Az interjú dátuma: 2006. 04. 08.
Daniel Zimmerman, a már befutott Gamma Ray dobosa és a jóval fiatalabb power metal csapat, a Freedom Call dobosa elismert név a német metalszíntéren. Jellemzői a dupla lábdobon végzett rendkívüli sebességű dübörgés, a kifinomult pontosság és az ágyúlövésszerű lendület. Dan igazi munkagép, és rendkívüli hozzáállással végzi a dolgát. Ez a munka elsősorban megszakíthatatlanul összefonódik a zene szeretetével, a renddel és a fegyelemmel. A Freedom Call grazi fellépése előtt (a Rage előtt) Dan elfogadta a meghívást, hogy meséljen egy kicsit a pályafutásáról, a Freedom Call zenéjéről, a Gamma Rayről és mindarról, ami zenei tevékenységével kapcsolatban most éppen forró tűzben ég. Nagyon kellemes és szórakoztató beszélgetőtársnak bizonyult, akivel órákig el lehetett volna csevegni.
Dan épp a kollégáival fejezte be az ebédet a grazi Orpheum backstage-konyhájának asztalánál, amikor Mike Terranával (Rage) befejeztük az interjút. A pajkos Mike saját maga szólította meg a Freedom Call teljes, ugyanannál az asztalnál ülő csapatát, és megkérdezte, nem akarnak-e interjút adni nekem. Persze nagyon is érdekelt a dolog, és Chris, a zenekar énekes-gitárosa, aki Dan mellett ült, azt mondta, hogy Dan mindig a legjobb nyilatkozatokat adja, így őt jelölték ki beszélgetőtársamul.
Aleš: „Dan, hogy érzed magad, megterhelő a mostani turné?”
Dan: „Egyelőre minden szuper. A menetrend lehetővé teszi, hogy pihenjünk, bár éles tempóban lépünk fel. A koncertek most megállás nélkül követik egymást nap nap után, de ennek ellenére nem nehéz összehangolni a dolgokat, így mindig marad elég idő a kikapcsolódásra.”
Aleš: „Hogyan fogad titeket a közönség a koncerteken, nőtt valamit a rajongótáborotok?”
Dan: „Mindenképp. Rengeteg új rajongót szereztünk. Játszottunk néhány teltházas teremben is, jelenleg a Freedom Calllal minden remekül megy.”
Aleš: „Milyen a hangulat a zenekarban, hogyan reagáltok, amikor a színpadon álltok?”
Dan: „A Freedom Callban a tagok kiváló együttműködésig jutottak el. Úgy érzem, megtaláltuk a megfelelő munkakémiát, és ez a zenekarnak nagy előnyöket hoz. Az új anyag ötletei gyakorlatilag végig a turné alatt születnek, szorgalmasan rögzítjük őket felvevőszalagokra, és szerintem újabb nagy lépést tettünk előre. Még jobban megismertük egymást, elfogadtuk az egyéni különbségeinket. Valójában nincsenek konfliktusok, és a zenekarban szinte tökéletesen mennek a dolgok. Alkotói szempontból pedig főleg!”
Aleš: „Ki írja a dalokat?”
Dan: „Chris, a gitárosunk és énekesünk felel a zenénk zömének megkomponálásáért, bár mindannyian hozzátesszük a saját ötleteinket a dalok végső formájához. A szövegeket pedig én írom.”
Aleš: „Hihetetlenül termékenyek vagytok. Nagyon rövid idő alatt több stúdióalbumot is fel tudtok mutatni!”
Dan: „Igaz. A hat éves fennállásunk alatt négy stúdióalbumot adtunk ki, ráadásul egy koncertalbumot is. Most már van elég anyagunk ahhoz, hogy a turné végeztével rögtön felvegyünk egy új stúdióalbumot. A dalvázlatok már most olyan jók, hogy tudom, az új számok a legjobbak lesznek, és a következő album is biztosan a legjobb stúdiólemezünk lesz eddig.”
Aleš: „Hol vannak a Freedom Call leglelkesebb hívei?”
Dan: „Németországban. A müncheni és nürnbergi környéket magába foglaló bajor térség nagyon kedvez nekünk, de erős támogatást kapunk Stuttgartban, Bochumban és Hamburgban is.”
Aleš: „A Gamma Ray és a Freedom Call, két olyan zenekar, amelynek mindkettőjében játszol, viszonylag hasonló heavy metal stílust képvisel. Meg tudnád mondani, hol vannak valójában a különbségek a két csapat között?”
Dan: „Természetesen vannak különbségek a Gamma Ray és a Freedom Call között! A Gamma Ray tipikusan lázadó természetű zenekar. A Gamma Ray társadalmi témákkal foglalkozik, a Gamma Ray ujjal mutogat a hatalomra és a politikusokra. A Freedom Call pozitív szeretne lenni, pozitív energiát sugározni. Ennek megfelelően a szövegeink is mind fantasyk, és több misztikumot tartalmaznak. Például Chris éneke és a gitárok is valamivel mélyebbre vannak hangolva a Freedom Callban. Egyébként a dalszerzés módjában is van különbség. A Gamma Rayben minden a gitárriff körül forog. Kai (Hansen – a Gamma Ray vezére) behoz egy riffet, és köré építjük fel a dalt. A Freedom Callban viszont a billentyűk fontos szerepet játszanak, és először a dal alapsablonja és a fő motívumok születnek meg a billentyűkön.”
Aleš: „Tartod még a kapcsolatot Piet Sielckkel, az Iron Savior vezetőjével?”
Dan: „Jelenleg szinte egyáltalán nem. Az Iron Saviorben mindössze egy turnén és az „Unification” albumon játszottam. Pietnek segítettünk az első lépéseknél, az Iron Savior megalapításánál. Piet mindig is saját zenekarra vágyott. Köztünk viszont soha nem volt megállapodás vagy szerződés arról, hogy az Iron Savior állandó tagja legyek. Az Iron Saviorrel mindig csak vendégként működtem együtt. Ebben az időszakban a Freedom Call is létrejövőben volt, és le kellett mondanom az Iron Saviorről, mert már nem találtam megfelelő időt arra, hogy egyszerre három zenekarban játsszak. Piettel barátok vagyunk, de ritkán, időnként találkozunk. Általában Hamburgban.”
Aleš: „Dan, mi történik most a heavy metal színtéren, és te hogyan látod a fejlődést a nyolcvanas évektől máig?”
Dan: „A nyolcvanas évek újító időszakot jelentettek a heavy metalnak, az egész műfaj növekedésnek indult. Az N.W.O.B.H.M. megjelenése nagy hatással volt ránk. Emlékszem, hogy mindannyian az Iron Maident és a Judas Priestet hallgattuk. Eufórikus volt. Szinte minden nap történt valami új, amit senki sem tudott előre látni, természetesen jó értelemben. A német metalszíntér egésze számára pedig az volt a döntő pillanat, hogy a Helloween befutott. Az egyik úttörő nem angol nyelvű zenekarként sikerült nekik Európában. Tudod, a Helloween az „Iron Maiden on speed” volt, és ezzel meggyőzték a közönség és a kiadók ízlését. Ez felfelé röpítette az egész németországi metalgépezetet.”
Aleš: „Úgy tűnik, a heavy metal színtér ma valamiféle elsőbbséget élvez Németországban.”
Dan: „Ma a német színtér biztosan Európa éllovasai közé tartozik, de a skandinávok sem maradnak le, ők is rendkívül erősek a heavy metal minden ágában. Az újabb zenekarok közül különösen nagyra becsülöm például a brazil Angrát. Tetszik, ahogy a hagyományos etno-folk elemeket beleszövik a heavy metal saját változatukba.”
Aleš: „Melyik dobosokat becsülöd különösen, volt példaképed?”
Dan: „Jobban szeretem a közvetlenebb megközelítést, kevesebb kísérletezéssel. Nagyon tetszik Tommy Aldridge, aztán nagyon kedvelem Clive Burr és Scott Travis dobolási stílusát. Meg kell említenem Simon Phillipset is, akinél különösen az eredetisége esik jól. És majdnem megfeledkeztem Cozy Powellről. A dobolásának van egy felismerhető „groove”-ja, ami a Black Sabbath hangzásának fontos összetevője volt. Nem bonyolít sokat, de amikor rácsap a dobokra, rögtön tudod, hogy ez csak Cozy Powell lehetett. Nagy Black Sabbath-rajongó vagyok, főleg amikor Cozy Powell játszott náluk.”
Aleš: „Olyan albumok, mint például a T.Y.R. vagy a Headless Cross?”
Dan: „Ez a Black Sabbath-felállás tetszik messze a legjobban az összes közül.”
Aleš: „Hihetetlen. Mennyire egy húron pendülünk a Black Sabbath ügyében!”
Dan: „Aha!”
Aleš: „Mióta dobolsz?”
Dan: „26 éve. Egy évig zeneiskolába jártam Bécsben. Ott ismertem meg Jeff Boudreaux-t New Orleansból, remek tanár volt. Megmutatott néhány alapvető dobolási megközelítést, gyakorlatilag négy alapvető tippet, amelyeket minden dobosnak be kell tartania. Rendkívül egyszerű módon magyarázta el a dolgokat. Így kiváló alapot kaptam, amelyre aztán teljesen önállóan építkezhettem tovább.”
Aleš: „És azután? Milyenek voltak az első lépések a koncertszínpadokon?”
Dan: „Eleinte különböző helyi zenekarokban játszottam. Feldolgozások játszásából éltünk. Németországnak abban a térségében játszottunk, amelyet nagyjából Nürnberg, Frankfurt és Ingolstadt város határol. Mindenfélét játszottunk. A Beastie Boystól a Simple Mindson át egészen a Metallicáig és a Judas Priestig. Itt fejlesztettem a tudásomat és a tapasztalatomat. A színpad rendkívül fontos. Önbizalmat ad, erőt, hitet és bizalmat önmagadban. Hamar nagyon válogatóssá válsz, és olyan zenésztársakat akarsz magad mellé a zenekarban, akik ugyanolyan erősek. A színpadon edződik meg az ember a legjobban, és ott szerzi a legtöbb tapasztalatot.”
Aleš: „Állítólag te is tanítasz dobolni?”
Dan: „Aha. Ez a mellékállásom, és igazából remek szórakozás. Jelenleg 8 tanítványom van, akiket a szabadidőmben tanítok!”
Aleš: „Tanárként van néha gondod?”
Dan: „Nincs gondom. Egyszer fordult elő, hogy volt egy tanítványom, akinek egyáltalán nem volt dobostehetsége, viszont hihetetlen akarata volt kitartani. Járt és járt az órákra, de haladás sehol. Két év után még mindig az elején tartottunk, és végül személyesen kellett elbúcsúztatnom azzal, hogy az egésznek semmi értelme.”
Aleš: „Van még egy kis időnk. Vissza a Freedom Callhoz. Milyenek a közeli tervek?”
Dan: „Új album, a turnéról egyenesen stúdióba megyünk felvenni.”
Aleš: „Milyen lesz a ma esti fellépésetek?”
Dan: „A mostani felállás frissen szól. Két teljesen új tagunk van, és a kémia remek köztünk. Mindent beleadunk, mint mindig, és remélem, a rajongók el lesznek ragadtatva!”
Aleš: „Ebben nem kételkedem, néhányan Szlovéniából is eljöttek!”
Dan: „Ez nagyon szép.”
Dan: „Mesélj valamit Szlovéniáról, hová érdemes elmenni nyaralni?”
Aleš: Úgy nehéz megmondani. Szlovénia olyan kicsi, hogy egy nap alatt be lehet járni az egészet. Hegyek és tenger egyszerre. Kiindulópontnak Bledet és a bledi tavat ajánlom. A turisták odavannak érte. Ezzel a választással semmiről sem maradsz le.”
Dan: „Egy barátom dicsérte Szlovéniát, nagyon elégedett volt a látogatással!”
Aleš: „Holnap, amikor nincs koncertetek Zágrábban, mert lemondták, útközben megállhattok Szlovéniában.”
Dan: „Nem, nem. A koncertturnékon a fellépés után rögtön megyünk egyenesen a következő helyszínre. Most, hogy holnap nem játszunk Zágrábban, már egy nappal korábban előkészíthetünk mindent a trevisói fellépésre, ami nagy előny. Kipihentebbek és még jobban felkészültek leszünk.”
Az óra 19:45-öt ütött, és Dannek gyorsan meg kellett találnia az utat a koncertszínpadhoz, ahol a „roadie”-k már lelkesen állították fel és „csavarozták” össze a dobjait, így el kellett köszönnünk egymástól, hiszen a Freedom Call fellépéséig mindössze 15 perc maradt Dan előtt.
Képgaléria
