Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2024. 10. 18.
Produkció: Simone Mularoni
Az album hossza: 56. 27 perc
Műfaj: Progressive Metal
Értékelés: 9.0/10
A DGM mára – nyugodtan kimondhatjuk – legendás olasz progresszív metalbanda, amely a múlt évezred kilencvenes éveinek közepén kezdte pályafutását! Az elmúlt öt évben kifogyhatatlan lendületre leltek: az „Endless” ebben az időszakban már a harmadik stúdióalbumuk, ami az adott műfajban, amelyre a zenekar művészileg összpontosít, általában szokatlan. A DGM esetében azonban másként állnak a dolgok. A banda óriási kreatív ihletből merít, és az a lendület, amiből náluk jelenleg olyan bőségesen van, hogy vastag karikákra lehetne szeletelni, mint a kenyeret, kevesebb mint egy évvel a 2023 novemberének közepén megjelent „Life” után új stúdióalbumot hozott a zenekarnak és a rajongóknak!
A DGM azon bandák közé tartozik, amelyek a progresszív metal ikonjai, a Dream Theater szellemében alkotnak. A zenekar DNS-ét tekintve ez teljesen logikus. Ők azonban a maguk módján csinálják. Rendkívül jól hallgathatók maradnak, annak ellenére, hogy a lenyűgözően összetett technikai „bonyolítás” remekül kivitelezett manőverei közt bőségesen színpadiaskodnak. Ez a „fényűzés” tehát a legújabb stúdiómunkát, az „Endless”t sem kerüli el. Nem is lehet másként. A rajongók ellenkező esetben legalábbis „meglincselnék” a bandát.
Az „Endless” koncepcióalbum. Egy férfiról szól, aki képzeletbeli utazásra indul, és azt kérdezi magától, milyen lenne az élete, ha az életútja sorsfordító pillanataiban másként döntött volna. Talán közületek sokan magatokra ismertek majd néhány képzeletbeli történetében.
A DGM rendkívül tapasztalt csapat. Nehezen lőnek mellé. Semmilyen tekintetben. A hangzásról ezúttal is a kiváló gitárvirtuóz, hangszerelő és producer, Simone Mularoni gondoskodott. A hangzás megőrzi szerves eleven jellegét, melegségét. A gitárfrázisokat gyakran öleli körbe a Hammond-hangzást idéző billentyűs vonalak melege. A hangszerelés terén ismét minden a helyén van. Ahogy a korábbi lemezeknél, többek között a remek elődnél, a „Life”-nál (2023) is, az „Endless” is a legjava annak, amit a DGM-től elvár és megkövetel az ember. A drámai színház pompája, amelyet a zenekar a hangulatokon és a vezérmotívumok egymásra épülő átmenetein keresztül teremt meg, a gyors és lassú részek váltakozásával együtt a „olasz recept szerinti mesteri túlzás” jól ismert fényében működik. Épp ez az album legnagyobb vonzereje. A zenei dallamokat, amelyekben a fantasztikus Marco Basille az úr, a progresszív metal játékmódjába ágyazták, ahol ravaszul kiegyensúlyozott párbeszédben fogják egymás kezét Mularoni kicsiszolt gitárbravúrjai és Emanuele Casali billentyűinek kiváló érzékenysége. Mindezt áthatja a neoklasszicizmus kidolgozott figuráinak jelenléte, amely az együttes új lemezén is mindenütt ott van. Az album így szimfonikus, sőt operettes, rendkívül bombasztikus hangot üt meg, és a folyamatosan magas zenei színvonal miatt a DGM-et hízelgően az „olasz Symphony X”-nek nevezhetjük.
Egy dolgot viszont ki kell emelni! Az „Endless” más fából faragott fenevad, mint az elődje, a „Life”. A banda az új albumon sokkal inkább tisztelgett a progresszív rock ó iskolája előtt, miközben egy szemernyit sem tagadta meg csiszolatlan metalos romboló erejét. Ahogy magatok is tudjátok, a hetvenes években az olaszok a progresszív rock egészen sajátos ágában ragyogtak, amelyet olyan együttesek határoztak meg, mint többek között a Banco del Mutuo Soccorso, a Premiata Forneria Marconi (PFM), a Le Orme és a többiek … Ezért ők mindig is nemcsak rendkívül fogékonyak voltak a „progresszív” jelzőjű műfajra, hanem általában is kitartóan kedvelték azt! Az új album hangszereléseibe így „belopózott” a fuvola, a vonósok, sőt a szaxofon és a klasszikus zongora is, miközben a részeket bőségesen borítja be a Hammond-hangzás köpenye. Az „Endless” ebből a szempontból is üdvös felfrissülést hoz a zenekar diszkográfiájába. A banda közben egy szemernyit sem áldozott fel művészi felismerhetőségéből, sőt az összes újdonságot remekül „magáévá tette”, és beépítette zenei portfóliójába. Ha addig nem, ezt a megállapítást a záró … Of Endless Echoes fogja végleg megerősíteni.
Az „Endless” nagyon dinamikusan bontakozik ki. Hiszen ötleteiben is színesen mozgalmas, és ennek következtében a hangulati állapotok is hullámzanak a lemez játékideje alatt! Így van ez a Symphony X hatását idéző, remek ballada, a Solitude szárnyain is, ahol a banda egy cseppet sem veszít a művészileg kreatív dinamit meggyőző erejéből, amellyel a legújabb album, az „Endless” lenyűgöz. Ezzel a DGM továbbra is a klasszikus iskola egyik legjobb progresszív metalbandája marad. Pontosan a középpontban! A progresszív metal műfaj globális értelemben vett forró pontja! Az új album újabb bizonyítéka az együttes rendkívüli kiforrottságának. Nagy tapasztalat műve, amely az úton szerzett rutinnal jár. A zenekar számára pedig hosszú, kanyargós út áll mögött. Eljött az aratás és a bőséges termés betakarításának ideje. Az „Endless” egy újabb gyümölcs közülük, és úgy tűnik, ez a jövőben is így marad. Az új album tehát újabb remekmű ennek a tiszteletre méltó kvintettnek a színes életművében, amely még jó darabig nem akar majd kikerülni a lejátszókból!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Promises
2. The Great Unknown
3. The Wake
4. Solitude
5. From Ashes
6. Final Call
7. Blank Pages
8. …Of Endless Echoes
Felállás:
Simone Mularoni – gitár, billentyűs hangszerek
Marco Basile – ének
Emanuele Casali – billentyűs hangszerek, fuvola
Andrea Arcangeli – basszusgitár
Fabio Costantino – dob
