Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés: 2018. 07. 13.
Produkció: Nozomu Wakai
Az album hossza: 49.15
Műfaj: Hard Rock / Power Metal
Tavaly július közepén jelent meg a Destinia projekt második igazi, nagylemezes stúdiómunkája, amely mögött a japán gitárvirtuóz, Nozomu Wakai áll. Nozomu azon kevés japán zenész egyike, akinek kemény munkával és rengeteg szorgalommal sikerült az áttörés, és szerződést harcolt ki egy európai kiadóval, így új albuma, a „Metal Souls” az európai metal- és hard rock-rajongók számára is karnyújtásnyira került. Az olasz Frontiers Music Srl.-ről van szó. Négy évvel ezelőtt jelent meg a „Requiem for A Scream” című debütalbum, ezt követte az „Anecdote of the Queens” EP (2015), tavalyelőtt pedig még egy koncertlemez is. A második album, vagyis az új és aktuális „Metal Souls” határozott lépés felfelé.
Miért? Való igaz, hogy már a debütalbum is perfekcionista, a részletekre kényesen figyelő zenészként mutatta be a gitárost, de az új lemezhez Wakai igazi felállást tudott összehozni, amely a maga szerepében, a gitárossal együtt elszántan hozza az összes számot. Az új album elejétől a végéig. Bár Nozomu hivatalosan továbbra is „one man band”, és bár a három közreműködőt tényleg csak mint közreműködő neveket tartják számon, a „Metal Souls” úgy szól, mintha egy igazi zenekar vette volna fel.
Vajon melyik három név dolgozik együtt Wakaival a „Metal Souls”-on, hogy az új albumon ennyivel határozottabb lendületet kapott a mondanivaló? Ha a „Metal Souls” előtt Wakai mellett a csengő nevek közül csak Rob Rock énekest lehetett kiemelni, aki néhány számban közreműködött, akkor a „Metal Souls” egy kompakt, kidolgozott darab, amelyen az első számtól az utolsóig a kivételes gitárossal együtt játszik még Ronnie Romero énekes, Marco Mendoza basszusgitáros és Tommy Aldridge dobos. Többet szeretnétek ennél? Valószínűleg több nem is fér bele.
A „Metal Souls” a neoklasszikus hard rock vizein mozog, amely átcsap power metalos rohamba, és viszont. A szerzeményeken jól érezhetők a hetvenes évek hard rockjának egyértelmű hatásai, olyan zenekaroké, mint a Whitesnake, a Rainbow, a Deep Purple, aztán a későbbiek, mint a Dio, a Michael Schenker Group, az Yngwie J. Malmsteen’s Rising Force, az Impellitteri, az Axel Rudi Pell,… Wakai nem egomániás, és ebben az értelemben nem is az a lehetséges „esztelen” gitáros géppuska, aki mindent a sebességre tenne fel, és ennek kedvéért akár az adott szerzemény kompaktságát és hallgathatóságát is feláldozná. A fickó ugyanis rendkívül ravasz a futamok elrendezésében, amelyekkel magasan tartja a dallamos fülbemászóságot és a kompaktságot. Hozzáállása és stílusa a gitáros rockjátszás óriásaiból merít ihletet, mint például Randy Rhoads és Michael Schenker. Igaz, hogy Nozomu nem hoz semmiféle zenei forradalmat a színpadra, hogy a szerzeményei formái vonalaiban a már hallottra, a bevált klisékre támaszkodnak, és hogy tulajdonképpen a nyolcvanas évek újjáélesztéséről van szó, de másrészt az album kerek, és kivételesen magas minőségi szinten van kivitelezve, ahol a szívósság minden generikusságra tett megjegyzést felülír. A dalok egymástól lopják el a figyelmet a robbanékony és ultra bombasztikus refrénekkel. Be A Hero, Take Me Home, a nyitó Metal Souls, Promised Land… nehéz csúcspontot választani.
Romero énekben ragyog! Az éneke fantasztikusan működik. Sőt, néhány dallamvonal az ő hangszínével azt idézi, amit Romero manapság a CoreLeoninál csinál, miközben a „Metal Souls” albumon az egyik legerősebb szerzemény, a Promised Land a Gotthard legjobb pillanatait idézi Steve Lee-vel az élen. Röviden: neoklasszicista, barokk díszekkel fűszerezett hard rock, de inkább heavy metal album „Malmsteen-szenzacionalizmus” nélkül, amelyből a robbanékonyság és a dinamit nem fogy ki. Különleges hangot és pecsétet a legendás Marco Mendoza és Tommy Aldridge ad az albumnak, akik a Whitesnake-ben és a Thin Lizzyben egy időre még haverok is voltak. Itt is van annyi magával ragadó klasszikus hard rock hangulat, jóllehet produkciós szempontból a „Metal Souls” rendkívül tüskés és végtelenül „elmetálosított” album (Jens Bogren és Fredrik Nördstrom keverte és masterelte), ezért első hallgatásra tulajdonképpen nagyon power metalosan szól.
A „Metal Souls” album olyan eredmény, amely tárt kapukat nyit a Destinia projekt (globális) további kreatív lépései és víziója előtt. Nozomu Wakai rendkívül ügyes zeneszerzőnek bizonyult rajta, aki kinőtt a jellegzetes „japán naivitásból”, amellyel a japánok a Nyugat hard rock örökségét igyekeznek másolni. Romero bevonásával tollal könnyedén oldja meg a japán zenészek örök sajgó problémáját, a vershosszúságok szerinti helyes angol nyelvhasználatot. A „Metal Souls” tehát igazi „bomba”: a nyolcvanas évek hard rockjának és metaljának újjáélesztése. Stílusában rendkívül pontos album. Pontos abban az értelemben, hogy egy japán zenész komponálta, aki ezzel egyúttal nagyon hatékonyan kopogtat az európai és az amerikai ultra fülbemászó hard rock és metal rajongóinak füleén. Ezért Nozomu Wakainak nagy esélye van rá, hogy a jövőben magasra jusson a szcénában.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. Metal Souls
2. Rain
3. The End Of Love
4. Promised Land
5. Take Me Home
6. Raise Your Fist
7. Be A Hero
8. Metamorphoses
9. Cross The Line
10. Judgement Day
Felállás:
Nozomu Wakai – gitár
Ronnie Romero – ének
Marco Mendoza – basszusgitár
Tommy Aldridge – dob
