Megjelent: 2024. 10. 4., AFM Records
Producer: Nick Foss
Játékidő: 53:52
Műfaj: Hard Rock
„Vállalati rock vállalati …”
Szerencse, hogy a kilencvenes évek elején még nem volt általános a mobiltelefon. Így az a szabadosság, ami egy bizonyos diákszállóban zajlott a D.A.D. Draws a Circle (1987), a No Fuel Left for the Pilgrims (1989), a Riskin’ It All (1991), a sötétebb pillanatokban pedig a Helpyourselfish (1995) lemezek hangjai mellett, nem maradt fenn semmilyen kép- vagy hanghordozón. Na, ez tényleg jó így …
Meg a legendás grázi koncert (Orpheum) 2006-ban, nagyjából 27 néző előtt… Emlékek, emlékek, emlékek.
Miután a Riskin’ It All albummal kudarcot vallott az óceánon túli áttörési kísérlet, a keményfejű északiak valahogy kiestek az átlagos hard rock hallgatók kollektív emlékezetéből. A szülőhazájukban (Dánia) és a környező skandináv országokban, egészen délen München környékéig azonban megőrizték szupersztárstátuszukat. Délebbre ritkán látni őket, az alulírott viszont idén novemberben mindenképp látni és hallgatni fogja őket Münchenben vagy Milánóban (a dátumok listája).
A banda az elmúlt évezred utolsó évtizedében és a jelenlegi első évtizedében rendszeresen adott ki a saját, jól felismerhető stílusában készült albumokat, 2011 után azonban valahogy alábbhagyott: azóta csak az A Prayer for the Loud jött 2019-ben, meg az idei Speed of Darkness, ami egybeesik a zenekar megalakulásának 40. évfordulójával. Ha valamelyik olvasó szeretné a saját fülével megtapasztalni, miről van szó, a fantasztikus, 1998-as Psychopatico koncertalbumot tudom ajánlani.
A D.A.D. (a Disneyland After Dark rövidítése) zenéje igen egyedi keverék: AC/DC-riffek country alapszínekkel, punkkal (a korai munkákban) és hihetetlenül mulatságos, érthetetlen szövegekkel. Ezeket a basszusgitáros, Stig Pedersen írja, aki az őrült színpadi jelmezeiről és a kétnyakú basszusáról ismert.
Hol áll ebben a történetben a legújabb album (a borító talán nagyon ismerős lesz a Helloween rajongóinak)? Pontosan középen. A zene a Riskin’ It All korszak óta érdemben nem változott, csak kicsit lassabb, kicsit kiszámíthatóbb és kicsit kevésbé szórakoztató lett. A hozzávalók ugyanazok, de a jota valahogy már nem olyan ízletes. Kevés a savanyú káposzta, kevés a fokhagyma és a bors, túl sok viszont a krumpli. Miket hordok én itt össze, a jó életbe?
Az album nagyobb hullámvölgyek és csúcsok nélkül zakatol, minden valahogy egyenletes, és leginkább a kissé cukros, steril produkció bántja a fület, ami nem tesz jó szolgálatot a zenének. Elég ütősen indul a God Prays to Man-nel, nemsokára jön a szuperkereskedelmi hangzású The Ghost. Dicsérni lehet Jesper (Binzer, ének, gitár) hangját, ami a rengeteg úton töltött év és a sok millió elszívott cigi ellenére is érintetlen maradt, továbbá a riffek, ritmusok és dalszerkezetek hangsúlyos egyszerűségét, és a még mindig eszelős szövegeket.
A Binzer fivérek (szólógitáron Jacob, aki öntelten a Mr Magic Fingers nevet adta magának) ujja alól érkező riffek mindig is zsírosak és ütősek voltak, a produkció miatt viszont vállalatiasan elsötétítettek. Vállalati rock vállalati vaginákhoz – ez a szókapcsolat állandóan ott kering a fejemben hallgatás közben.
Azért akad az albumon pár dolog, ami a legjobb időket idézi. Elsősorban az ultra riffes Keep That Mother Down-t kell megemlítenem fantasztikus szólóval, amellyel Jacob majdnem kiérdemli a becenevét. Egy másik ilyen darab a záró kis ballada, az I’m Still Here, ami a korai albumok hasonló gyöngyszemeinek édes emlékeit idézi fel.
Ha már a másik hármat név szerint említettem, azt is leírom, hogy ezen az albumon unatkozik a dobos, Laust Sonne, aki állítólag képzett jazzdobos. Laust 1999-ben váltotta az eredeti dobost, Peter Jensent, ez egyben az egyetlen felállásváltozás a zenekar egész történetében.
Valószínűleg a fickók ezzel az albummal is újra 60 000 ember előtt játszanak majd a nyári fesztiválokon, és megtöltik Dánia legnagyobb sportcsarnokait, máshol viszont a fülek többsége mellett elsiklik, mert túl sok benne a megrágott D.A.D.-izmus, a garázscinizmus pedig valahová eltűnt.
De koncerten őrület lesz!!!
Értékelés: 6,5/10
Cukorkák: Keep That Mother Down, Live by Fire, I’m Still Here, Everything Is Gone Now
Szerző: Igorac
Dallista:
01. God Prays to Man
02. 1st, 2nd & 3rd
03. The Ghost
04. Speed of Darkness
05. Head Over Heels
06. Live by Fire
07. Crazy Wings
08. Keep That MF Down
09. Strange Terrain
10. In My Hands
11. Everything Is Gone Now
12. Automatic Survival
13. Waiting Is the Way
14. I’m Still Here
Zenészek:
Jesper Binzer – Ének, gitár
Jacob Binzer – Gitár
Stig Pedersen – Basszusgitár, vokál
Laust Sonne – Dob, vokál
Jacob Hansen – Mastering
