Szerző: Jernej Vene
Helyszín: Orto bar / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2006. november 11.
Látogatók száma: 21
Hallottunk már olyasvalakiről, aki évekkel ezelőtt az álmait követve Kaliforniába költözött, hogy elérje azt, ami otthon nem megy? A történetet ismeritek, talán a közelebbi „vendégmunkás” változatban (Németország, Ausztria?). Damir Šimić – Šiméből Shime lett, aki az Egyesült Államokban kemény munkával a hat húr elismert mesterévé küzdötte fel magát.
A postojnai koncert után betért még a vasárnap kiürült ljubljanai Orto barba is. Régi szokás szerint én jóval korábban odaértem a helyszínre. Hamarosan feltűnt két ismerősöm, akik elsőrangú meglepetést készítettek Šimének. Az Orto bar koncertjei este 22:00-kor kezdődnek, ez a vasárnapi viszont csak 23:00-kor indult. Ehhez kicsit hozzájárult a gyér érdeklődés, kicsit a későn érkező reklám, kicsit pedig maga a vasárnap. Amikor Šime belépett a klub alsó termeibe, a pultnál megpillantotta a két urat, és nem tudta leplezni a meglepetését. Az egyik ugyanis Aleksander Tonij volt, aki Tonirom néven ismert (nézzétek meg az albumát, a Rdeča-t!), és akivel majdnem egy évig voltak „lakótársak” a Los Angeles-i gitáriskolában. A másik Simon volt, aki valaha a Pepelka gitárosa volt, és Deja Mušiččal is játszott. Mi köze lehet ő Šiméhez? Há, Simon és Šime együtt szolgáltak a JLA-ban Zadarban 1988-ban! Hát ez hihetetlen! Persze volt miről beszélgetniük, de Šime végül kijelentette, hogy el kell kezdeni.
Átköltöztünk az Orto nagytermébe, ahol mind a huszonegyen, akik ott voltunk, egy ragyogó fellépést élvezhettünk. Šime nem hagyta magát, és nem úgy játszott, mintha próbán lenne, hanem Jeff Bowdersszel és Ricky Riccardóval együtt mindent beleadott. A dalok közötti beszólások még jobbak voltak, például: „Ma este privát bulink van” vagy „Da počnemo zabavu s eno popevko!”, amire aztán egy pokoli metálbombát durrantottak el. A tökéletes hang és a hihetetlen összeszokottság remek hangulatba hozta a kis létszámú közönséget. Úgy húsz perc után Šime bejelentette, hogy Ricky basszusgitárosnak ki kell ugrania a mosdóba, addig pedig a fenomenális Jeff Bowders szórakoztatott minket, aki az óvodától az akadémiáig bemutatta a dobolás művészetét. Négy dal után persze Jeffnek is ki kellett mennie, ekkor pedig Ricky basszusgitáros nynyerte meg a szívünket egy szép produkcióval. A profik rendkívül elektromos fellépése túl gyorsan véget ért, amikor elérkezett az éjfél. Mi, rajongók, még akartunk volna, pedig az Orto bar szabályai szerint addig kell befejezni. Az utolsó dallal aztán még kaptunk egy ütést egyenesen a fejünkbe! Ahogy a kedves Šime később elárulta nekem, lassan visszaköltözik szülővárosába, Zágrábba, így a jövőben még sokszor hallhatjuk élőben a közelünkben!
Képgaléria
