Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Logatec / Grajski park / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. május 26.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 3,00€ (elővételben) / 5,00€ (a koncert napján)
Májusi koncert és Brucovanje egy csomagban! Immár a 12. éve zajlik egymás után a Gorenji Logatec-i Grajski parkban az a rockesemény, amely a kevésbé ismert helyi zenekaroknak is esélyt ad a bizonyításra – nekik pedig égetően szükségük van a bemutatkozásra az olyan alkalmakon, amelyeknek elvileg, legalábbis a várakozások szerint, jól látogatottnak kellene lenniük. Hogy idén beugrunk erre a kis fesztiválra, azt magán a fesztivál napján, a délutáni órákban döntöttük el. A fő ok az este főszereplőinek, a népszerű szlovén art rockereknek, a Novo mesto-i Dan D-nek a fellépése volt.
A színpad a kastély délnyugati fala mellett áll, a park gondosan formált zöldjére néz, amely kulturális emlékvédelem alatt áll. Varázslatos! Mindenesetre különleges. A fiatalokat elsősorban az italok kedvező ára csalogatta el, főleg azoké, amelyek az alkoholtartalomban járnak az élen. A fiatalságnak gyakorolnia kell az alkoholos italok kultúráját. Nyűgös szülők sehol, ez pedig ideális pillanat volt. Olcsó alkoholszármazékok. Nincs szebb.
A RockLine csapata viszonylag későn érkezett a helyszínre. Lemaradtunk a Big Band Wonderbrass és utánuk a Novo mesto-i BHC fellépéséről. Éppen a The Dreams, amely pályafutása elején The Allman Brothers Band tribute zenekarként volt ismert, csapott bele hangosan, és lerakta műsora első számát. A színpad előtti tér ürességet sugárzott. Az emberek természetesen megint a pultok körül csoportosultak. Nyolc edzett zenész alkotja a társaságot, akik a bluesstandardok roppant pontos előadásáról híresek. A három gitárossal felálló banda mind a három gitárt alaposan kihasználta a klasszikusok újraértelmezésében, különösen az egyes szólamok harmonizálásában. A The Dream rendkívül szaftos és ízléses koncertélmény, olyan hasonló bulikra teremtve, ahol elsősorban a kikapcsolás és a teljes lazulás a cél. Egyetemista tombolás. Fegyvertárukban elképesztő standardválaszték van, amelyet a végtelenségig húzhatnak elő a zsebükből, ugyanakkor kiváló újraértelmezéssel ámulatba ejtenek. Le a kalappal. A „termovelúr” elvileg nem való színpadra, de a logatec-i hátország hűvös klímájának friss, tiszta levegője, amelyet a közeli (egyelőre még) kiterjedt dinári jegenyefenyő-bükkerdők generálnak, arra kényszerít, hogy május végi éjszakákon is úgy öltözz fel a szabadtéri tartózkodáshoz, mint a kočevjei medvék a bundájukba.
A Dan D-vel nincs tréfa. Ötös, amely minden zenei kifejezőlépését perfekcionista módon dolgoz ki. Viszonyag hosszú, 16 éves pályafutásuk alatt mindössze négy albumot adtak ki. Mindegyik külön történet, mindegyik más, mindegyik művészileg felismerhető, hogy azonnal rávágod: „Igen. Ez a Dan D, tetőtől talpig!” Ha személyesen engem kérdeztek, a személyes kedvencem az utolsó közülük, az „Ura letenja za ekstravagantne ptice”. Mind a négy album a zenekar fokozatos művészi érését tükrözi, amely rugalmas érthetőséggel formálja egyedi zenei arcát a zenei információ átadásában, olyan művészi horizonttal, amellyel a Dan D folyamatosan emeli a minőség szintjét a zenei üzenet gazdagításában.
A Dan D olyan urak, akiknek semmit sem lehet felróni, valahányszor színpadra lépnek. Perfekcionizmusuk ugyanis nem hagy teret a botlásoknak. Logatecen is kiváló hangzásról gondoskodtak, minden építőelem kiváló elosztásával. Tokac, rövid, a Dan D-kódex szerint szétzilált frizurával, a társaságával együtt felpörgette az addigra már tisztességesen tántorgó fiatalokat a „Katere barve je tvoj dan” két kedvencével, a Plešeš-sel és az előbb említett album címadó számával. A Dan D tud élvezni. Repertoárjukat úgy állították össze, hogy az első részben főleg az első három album anyagát játszották, a koncert második részére pedig az utolsó album, az „Ure letenja za ekstravagantne ptice” számait tartogatták. Az első részt a Niet klasszikusának, a Lep dan za smrtnek a feldolgozása zárta, amelyet őszintén szólva a Dan D jóval találékonyabb hangszerelésben és színpadi megoldásban ad elő, mint a Niet mai felállása. A szám egyik átvezetésébe a zenekar huncutul becsempészte kedvence, a Čas vezérmotívumát. A koncert első részét a Roke zárta, amikor Tokac magára veszi a másik, tiszta hangzású gitárt. Ez elvileg csak kétfélét jelenthetett: vagy a Google Me, vagy a Moj problem következik. Előbb az utóbbi mellett döntöttek. A lázadó szám tovább tömörítette a színpad előtti közönséget, amely még nagyobb ricsajt csapott. A zenekar pedig megint lenyűgözött a hangzásával: a ritmus magabiztos, szilárd és kompakt diktálása és Tokac tiszta gitárhangja egyenrangú hangképben lélegzett Marko Turk riffekre élezett gitárjával.
A hangképben ismét magával ragadott Sekulović basszusgitárjának hullámzó, tisztán átütő, organikusan meleg karaktere, amely a hangzásplatform nagy részét lefedi, és amelyre a két gitár, Grubar billentyűi és Tokac középpontba állított éneke teljesen gondtalanul építheti a maga kifejezésmódját. Miután Tokac kézbe vett egy afrikai dobot, a zenekar meglepetést okozott egy teljesen új számmal, a „Tak kot ti”-vel, félakusztikus hangvételben, amelyen szinte pásztori ritmusütem uralkodott.
Különösen az olyan számok, mint a Put slonova, a Love song vagy a Tiho – utóbbi a Niet együttesből érkező Borut Marolt vendégénekével –, azok a Dan D-koncert értékes pillanatai, amelyekben a Dan D sajátos zenei élményt teremt, amely teljes atmoszferikus hangkihasználással lélegzik, és amelyben Tokac telivér érzésű éneke a legintenzívebben ragyog fel, és átható mélységében megérinti a hallgató lelkének akár a legrejtettebb zugát is. Marolt színpadra lépése nem a szívesség viszonzását jelentette a Dan D-nek azért, hogy előadták a Niet számát, a Lep dan za smrtot, hanem azon alapult, hogy Borut Marolt éppen az út túloldalán, a Grajski park közvetlen közelében lakik. Teljes hipnózis-terápia. A Tihóban Marolt tehát különleges hangulatot hozott a színpadra, és Tokackal duettben a számot időnként szándékosan frenetikusan eszkalálódó, de férfiasan mennydörgő megközelítésével sajátos koncertélménnyé emelte. Valójában a zenekar fellépésének egyik csúcspontjává. Marolt ekkor másodszor lépett színpadra a Dan D-vel. Először a két zsúfolásig telt koncertspektákulumon 2009 szeptemberének közepén, a ljubljanai Križankében, amikor a Dan D mindkét koncertet rögzítette a később „Dan 202” címmel megjelent dupla CD-kiadásra.
A Dan D-vel töltött intenzív élmény a várt slágerrel, a Vodával zárult, a Male rokéval kombinálva. Ez a szám rockosan lecsupaszítva és nyersen szólt, és a Dan D a zajosságban végig lenyomta a gázpedált, így robbanásszerű lezárásba hajtotta ezt a kiváló és hipnotikusan fertőző fellépést. A rockos szívósság, az art pop szentimentalizmus és a harmonikus eklekticizmus ideális kombinációs aránya a Dan D-t ma a szlovén szcéna olyan sajátos zenei figurájává teszi, akinek nem találni párját. A zenekar, amely pályafutása során végtelen sok koncertet adott, köztük óriásiakat is (persze szlovén léptékkel mérve), a logatec-i fellépéssel a megcsappant közönség előtt megmutatta, hogy nem elsősorban a gázsiért jár koncertezni, hanem azért, hogy telivér módon élvezze zenei bőrét, a saját rockidentitására jellemző, önálló tartását.
A hosszú éjszaka folytatásában, amely már erősen átcsúszott a kora reggeli órákba, színpadra lépett még az idrijai funk, blues és reggae fúziót játszó Divje jezero, és azonnal jelezte, hogy kiváló zenei szórólapról van szó, Szlovéniában egészen szokatlan kifejezésmóddal. Mindazonáltal már erősen fogyott az üzemanyagunk, ezért úgy döntöttünk, hogy e zenekar valamelyik koncertjét a jövőre halasztjuk.
———————————————————————————————————————————————-
* Külön köszönet az ultra Dan D-rajongó Tanjának a szívélyességéért a Dan D koncert setlistjének rekonstruálásában, aminek köszönhetően ez a beszámoló is még objektívebben közelítheti a koncert lüktetését bármelyik olvasóhoz.
Setlista
Képgaléria
