Szerző: Rok Klemše
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kino Šiška / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. február 2.
Látogatók száma: 500
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépő!)
A hazai koncertszervezők közül a legaktívabb Dirty Skunks-páros elfújta a tizedik gyertyát! Pontosan tíz évvel ezelőtt szervezték meg az első koncertjüket az Orto barban, ahol a Sarcasm, az Expulsion, a Nabiska és a Distortion lépett fel. Így indult el a történet, amely azóta is rendkívül sikeresen tart. Tíz év alatt a két Dihurčka több mint 300 eseményt szervezett, és olyan zenekarokat hozott Szlovéniába, amelyekről legfeljebb álmodozhattunk, hogy valaha láthatjuk őket a színpadainkon. Fejből most csak az Atheistet, a Cynicet, a Pestilence-t, a Count Ravent, a Saxont és az Iced Earth-öt tudom felsorolni, de ilyen banda volt még több tucat!
A tízéves jubileumot Črt és Matej tandemje egy nagyszabású koncerteseménnyel ünnepelte a Kino Šiškában, és még a zenei program kezdete előtt szép számmal pörögtek a vásznon humoros koncertelőzetesek, majd egy remek mini dokumentumfilm, a Dekada smrada, amely a Dihurčka munkatársa, Gospod Gorjanc rendezésében készült, és amelynek megnézését szívből ajánlom.
A dokumentumfilm végén felment a függöny, mögötte pedig már ott álltak a Dead Dildo Drome tagjai, akik között a Leaf Fat, a God Scard és a Language of Thought Hypotesis (volt) tagjai is megtalálhatók. Műfajilag a DDD a death metal, a thrash metal és a metalcore között mozog, és hasonlóan kaotikus a fellépésük is, főleg a vad, kicsit elvarázsolt frontember, Robert „Šero” Šercer jóvoltából, aki úgy tombol a színpadon, mint Mike Patton. A hangszeres négyes elképesztően jól képzett, és valószínűleg épp a zenei oldal az, ami a DDD-közönség metalos felének a leginkább a szívéhez nő. A két gitáros be-bedob néhány brutális death metal riffet is, de többnyire dallamos futamokat pörget, amelyek a svéd melodikus death metalra vagy az újabb amerikai bandákra, például a Lamb of Godra és a Shadows Fallra emlékeztetnek. Az egészet remek, valóban romboló és meglehetősen újszerű dobolás koronázza meg, színes, változatos átmenetekkel és dörgő duplázással. Šero kaméleonként bánik a hangjával: a Corpsegrinder-féle morgástól a sikoltozáson át a szép, tiszta (politikailag inkorrekten: „meleg”) énekig mindent előad. Az a kicsit túlzásba vitt szép, fiúbandás ének talán egy picit zavaró, főleg mert az elmúlt pár évben mindenhol agyonhasználták, de a Dead Dildo Drome mellett nyugodtan, élvezettel el lehetett kortyolgatni egy sört, és közben rázni a nyakat.
Könnyedebb zenei vizekre szörföztünk és gördeszkáztunk át a ljubljanai skate punk zenekarral, a Backstage-dzsel, amely szép nosztalgikus pillanatot szerzett azoknak, akik a punk rock vizeiből evezt(ünk) át a metalba. A Backstage valóban úgy szól, mintha a Fat Wreck kiadónál kapna helyet, mégpedig a kiadó legjobb korszakában. Valószínűleg épp ezért járták már be koncertezve Európa jókora részét, sőt Dél-Afrikát is, és ez a fertőzően jó kedvű „feel good” punk rock most a Kino Šiška színpadát is meghódította. A NOFX, a Lagwagon és a Millencolin stílusában a Backstage egy rakás két-háromperces dalt zúdított ránk, tele fülbemászó refrénekkel, dallamos akkordokkal, háromszólamú vokálokkal és pozitív hangulattal. A Backstage után könnyen elfog a vágy, hogy újra összetörd a térded a gördeszkán, és a walkmanbe tolj egy agyonhasznált kazettát a Survival of the Fattestről.
A meleg kaliforniai napsütésből, ahol a Backstage-dzsel a tengerparton söröztünk, a Sweet Sorrow-val oda költöztünk, ahová nem süt a nap, ahol brutális hideg uralkodik, és egy jól megfent adag death metal viszi le a fejed. A Sweet Sorrow az elmúlt egy évben jó néhány változáson ment át, amelyek láthatóan csak megerősítették őket. Bár az alapító tag, Ragnar Us elhagyta a zenekart, a Sweet Sorrow nem torpan meg, és ez az este az egyik legjobb koncertjük volt, amit eddig láttam. Blaž „Ramious” Lončar távozása után Marko ült át a gitárhoz, aki az agresszív, hatalmas hangú éneklés mellett most már a riffelést is magára vállalta. Perottal dinamikus, ütős gitárduót alkotnak, amelyet romboló ritmusszekció egészít ki: Ropet tektonikus dobolása és Us helyettesének, Miha Oblišarnak a basszusdübörgése. A Sweet Sorrow viharos szettjében főleg az 1000th Millenium album dalait játszotta, de meglepetést is okozott Marko projektjének, a Death`s Dreamnek egy számával.
A legendás szerb punk zenekarral, a Trula koalicijával tértünk vissza a punk vizekre; ők 1986 óta működnek, és (egy közbeeső szünettel) így már tiszteletre méltó 25 éve vannak a pályán. Az első sorokat néhány taraj is elfoglalta, az energikus punk közönség pedig gondoskodott róla, hogy a szerbek fellépése még jobban sikerüljön. Sajnos nem ismerem eléggé az életművüket, de azt tudom, hogy a koncertet a kultikus Alkoholičarka című számmal zárták, amely találóan írta le a közönség egyre mámorítóbb hangulatát (ami főleg a remek kedvnek volt köszönhető).
Négy zenekar után végre elérkezett a várva várt exkluzív fellépés ideje: a norvég avantgárd black metal zenekar, a Vulture Industries következett. A norvégok a Dirty Skunksnak köszönhetően Ljubljanát választották az exkluzív mini turné mindössze három állomásának egyikéül, ahol csatlakozott hozzájuk Hoest, a nálunk is jól ismert norvég black metalosok, a Taake tagja. Ráadásul a zenekar egy különleges dalválogatást is ígért, hab a tortán: tisztelgést a kultikus progresszív zenekar, a Devil Doll előtt! A Vulture Industries jelenleg biztosan az egyik legújszerűbb black metal banda, hiszen a zenéjébe beviszi Tom Waits hatását, a színpadias megközelítést, és jelentős részben a mi kultzenekarunk, a Devil Doll progresszív árnyalatait. A Vulture Inustries így egy jó órányi látványosan bizarr és csiszolt fellépésen mutatta be az album dalait a The Dystopia Journalsról és a The Malefactor`s Bloody Registerről, közéjük pedig visszacsempészett néhány darabot Mr. Doctor zenei mesterműveiből (ha nem tévedek, és az emlékezetem nem túl homályos, főleg a The Girl Who Was… Deathet). Nem nehéz meghallani, hogy a zenekar vezetője nagy Devil Doll-rajongó, hiszen a zenéjük progresszív rockra épül, színpadias horror elemekkel, norvég black metal formába csomagolva. A zenekar élőben remek hangzással és olyan hozzáállással nyűgözött le, amelyhez az ortodox black metalban nem vagyunk hozzászokva: a közhelyes corpse paint elmaradt, helyette a Vulture Industries inkább levesz a cipőt, fehér inget húz, és fölé fekete nadrágtartót. A zenekar az őrült frontember, Bjornar Nilsen pszichotikus vezetésével brutális black metal részekkel és fantasztikus, epikus, többszólamú vokális részekkel nyűgözött le, a fellépést pedig a maga stílusában fűszerezte meg Hoest, aki alig fogta meg a mikrofont, máris majdnem lebucskázott a színpadról, annyira részeg volt.
A Dirty Skunks tehát a tízéves jubileumára nem önzően, szűk körű meghívottakkal rendezett bulit, hanem nagyvonalúan és nagylelkűen szervezte meg az ünneplést. A zenekarok színes, változatos választéka műfajilag vegyes közönséget vonzott, amely pozitív hangulatot teremtett a Šiškában, és gondoskodott róla, hogy az ünneplés a megfelelő szellemben teljen. Köszönjük a 300 eddigi koncertet, Dihurčka, bűzöljetek még legalább tíz évig!
fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
