Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Channel Zero, Ljubljana
A koncert dátuma: 2016. június 10.
Már néhány hónappal a végzetes péntek előtt legyek keringtek a Channel Zero körül, bentről kellemetlen, rothadó húsra emlékeztető szag áradt, a folyosókon pedig nyögés és jajgatás visszhangzott. Nem, a Metelkovának nincs szüksége patkányirtásra, csupán a Channel Zero-t választotta alkotóhelyéül az első szlovén death metal „all-star” formáció, a Demutilated, amelynek tagjai a Sweet Sorrow, a Scaffold, a Negligence és a Dickless Tracy soraiból érkeztek. Jó ideig a srácok csak Facebookon csábítgattak, múlt pénteken viszont végre felkeltek a sírjukból, és bemutatkozásul rácsoszogtak a koncertszínpadra. A Channel Zero-t este már szép számú közönség vette körül, olyanok, akik (és mi is) alig vártuk, hogy a fülünket megcirógassa a demutiláció, előtte azonban még a Sweet Sorrow melegítette be a színpadot.
Mivel a két zenekar tagságának négyötöde közös, ez nem okozott nagy fejtörést, de jó volt több hónap után újra látni és hallani a Sweet Sorrow-t. Ők az évek óta tartó tetszhalott állapot után megújult felállással csak tavaly az év vége előtt egy nappal tértek vissza az élők közé, amikor a Trg francoske revolucije téren léptek fel. Akkor mutatkoztak be először az új felállásban, amelyet Robert „Šero” Šercer énekes tett teljessé, de a Sweet Sorrow-s vikingek és Šero modernebb megközelítésének keveréke akkor nem volt éppen ígéretes. Most már az első pillanattól más volt a helyzet, a zenekar egészében sokkal, de sokkal jobban és főleg meggyőzőbben szólt. A melodikus színezetű death metal ereje teljes súllyal csapott le, az élen még mindig az 1000th Millennium dalai álltak, amely stílusában még a legközelebb áll az Amon Amarth-hoz. A remekül összeszokott zenekart magabiztos, brutális ének emelte tovább, Šero változatos morgásával, amelyet időnként sikolyokkal fűszerezett, legalább olyan jól érezte magát, mint a viking a fiatal szűzlány társaságában. A hangszeres teljesítményre nem kell sok szót vesztegetni, hiszen köztudott, hogy a fiúk hangszereik mesterei, most mégis különösen elkápráztatott Maček az igazán ütős és zsíros basszusvonalaival.
Egy rövidebb szünet után a srácok hangszereket cseréltek, énekest váltottak, és Demutilatedként léptek először színpadra. Jan „Jey” Švigelj (Negligence) a gitárt basszusra cserélte, Šero átadta a helyét Cepónak (Dickless Tracy), a sebészkesztyűt pedig Peter Carič (Sweet Sorrow; gitár), Peter „Rope” Gale (Sweet Sorrow; dobok) és Gorazd Mače (Scaffold; gitár) húzta fel. Jöhetett a demutiláció! A fiúk az első pillanatoktól megmutatták, merre tart a hulla: egyszerű, ütős, brutális „old-school” death metal felé, amelynek lényege nem a bonyolítás, hanem a jó riff, a dübörgő dob, az állati ének és a szövegek, amelyek példaképei hol a Cannibal Corpse, hol a Carcass. Itt sem a hangszeres teljesítmény volt a nagy kérdés; Peter és Maček hatékony, masszív death metal riffelést zúdított ránk, Rope és Jey pedig gondoskodott a megfelelő ütőlökethullámról. Nagyobb ismeretlen volt Cepo, akit death metal csalogányként ismerünk, gitár nélkül a nyakában viszont ritkán, ha egyáltalán, láthatunk. Bármilyen kétséget elfojtott Cepo, mint Jason Voorhees a fiatal diákokat, hiszen már az első sorokat úgy okádta ki magából, mint Megan az Exorcistában. Zölden, undorítóan és büdösen. A remek ének- és hangszeres teljesítményt tovább emelte Cepo show-ja. Nemcsak a megmutatott bájos testecskéje, hanem főleg a mániákus mozdulatai, a képzeletbeli sírásás és a pszichotikus mimika. Alig egy óra után búcsúztak el a Demutilated tagjai, és visszavonultak műtőikbe. A premier kiválóan sikerült, tárt leszakadt karokkal várjuk a stúdióalbumot!
Képgaléria
