Helyszín: Bang Your Head!!! festival / Balingen / Németország
Az interjú dátuma: 2011. július 14.
A Cripper a németországi Hannoverből származó metalzenekar. A kvintettet Britta Görtz (ének), Christian Bröhenhorst (gitár), Jonathan Stenger (gitár), Bastian Helwig (basszusgitár) és Dennis Weber (dob) alkotja, és 2005 óta megszakítás nélkül működik ezen a néven. Pályafutásuk során eddig megjelentettek egy EP-t „Killer Escort Service” (2006) címmel, a „Freak Inside” (2007) című stúdió-debütalbumot, valamint annak folytatását, a „Devil Reveals” (2009) című lemezt. A zenekar a teutonic thrash metal klasszikusai, például a Paradox, a Vendetta, a Kreator és a Sodom hagyatékára épít, a Cripper azonban modern metalelemeket, technikailag összetettebb szerkezetű hangszereléseket csempész ebbe a karakterbe, különleges, felismerhető karizmát pedig Britta éneke ad nekik, aki brutális, extrém growlt nyom. Szóval ha azt hiszed, hogy az Arch Enemyből Angela Gossow az egyetlen lány, aki ma extrém hangjával a metalszíntéren okádhat és bestiálisan moroghat, sajnos tévedsz.
Hogy a Cripper a hatéves működése alatt megjelent, viszonylag szerény számú kiadvány ellenére is egyre ismertebb és elismertebb, azt a legnagyobb európai metalfesztiválokon való rendszeres szereplésük bizonyítja. Egyebek mellett háromszor egymás után felléptek a tolmini Metal Campen is, méghozzá 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban, részt vettek a tavalyi 70.000 Tons of Metal fesztiválon és hajóúton Floridában, végül pedig megnyílt előttük az ajtó a valószínűleg második legnagyobb németországi metalfesztiválon is, amelyet hagyományosan minden évben megrendeznek: a Bang Your Head!!!-en.
És honnan a célzás Hasfelmetsző Jack karácsonyi kiadására? Ha a „Jack The Ripper” karácsonykor (angolul „Christmas”) gyilkolna, akkor Jack The „C” plusz „Ripper” lenne a neve…
Most szálltatok le a színpadról itt a Messehalle-ban, a Bang Your Head fesztivál kellős közepén, Balingenben. Milyen érzések kavarognak bennetek?
Britta: Mi magunk is rendkívül meglepődtünk, milyen tele van a csarnok, és mekkora közönség jött el, hogy buzdítson minket. Pályafutásunk során először léptünk fel ezen a fesztiválon, és egy ilyen fogadtatás nagyon sokat jelent nekünk. Eleinte kételkedtünk, azon tűnődtünk, milyen lesz a fogadtatás, szkeptikusak voltunk, de a tömeg és a közönség energiája szó szerint szárnyakat adott a bandának, és minden úgy sült el, ahogy mi magunk is szerettük volna.
A legutóbbi albumotok, a „Devil Reveals” megjelenése óta eltelt két év. Merre fejlődik az anyag, amin az új stúdióalbumotokon dolgoztok?
Bass-T: A következő albummal még gyorsabbak, még agresszívebbek, ugyanakkor még groove-osabbak szeretnénk lenni. A gond az, hogy nem tudjuk, mikor megyünk vissza a stúdióba. Erről egyelőre semmilyen tervünk nincs.
Christian: Tudod, nehéz bármit megjósolni, tulajdonképpen még az anyag megírásába sem kezdtünk bele. Azt sem tudom megmondani, milyen lesz az új album. Az biztos, hogy színes, mert a zenekar tagjai különböző zenei platformokon nőttek fel. Ami a „Devil Reveals” és az előző kiadványaink összehasonlítását illeti, ezen az albumon valahogy meghatároztuk a hangzásbeli irányunkat. Sokkal kidolgozottabb a hangzása, gazdag a hangkulissza, groove-os. Abban az irányban biztosan folytatjuk az ásást.
Britta: A „Devil Reveals” az az album, amely valahogy még koherensebb egységgé kovácsolt minket össze. Ezen az albumon érettünk meg, csapatként, zenekarként, barátokként is. Az album megjelenése kapcsán lejátszottuk az első európai turnénkat, felléptünk néhány legnagyobb európai fesztiválon, és ez alatt az idő alatt lett apa a gitárosunk, Jonathan.
Britta, hogyan vigyázol a hangodra, hogy az extrém éneklés ne tegyen kárt benne?
Britta: Hm… szeretem a rádiós botrányokat, ha, ha, ha…
De azért mi a titka annak, hogy ilyen félelmetes, baljós tartalmú hangot tudsz kipréselni magadból, főleg annak fényében, hogy a growl nem éppen a gyengébbik nem jellemzője?
Britta: Én tulajdonképpen nem látok ebben semmi különlegeset. Szerintem bárki tud így énekelni, aki képes „köhögni”. Nem számít, hogy fiú vagy lány, de persze fontos az edzés, a gyakorlás. Enélkül semmi sem megy. Ami a hang karbantartását illeti, ez amolyan hangi sport. Más technikáról van szó, mint például az operaéneklésnél. Mindkét módon meg lehet sérteni a hangszalagokat, ezért uralni kell a technikát. Ha tudsz köhögni, akkor „growlolni” is fogsz tudni, mert köhögéskor ugyanazokat az izomszerkezeteket használod, mint a „growlolásnál”.
Milyen zenei háttérből nőttetek ki, és hogyan fejlődtetek egyénileg zenészként?
Bass-T: Gyerekként német népzenével kezdtem. Most sok bluest és blues-orientált stoner rockot hallgatok, ilyen zenekar például a Clutch, imádom a Primust és a basszusgitárosukat, Les Claypoolt…
Dennis: A német metal régi iskolája, surf punk, skate punk, elektronika, de komolyabb dolgok is, például Joan Baez… az elmúlt hetekben elég sok amerikai hardcore-t hallgatok. Tehát nagyon-nagyon vegyes.
Jonathan: Elég unalmas a zenei hátterem. Thrash metalt, speed metalt hallgatok, szeretem a klasszikus rockot, a progresszív dolgokat, például a Toolt, a másik oldalon a Jethro Tullt, és nagyon benne vagyok a stoner rockban is, például a Kyussban.
Britta: Én ezzel egyáltalán nem foglalkozom. Ha egy szám „megfog”, akkor az megfog, kész. Nem számít, hogy abszolút „underground” zenekarról van szó, vagy egy híres banda számáról.
Christian: Én sem fogok mondani semmi különöset. Unalmas „metalhead” vagyok (mindenki nevet). Sok thrash metalt hallgatok, sokféle death metalt, mellé csak egy kis csipetnyi black metalt, és ha úgy kell fogalmaznom, olyan zenét hallgatok, ami így vagy úgy kapcsolódik a „Cripper metalhoz”.
Milyenek eddig a közönség reakciói a Cripper zenéjére?
Christian: Hidd el, leszarom. Amikor felmegyek a színpadra, csak a teljes kikapcsolásra vágyom, meg arra, hogy teljes erőből lenyomjam a zenénket. Hogy belemerüljek az érzésbe, és minden erőnkkel ledarálgassuk a repertoárunkat. Élvezem a szenvedélyes játékot. Nagyon örülök viszont annak, hogy a thrash metal az utóbbi néhány évben általában véve visszatér a színtérre. Az emberek újra tömegesen járnak thrash metal zenekarok koncertjeire. Persze a médiában nincs eltúlzott felhajtás és nyilvánosság, és végső soron nem is lenne értelme.
Britta: Ha őszinte vagy a vágyaidban és a céljaid megvalósításában, és tényleg keményen dolgozol, akkor mindez megtérül, visszakapod. A környezet reakciója pozitív és bátorító. Ezt mi elértük, bár profiként nem tudunk megélni a zenéből. Mindannyian rendes munkából tartjuk el magunkat, ami nem kapcsolódik a Cripperhez. Egy alapvető és közös dolog viszont összeköt minket. A szeretet aziránt, amit csinálunk. És ez a zenénk megírása és eljátszása.
Dennis: Ebben volt egy kis szerencse is…
Britta: Mondhatod azt is, de szerintem elsősorban a sok kemény munkáról szólt, és csak utána a szerencséről.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a CMM Records kiadóval, amely a zenétekkel foglalkozik, és milyen előnyöket nyújt nektek maga a kiadó?
Jonathan: Hannoverben kicsi a metalszíntér. Mindannyian jól ismerjük egymást. Björn (Björn Van Öttingen, a CMM Records vezetője a szerk. megj.) néhány kilométerre lakik tőlem…
Britta: Az együttműködés akkor kezdődött, amikor felvettük az első EP-nket. Szétküldtük az EP-t a médiának, a kiadóknak és minden potenciális partnernek, akiket a zenénk valamilyen módon megfoghatott. Ami a Björnnel való kapcsolatfelvételt illeti, még a bélyegen is spóroltunk.
Christian: Igen. A kiadó székhelyére biciklivel mentünk el.
Dennis: Björn tulajdonképpen a hatodik tagja a csapatunknak. A Cripper legfontosabb dolgainak a nagy részét ő intézi. Nagy támogatónk, imádja a zenénket, és ami a legfontosabb, nagy barátunk, akiben mindig megbízhatunk.
Vannak már megegyezések egy új koncertturnéról, esetleg valamelyik nagyobb zenekarral?
Britta: Igen. Tárgyalások egyébként folyamatosan vannak, de minden attól függ, mikor adjuk ki az új stúdióalbumot. Persze jelenleg túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy mi legyünk a turné főszereplői, így biztosan csomag részeként, előzenekarként lépünk majd fel egy nagyobb zenekar mellett, amikor turnéra kerül a sor.
Akkor mi a gond tulajdonképpen azzal, hogy még mindig nincs semmilyen anyag az új albumhoz?
Mindenki egyszerre: Hogy nincs ihlet (mindenki nevet).
Britta: Szerencsénk van, hogy velünk van a CMM Records, amely semmilyen nyomást nem gyakorol ránk. Ezért mi magunk döntjük el, mikor jött el az igazi idő, hogy nekiálljunk az anyag írásának, majd elinduljunk a stúdióba felvenni. Persze ez a halogatás összefügg a rendes állásokkal, amelyeket a zenekar összes tagja mindennap ellát.
Háromszor is felléptetek Szlovéniában. A MetalCamp fesztiválon 2006-ban, 20077-ben és 2009-ben. Milyen benyomásaitok vannak a fesztivál szervezéséről, és milyennek találjátok az ottani fesztiválhelyszínt?
Bass-T: A Metal Camp volt az első metalfesztivál, amelyen életemben valaha részt vettem. Korábban reggae-fesztiválokon lézengtem. Hihetetlen volt, az első metalfesztivál-látogatásom egyben a Cripperrel való fellépés is volt. Gyönyörű völgy az Alpok közé ékelődve. Gyönyörű kilátások.
Britta: Szlovénia az egyik legszebb ország, ahol életemben alkalmam volt megfordulni, és ez a Metal Campre is igaz. Gyönyörű ott a táj.
Christian: A Metal Camp olyan helyszín, amely egy szempillantás alatt a mennyországból valóságos pokollá változhat. Amikor összegyűlnek ott a villámok és a viharok, semmiképp sem akarnak elengedni a völgyből. Amikor jön a zuhé, az egész helyszín olyan, mint egy tökéletes armageddon. A hely mennyei, az időjárás viszont pokoli is lehet, de azért semmiképp sem téged hibáztatunk (nevet).
Ezzel le is zárnánk a beszélgetésünket, őszinte köszönet az idődért, és remélem, hamarosan újra találkozunk, például a Metal Campen, ahol a következő kör sör az enyém.
Mindenki: Neked is köszönjük, üdvözöld a szlovéniai metalosokat.
az interjút készítette, fordította és szerkesztette: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
