Kiadó: Kapital Rekord
Megjelenés: 2019. 11. 14.
Producer: Damir Avdić
Hossz: 45.11 perc
Műfaj: Singer / Songwritter
Értékelés: 10 / 10
Vedd meg az albumot!
Damir Avdić a nyolcadik stúdióalbumával tér vissza a színpadra. A bosnyák dalszerző-énekes az évek során afféle állandó berendezési tárggyá vált a szlovén kulturális és művészeti élet pulzusában, különösen ami a szlovén rock’n’roll underground hatókörét illeti, amely örökbe fogadta és a magáénak vallja. Nem csoda. Nemcsak arról van szó, hogy a punk és a dalszerzői hagyomány egyik legendás alakja, aki az elhunyt haza területéről érkezett, hanem egyszerűen egyedülálló, és minden vele való találkozás – főleg, ha az illetőt addig véletlenül nem ismertétek –, őszintén szólva sokkoló. Ha nyitott és az igazságot kedvelő fejjel hallgatjátok, mindenképpen határtalanul pozitív értelemben sokkoló.
A „Radikalno šik” albumon Damir már a borítóval megszólít, együtt a lemez címével, amely annyit tesz: „nagyon rendezett”. Ha bevezetésként végigvesszük a szerzői megközelítést, amelyről tudjuk, hogy a gitárfrazírozás és a maró diktátumok csupasz, rudimentális, abrazív és ősi találkozása, a „Radikalno šik” logikusan kapcsolódik az előző, „Amerika” (2017) című albumhoz. Az új lemez ugyanis azt mutatja, hogy Damir az évek során valamelyest megnyugodott, abban az értelemben, hogy több figyelmet fordít a gitáraranzsmanok kidolgozására is. Nemcsak hogy felfedezte a delay effektet, amely most már az új albumon is társaságot nyújt a közkedvelt overdrive-nak, hanem egy-egy dalban akár két különböző frázis vagy két különböző ritmus is váltakozhat, a gitáros szerepében pedig a frázisokat ötletes átvezető betétekkel is összeköti, ami mindenképp ígéretes nyereség, és megmozgatja az album dinamikáját és hangulatait. Persze továbbra is a szívből jövő dalszerzés tökéletes punk meztelenségéről beszélünk.
Az alkotásait fogyasztó átlaghallgató ugyanakkor nem azért fordul Avdićhoz, hogy a gitárjátékot elemezze, hiszen az teljesen másodlagos, hanem azért, mert átfagyott és kiszáradt lelke elsősorban azt az édes kelyhet keresi, amelyből beleiszhat Avdić költészetének tartalmába és színjátékába. Ebben a tekintetben is a „Radikalno šik” albumon Damir művészként egy kicsit romantikusabban és nosztalgikusabban szólít meg. Ezt hozzák az évek és az érés. Néhány személyes történetet is beleszőtt a költészetbe és a zenébe, mindenek felett viszont továbbra is éles, mérgesen támadó marad, és nem fukarkodik a teljes nekirugaszkodás vehemenciájával, amelyet csak ennek a zseniális bosnyák nyelvdoktornak és mennydörgőnek az elméje tud kifejleszteni.
Nincs itt semmilyen mély filozófia. Csak az igazság. Borotvaélesen, mert miért is ne? Egyszerűen igazság. Ez az egyetlen értelme és persze a lényege. Damir pedig minden határon túl maró és epés marad, a rendszer gyors szétesése, amelynek rabjai vagyunk, ám a téboly korának tükrében újra aktuálissá válik hihetetlenül szaftos és fékezhetetlen szókinccsel. Természetesen megint rengeteg vécés szókincs van belepakolva, de ezúttal egy árnyalattal tömörebben épül be a szövegekbe, mint a korábbi munkákon, főleg a dalszerzői pálya első albumain, hiszen a „baszás” igéje a költői vallomás különböző változataiban tulajdonképpen tárt kapukat nyitott előtte a tömegek felé, amelyek igen hamar a magukénak vallották. A volt Jugoszlávia térségének tömegeiről beszélek.
Damirt továbbra is a szenvedély hajtja, és mindenekfelett az őszinte igazságszeretet. Amit érez és gondol, azt nyíltan kimondja. Röviden. Ha mindannyian úgy fognánk fel az életet, mint Avdić, a világ biztosan szebb lenne, az olyan illúziók, mint az igazságosság és a szeretet, a béke, a megbékélés, valósággá válnának, a moralizálás szó elé pedig nem kellene odabiggyeszteni a „kvázi” előtagot.
A mostani stúdiószínház is, amilyenben a zenész egyébként a színpadokon testet ölt, a berögzült balkáni ritmika kedélyes vágtájában szólal meg, valamint abban a melosban, amelyre a művész a költői vallomását felfűzi, zajos és vad frazírozás kíséretében. Minden megalkuvást nem ismerő keménysége mellett egyébként is lehet nagyon kedélyesen éles eszű és keserűen szarkasztikus, határtalanul maró, amikor intelligens szójátékokban gyúl lángra, vagy a történések leírásának ragyogó fantáziájával magasztalja a kalandokat. Mindenesetre és mindenek felett ismét frontálisan támadja a rendszert, és ebben egyike a keveseknek, mondhatni az egyetlen még életben maradt őre a hithű balkáni punknak. Igazi punk az igazi lázadás értelmében. Az Afera című dal, amely több mint tíz perces, játékidejét tekintve (progresszív dimenziókkal), Damirnak már nem új felfedezés (a Detroit az előző lemezről), mögötte pedig olyan történet áll, amelyen hallgatás közben könnyesre nevetheted magad. A Sto mu neoliberala csak egyike a művész zseniális reflexióinak a társadalom erkölcsi szétesésére egyéni szinten, amely a feneketlen mélységbe süllyed. Amikor Žižek „intelleküljét” a könyvesboltok kirakataiban a szakácskönyvekkel azonosítják. Ennyi szikrázó szellemességet és őszinteséget, ami lehúzza rólad a cipőt és lefegyverez, manapság nem várnál, hiszen az összes birka már rég megrémült és hallgat, a hősöket pedig mind lemészárolták. Szépítgetés és celofánba csomagolás nélkül. És nem. Nincs ok mély filozofálgatásra, hiszen az igazság egyértelmű, mint a tenyeredben. Egyszerűen, rohanj azonnal Damir Avdić bandcamp-profiljára, és add át magad az új kalandjának, ami végül is mindannyiunk kalandja. Rengeteg olvasnivaló, rengeteg üzenet van itt, amelyek riasztó ébresztők, és 2020-ban jó kézikönyvként szolgálhatnak ahhoz, hogy a most kezdődött apokalipszis jelenlegi káoszában jobban kiigazodjatok, és kevésbé rázzon meg benneteket, amellyel ez a szerencsétlen rendszer abszurdan görcsös próbálkozásokkal még megpróbál talpon maradni.
Program: „birtokolj”. Program: „ragadj”. Program: „végy”. Program: „halmozz”. Már az óvodában. A szabadságért cserébe, és mindazon negatív tulajdonságok születéséért cserébe, amelyeket a rendszer, amelyben programozva vagyunk, évezredek óta kiszív belőlünk, és amelyekkel tápláljuk. Ez az emberiség. Ma a „Sto mu neoliberala” álruhájában, holnap már újat talál magának.
szerző: Aleš Podbrežnik
Dalok:
1. Nisam ja (02:37)
2. Radikalno šik (03:03)
3. Mund (03:53)
4. Afera (10:20)
5. Android (03:01)
6. Žena koju sam (04:21)
7. Kolone (03:30)
8. Šećer (05:22)
9. Sto mu neoliberala (03:40)
10. Spomenik (03:45)
Zenészek:
Damir Avdić – ének, gitár
