezek mindenképp olyan bandák, amelyek innovatív játékukkal megmutatják, hogy a fiatal zenekarokban is óriási potenciál rejlik.
Képgaléria
