Dejzi a Negligence-ről (2007)

RockLine: Az elsőlemezetek háttere először demófelvételeken rögzült, amelyek több különböző verzióban jelentek meg….
Dejzi: „Így van. A demófelvételek készítését mindig nagyon élveztük, egy egész rakást összehoztunk. Első, második és harmadik demó. Mindegyiken több szám volt. Még az album dobjainak felvétele közben is elszaladtunk Ružával („Ruža” – Žiga Zmazek, a Negligence dobosa, a szerző megj.) a Sae stúdióba, ahová iskolába jártunk, és csináltunk még egy demót egy számról a következő albumra.”

RockLine: És a produceri munkát meg a többi stúdiós dolgot is magatok oldottátok meg?
Dejzi: „Igen. Mert ez nagyon érdekel minket, és már évek óta foglalkozunk vele. Zmazekkel külön ezért mentünk el egy kiegészítő képzésre, hogy elmélyítsük a stúdiómunka adta lehetőségek ismeretét. Az egész úgy kezdett felépülni, hogy egyszer felvettem egy kisebb kölcsönt, és vettem néhány felszerelést. Ez láncreakciót indított el, és magával rántotta a dobosunkat és a gitárosunkat is. Aztán folyamatosan vásároltuk a felszerelést. Ez a folyamat most is tart, az egyik nagy eredményünk, hogy saját stúdiónk lehet..”

RockLine: A stúdió már elkészült?
Dejzi: „A stúdió már kész, de az »Options Of A Trapped Mind« lemezt a stúdió befejezése előtt vettük fel. Az egy rögtönzött stúdióban készült, amire akkoriban adódott lehetőség, abban a helyiségben, ahol dolgozom. Tulajdonképpen egy előadóteremről volt szó, amit stúdióként használtunk ki, mert kiderült, hogy jó az akusztikája. Ott belül felállítottuk az összes felszerelést, és mindent felvettünk. Most pedig éppen a valódi helyiséget rendezzük be, ami a stúdiónk lesz.”

RockLine: A ti stúdiótokban jelenleg a Dawn Patrol és a Sweet Sorrow demói készülnek. Különbözik valamiben az ő felvételük a ti albumotokétól, és mely más szlovén zenekarokkal szeretnétek még producerként együtt dolgozni?
Dejzi: „Nem, a felvétel lényegében nem különbözik az albumunkétól. A Dawn Partol egy demót vesz fel, amelyen 4 szám lesz, már majdnem kész, csak néhány javítás hiányzik az énekhangon és Chernet szólóin. Én magam nagyon szívesen felvennék jó néhány metalzenekart, például: Kaoz, GodScard, Inciter, Burning Legion, Scaffold, Eruption és még sok másikat…”

RockLine: Honnan jött az ötlet az „Options Of A Trapped Mind” albumborítójához, és milyen üzenet rejlik az album címe mögött?
Dejzi: „Erről nehéz beszélni, mert az az érzésem, hogy az »Options of a Trapped Mind« üzenete nagyon finom és tudatalatti, ezért még mindig fedezem fel (nevet). Tulajdonképpen nem emlékszem jól, mikor jött az ötlet erre a szövegre. Valami nagyon nyomasztóan furcsát akartam, ugyanakkor vonzót, mint a filmekben, mondjuk a horrorokban, és hogy illeszkedjen a szám zenei »vibe«-jához. Amikor eszembe jutott ez a cím, tulajdonképpen semmit sem jelentett nekem, csak úgy hangzott, hogy az volt az érzésem, helyes. Az »Options of a Trapped Mind« jelentheti az emberi elme racionalitásába való elviselhetetlen bezártságot – a kalitkát, amit ez hoz magával, és azokat a lehetőségeket, amelyekkel túl lehet lépni rajta. A szöveg is erről szól, és egy személyiségi válságról, amikor a válság egy szakaszában az ember személyisége  elkezd széthullani, hogy ebből egy új, jobb ember születhessen. Death – rebirth. Eleinte egyáltalán nem is az volt a terv, hogy az album az »Options of a Trapped Mind« címet kapja. Ez csak egy szám volt, amit a második lemezre szántunk. Csak amikor még egy számot kerestünk az első lemezre, döntöttünk úgy, hogy pont ezt vesszük. Én személyesen kicsit még erőltettem is, mert mindig is a szívemhez nőtt. Amikor a borító motívumát kerestük, Lipnik böngészett a neten, és megtalálta ezt a képet. Azonnal az az ötlete támadt, hogy ennek a képnek a címe legyen »Options of a Trapped Mind«, és így egyhangúlag megvolt a lemez címe.”

RockLine: Élőben vettetek fel zenekarként, vagy minden sávot külön játszottatok fel, és utána álltatok össze a szalagon a számok végleges formájává?
Dejzi: „A sávokat külön, természetesen. Túl bonyolult zenét játszunk, és túl nagy perfekcionisták vagyunk… A jövőben viszont biztosan megpróbálunk majd egy albumot élőben felvenni.”

RockLine: Heh, a hetvenes években ezt csinálták, hogy zenekarként együtt eljátszottak egy számot, aztán a felvételeket simán kiadták albumként…
Dejzi: „Igen, akkoriban még tudtak játszani a zenekarok, he, he, he, ma meg ez inkább olyan, olyan…elkényeztetett számítógépes korban élünk, ahol bárki megengedheti magának a könnyebbik utat (nevet).”

RockLine: Szerintem a szerénység a Negligence-nél ebben az esetben felesleges. Például te és Jan Švigelj egyedülálló gitárospáros vagytok, van köztetek valamiféle varázslat, fantasztikusan slalomoztok együtt a több részre osztott szólókon, perfekcionisták vagytok, gondosan válogatjátok a dallamokat, a motívumokat, van érzéketek a komponáláshoz… Szerintem Szlovéniához képest mindenképp színvonal feletti.
Dejzi: „Mi szó szerint együtt lélegzünk. Főleg a kocsmában, he, he, he….”

RockLine: Na mondd el, hogyan és hol ismerted meg Jant?
Dejzi: „Teljesen véletlenül. Egyszer beestem a »Sodba« (Sodček – népszerű kocsma a ljubljanai Trubarjeva utcában, amelyet a metalrajongók még pár éve is látogattak, amíg be nem zárták, a szerző megj.), ott ültek a kamniki thrash metal-rajongók, akiket ismertem, és együtt lógtam velük, és mellettük ott volt Jan is. Ő akkoriban kezdett éppen rákattanni a hasonló zenére, mint amit én hallgattam (Evil Dead és Testament, meg mondjuk az Iced Earth). Akkor még volt egy másik zenekarunk Kamnikban, a Vigilante, és úgy alakult, hogy Jan egyszer eljött a próbánkra, ahol nem titkolta a lelkesedését a hallottak miatt. Aztán megmutatta, hogyan bánik a gitárral, és rájöttem, hogy remekül futnak az ujjai. Ezért adtam neki egy saját demómat, hogy hallgassa meg, és célozgattam rá, hogy ha érdekli, egyszer csinálhatunk együtt valamit. Jan lelkes volt. Így 2000 őszén elkezdtünk találkozni nálam otthon, riffeket írni, és akkor kezdtek megszületni a kezdeményeink.”

RockLine: A Negligence kezdeményei?
Dejzi: „Igen. Eleinte csak ketten voltunk.”

RockLine: Hol találtátok meg aztán Mitja Lipnik basszusgitárost és Žiga Zmazeket?
Dejzi: „Lipnik amúgy is a szomszédom, gyerekkorunk óta ismerjük egymást, ő már gitározott, amikor én még azt sem tudtam, hány húr van rajta. Eleinte csak „session” basszusgitárosként akartam a zenekarba, mert ő maga gitározott Chernettel a Dawn Patrol kezdeti időszakában. Miközben Lipnik időnként beugrott egy próbára, és megtanult egy-egy számot vagy riffet, Jannal 2001 nyarán felvettünk egy demót, amelyen 7 szám volt, és épp ez a demó került Žiga (Ruža) dobos kezébe, aki akkoriban a Death Metal Abbatoir nevű zenekarban dobolt, de közben egy inkább heavy metal stílusú zenekart is keresett… A thrasht Ruža akkor még egyáltalán nem ismerte. Nos, a demó nagyon tetszett neki, ezért megjelent egy próbán. Gyorsan összeszoktunk, és Lipnik is nagyon hamar rendes tag lett – így lettünk mindannyian együtt a Negligence (nevet).”

RockLine: Korábban a Dusk Delightban is játszottál, nem?
Dejzi: „Aha.”

RockLine: És most már nem vagy velük. Miért?
Dejzi: „A Dusk Delight egy projekt volt, amit a bledi „heavy mastermind”, Dali indított el. Véletlenül jutott a demóimhoz, és úgy döntött, hogy felveszi velem a kapcsolatot, és meghív a zenekarba, amelyben korábban többek között Igor (Noctiferia), Gorazd és Robi (Scaffold) működtek. A DD először valamiféle projektnek készült. Dali akkoriban a God Scardban is gitározott. Amikor viszont komolyan elkezdtünk együtt dolgozni, látszott, hogy ebből valami jó fog kinőni. A zenekar kezdeti zenei irányvonala valahol a Slayer, a Death, az At the Gates és az Arch Enemy között volt. Én amúgy is thrash zenekart szerettem volna, de ez is szuper volt, és az első két-három évben nagyon élveztem az alkotást. Aztán egyénenként nagyon eltávolodtunk egymástól az élethez és a zenéhez való hozzáállásunkban. Dali a Dusk Delight zenéjét inkább a Therion-féle hatások felé és különféle goth / black / kicses dolgok felé kezdte terelni, és itt váltak el az útjaink. Az én felfogásom szerint viszont a lényeg a személyiségek eltávolodása volt, csak azután jött a zenei elképzelések eltérése.”

RockLine: A Myspace-edben láttam, hogy van valami projekted is, tulajdonképpen valami úgynevezett country metalt nyomsz?
Dejzi: „Igen, ha, ha, ha… hát ezt a Myspace-en inkább viccből írtam, mint komolyan. Ezt a Negligence „Options Of A Trapped Mind” lemezének készülésével párhuzamosan csináltam. A saját örömömre. Akkor annyi anyagot komponáltam, hogy gyakorlatilag egy egész albumra elég lett volna. Egyelőre nem fogom kiadni, mert újra fel kell vennem, élő dobbal. Amit hallasz, azok nem igazi dobok, hanem programozottak. A szólóalbumom a Wardance demóval és a Youth of Today demóval együtt lesz összeállítva, és igazi csemege lesz!”

RockLine: És a Bay Area Tribute című dolog?
Dejzi: „Ezt idén tavasszal csináltam, miután az énekesünk, Alex a kezembe nyomta a Piranha demóját. Nagyon tetszett. Ezt az öt számot kizárólag a magam örömére és azoknak a barátaimnak vettem fel, akiknek tetszik ez a zenei stílus.”

RockLine: Paul Baloff, ugye?
Dejzi: „Igen, igen… így jött az ötlet, hogy ezt még egyszer felvegyem. Emellett még kiválasztottam néhány számot, amelyek mindig is nagyon a szívemhez nőttek. Vagyis az Exodus, a Heathen, a Laaz Rockit és a Piranha anyagából.”

RockLine: Úgy érzem, ebben a számban remekül eltaláltad Paul Baloff hangszínét?
Dejzi: „Hát vannak, akik szerint nem túlságosan, he, he, he…”

RockLine: Állítólag a saját szólóalbumod felvételére készülsz?
Dejzi: „Igen. A dobosunkat is megnyertem, aki segíteni fog ebben. Az új stúdiónkban veszem fel.”

RockLine: Csak instrumentális lesz?
Dejzi: „Nem. Lesz ének is. Megpróbálok szerződtetni valamilyen énekest is két-három számra, amelyek inkább heavy metal változatban lesznek.”

RockLine: Mi a helyzet a Dawn Patrolban való közreműködéseddel?
Dejzi: „Igen, ők felvettek egy számot, a Rock Star-t a mi stúdiónkban. Akkor nem volt énekesük, és nem tudom, hát… Úgy esett. Ihletett pillanat volt, és simán magam próbáltam ki az éneken. A dolog nagyon jól sikerült, a zenekar elégedett volt.”

RockLine: Mondd el, hogyan zajlott a Negligence-nél az új énekes, Alex megszokása, aki a Metal Steel soraiból érkezett hozzátok?
Dejzi: „Az első énekesünk, Lenart, már kissé megelégelt minket, mert folyton nyaggattuk, hogy több dallamot szeretnénk a hangjától. A harmadik demót is vele akartuk felvenni, de végül ő utasította vissza az ajánlatot, és azt mondta, hogy nem működik tovább velünk, egyszerűen nem volt már energiája elviselni minket, bár közben nehéz volt neki elhagyni a zenekart, mert szerette ezt a zenét. Egy ideig énekes nélkül voltunk Negligence, aztán közben megtörtént, hogy énekeltem a már említett Dawn Patrol-számban. Ez bátorított, hogy a Negligence harmadik demójára simán magam énekeljek. Akkoriban Alex szétvált a Metal Steellel (tél, 2005, a szerző megj.), így megkérdeztük, nem próbálná-e ki az éneklést nálunk. Működött a dolog. Aztán elkezdtünk dallamokat írni az énekre, és ezeknek a többsége csak a lemez felvétele közben született meg. Nagyon nehéz viszont, mert Alex elsősorban dobos, és csak azután énekes – ennek megfelelően az énekbe sokkal kevesebb érdeklődést és energiát fektet, ezért az ének terén nehezen megy nekünk.”

RockLine: Több anyag született, mint ami a lemezre került. Milyen kulcs szerint választottátok ki az egyes számokat az „Options Of A Trapped Mind”-re?
Dejzi: „Az „Options Of A Trapped Mind”-re kerülő számokat a zenekar minden tagja együtt választotta ki. Demokratikusan. Én az Addicted To Agression és a Shark Attack számokat szerettem volna az albumra, de a többiek leszavaztak. Viszont kiharcoltam az »Options of a Trapped Mind« című számot, ami szintén a második lemezre volt szánva – ez a szám hozta később magával a lemez címét is. ”

RockLine: A Shark Attack már nagyon régi szám, ugye?
Dejzi: „A Shark Attack-et a haverom, Mare Cajhen írta, amikor még együtt játszottunk Kamnikban Vigilante néven. Amikor a Vigilante feloszlott, rendkívüli kárnak tűnt, hogy ez a dal a feledésbe merüljön, és megkérdeztem Marét, mint a szám szerzőjét, hogy játszhatjuk-e a Negligence-ben, és Mare beleegyezett.”

RockLine: Mit szólsz a thrash metal zenekarok mostani robbanásához Szlovéniában, mint például az Eruption, a Gonoba, a Negligernce, a Fosgen?
Dejzi: „A Crossbreed is még itt van, csak énekest keresnek…Ez nagyon menő. Külföldön is, például az egész metalcore-mozgalom, vagyis az úgynevezett New Wave of American Metal, mondjuk a Shadows Fall, ez mind riffekben a thrashből ered, meg a Killswitch Engage,… Igen, ez érdekes, mondjuk mint egy „Slayer meets Faith No More” változat. Szuper,hogy mindez történik! Thrash is so NOT dead yet! ”

RockLine: A Bay Area visszatér. Az Exodus újra itt van, aztán a Testament, a Heathen újraegyesül,….
Dejzi: „Igen, ez szuper.. A Testamentet idén láttam koncerten Olaszországban, olyan volt, mint mindig – ELFELEJTHETETLEN – ezeknek a zenekaroknak hihetetlen a társasági érzékük, teljesen lenézés nélküliek és nagyon pozitívak.…”

RockLine: Közben a Forbidden is újraegyesült. Valószínűleg el vagy ragadtatva, és biztosan találkozunk Wackenben, he he. (A Forbidden a Bang Your Head!!! 2008-ra is meg van erősítve, a szerző megj.)
Dejzi: „Hehe, azon a napon, amikor megkaptam ezt a hírt, nem volt a legjobb napom, épp voltak gondjaim, aztán jött ez a hír, ami tényleg megszépítette a napomat, és remélem, hogy a Forbidden sikerrel jár, mert az az érzésem, hogy még nincs 100%-ig biztos. De ha mégis, akkor mindenképp együtt megyünk! Bárhová, hogy lássam őket, és remélem, hogy ehhez nem kell egészen Wackenig mennem.”

RockLine: Tényleg voltál nemrég a Testamenten Udinében?
Dejzi: „Igen, öregem! Tudod, milyen jó volt! Egészen kicsi fesztivál volt, mintha a mi Komenünkbe jöttél volna a Metal Mania Open Airre. A réten zajlott, a hangulat, mármint maga a klíma, rendkívül jó volt.”

RockLine: Szóba jöhet rövid távon szerződéskötés valamelyik kiadóval az új Negligence-album megjelentetésére?

Dejzi: „Egyelőre ebből még semmi. Igaz viszont, hogy összesen négy példányt küldtünk el kiadóknak az albumból. A nagyobb kiadóknak nehéz, először nevet kell szerezned, hogy egyáltalán meghívjanak. Kezdésként a kisebb kiadóknál startolunk.”

RockLine: Mik a Negligence rövid távú tervei?
Dejzi: „Igen, ez a mostani stúdiórendezgetés rengeteg időnket felemésztette. Semmit sem gyakoroltunk, mert az energiánkat a stúdiónk befejezésébe fektettük. Az album idén júniusban jelent meg, és most gyorsan be kell gyakorolnunk az anyagot, aztán jönnek a koncertek, várhatóan novemberben és decemberben. Inkább kisebb klubokban játszunk, mint például az Orto Bar, KUD, stb… A továbbiakra már megírtunk hat új számot a következő Negligence-lemezre, de még nem tudom pontosan megmondani, mikor zárkózunk be újra a stúdióba, és kezdjük el teljesen kicsiszolni az anyagot egy új album kiadásához.”

 

RockLine: Jelenleg folynak az előkészületek egy össz-szlovén metalprojektre a Roadrunner United mintájára, Miko Pipenbaher vezetésével. Mit szóltok az ilyen projektekhez, például a Metal Slovenijához, és részt vesztek-e benne?
Dejzi: „Majkl Pipenbaher nagyon király ember, és nagyon örülök, hogy ismerem. A szlovén színtér számára igazán pozitív felpezsdülésnek tűnik, mert hajlandó ténylegesen tenni is valamit, nem csak beszélni. A HQ változata nagyon tetszik, csak én magam nem akarok részt venni benne, mert most nincs rá energiám. Inkább be szeretnék fejezni még egy saját Metal Core projektemet, ami még a Burning Legion-beli Matic énekdallamaira és a végső keverésre vár. Be kell fejezni a Dawn Patrol Demo / EP-t is, vagy bármi lesz is belőle. Szándékomban áll aztán az alkotásban (ami a felvételt illeti) szünetet is tartani. Az elmúlt két évben megszakítás nélkül alkottam és vettem fel. Most itt az ideje, hogy visszatérjek a Negligence próbáihoz és koncertjeihez, és szünetet tartsak a saját projektjeimben. Egyúttal azt tervezem, hogy fejlesztem a „Digital Recording System”-emet. Valahogy úgy érzem, hogy ha valamit túl sokat csinálsz, leértékeled. Ezért most meg akarok állni, abbahagyni a repkedést ebben a virtuális világban, és kicsit visszatérni a valóságba. Mostanában az időm nagy részét egyedül töltöm a természetben, és töltöm a mentális akkumulátoraimat. Minden alkotásnak kell, hogy legyen szünete. Ami pedig a Metal Slovenijét illeti, azt nem kommentálnám. A véleményemet erről a projektről már elmondtam, és azonnal megtámadtak.”