Helyszín: Chanel Zero / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2006. 12. 05.
Látogatók száma: 0
Jegyár: 1.200,00 SIT
Szerda este, miután a Mikulás és a telihold elvégezte a dolgát, mi, akiket (szerencsére) megérintett a Farmolúció, arra vártunk, hogy a Crazed Farmers is elvégezze a magáét, abban a szívből jövő reményben, hogy nem utoljára! Na jó, utoljára ebben az eredeti felállásban, amely hihetetlenül magasra tette a lécet…
Rajtuk kívül ott volt még a plakáton a The Magik Markers is, akik még egy adag őrületet ígértek.
CRAZED FARMERS:
Mindegy, tíz előtt pár perccel megjelenik a színpadon valaki, akit a reflektorok elkerültek, így a félhomályos teremben gond nélkül nekilát dudán egy dallamot játszani, ami szólóban, csak a lábdobbantások kíséretében valamiféle indulónak vagy haditáncnak hangzott. Pár perc múlva csatlakozik hozzá Borut (Švegelj) gitárral, és az együttes hangzással a színpadra csalogatják a Crazed Farmers többi tagját is.
Kezdődik a Farmolúció! Intenzíven, közvetlenül és kíméletlenül, pont úgy, ahogy az eddigi két lemezről, a „First Crop” (Nika, 2004) és a „Because” (Nika, 2006) albumról megszoktuk, de még több nyerseséggel, élességgel és (még) több improvizációval. Ha tényleg a zenekar – olyannak, amilyennek ismertük – amolyan síriratának voltunk tanúi, akkor nagy kár, hogy ez nem került rá valamilyen hangrögzítőre: egy „élő”, azaz koncertlemez új dimenzióval gazdagíthatná a banda eddigi diszkográfiáját, olyannal, amit nehéz elmagyarázni annak, aki még nem hallotta őket akció közben. Még jobb lenne egy koncert-DVD, mert ennél az egyszeri élménynél a hang és a kép egyformán fontos…
A számok követték egymást, közben bemutatták a különleges vendéget is, a dudás Dario Cortese-t. Az első közös dal után lelépett a színpadról, de este folyamán még párszor visszatért, és a hangszerével meglepően ütős, új, kibővített arcot adott a zenének, amelyet az elejétől a végéig rendkívül magas feszültségben toltak! Alig több mint egy óra alatt egy egész hadsereg dal vonult fel, amely alaposan felidézte a múlt nagy neveit, hasonlóan féktelen és „nem szerdai” zenével: a The Stooges-t, az MC5-ot, a Butthole Surfers-t, talán még a The Jesus Lizardot is. A Beeffaarrt című számmal a legendás Captain Beefheart előtt tisztelegtek, a Stand Up pedig a szövegével büszkévé tehetné a garázsművészet kultikus, sajnos már elhunyt mesterét, Hasil Adkinst! Közben sorra került egy klasszikus feldolgozás is: a Tovariši, jaz vam ne verjamem, a szlovén punk atyái, a Pankrti száma, amely stílusában közelebb állt valamelyik fent felsorolt bandához, és egyben azon két dal egyike volt, amelyet aznap este szlovénul játszottak.
Ahogy a zenei őrületről gondoskodtak, úgy követték egymást a színpadi „teatralitások” és a színpad alatti mutatványok is, ahová az alkalmi gitáros, de főleg kiváló énekes és ugyanilyen kiváló performer, Žiga Jenko kétszer is lezuhant katartikus akrobatikájával. Mihael Kunšič pedig, aki a gazdasszonnyal együtt maga a gyomirtó, bebizonyította, hogy Hendrix és a hozzá hasonló gyorsujjúak korántsem az egyetlenek, akik fogukkal is tudnak gitározni! Egyszer csak tizenegy óra felé járt, és a zenekart barátságosan figyelmeztették, hogy lejárt az idejük, lassan át kell adni a színpadot annak a bandának, amely valamiképp az est húzóneve lett volna. Lejátszották az utolsó számot, és lassan levonultak, de nyilvánvaló volt, hogy a felhevült közönségnek még nem elég, így tényleg visszatértek ráadásra, egy a felforrósodott hangulathoz több mint illő számmal: Fridge.
Kétségtelen, hogy ki érdemelte ki az est babérkoszorúját!
Rengeteg ismétlődő minta, hangos, torz gitárhang és ugyanilyen hangos dobok, amelyek hol lazább ritmusokban pörögtek, hol pontos ütésekben, amelyeket olykor még követni is lehetett. A dalok inkább hosszú, meditatív kollázsoknak tűntek, amelyek elsősorban a két előadót vitték transzba. Elisa végig valamilyen nyitott, lehangolt hangolású gitáron játszott, ami elég egyszerű fogásokat tett lehetővé, meg slide-játékot is; leggyakrabban elég volt, ha csak egy kézzel csalt hangokat a hangszerből, a másikkal szabadon körözhetett a levegőben, és ezzel is azt bizonyította, mennyire elkötelezett az együtt létrehozott zene iránt. Sok volt az amolyan zenei „törés” is, amelyek többnyire összefüggéstelennek hatottak, mint egy kissé eltévedt free jazz együttes, amely főleg azt tesztelte, meddig lehet elvinni egy hangszert, sérülés nélkül, vagy legalábbis olyan sérülésekkel, amelyek nem veszélyeztetik a létfontosságú szerveket. Úgy 20 perc játék után technikai gondok is akadtak: az egyik erősítő nem akart elhallgatni, még a dal végén sem, amikor legalább egy pillanatra csendnek kellett volna lennie. „Looks like this is gonna be our last song” – mondja Elisa, de valahogy mégis sikerül megjavítaniuk a „randalírozót”, és már vágnak is bele az eddigi leggyorsabb számba, amely a legközelebb állt a punkhoz, ahogy Pete állítja a zenéjükről, de így is legalább néhány (fény)évre a tipikus punktól: inkább hozzáállásban és módszerben punk, mint előadásban. A dal végével azonban vége a koncertnek is, ami teljesen váratlanul jött, és amikor a The Magik Markers visszatér a színpadra, az nem ráadást jelent, ahogy vártuk, hanem a felszerelés pakolását. Rövid és velős. A koncert után az egyik hallgató, aki kicsit alkudozni jött még egy percért, megkérdezi a dobost, hány óra van, az pedig teljesen meglepetten azt feleli, valami olyasmit, hogy „hát mi mindig ennyit játszunk!” Az óra nyolc perccel múlt éjfél.
Mindenesetre elég érdekes volt, bár az igazat megvallva, többet vártam az őrültségből, a vadságból és hasonlókból, valószínűleg inkább az este első fele miatt, és talán még egy percet is, tekintve, hogy a bandának ahhoz képest, hogy nem létezik olyan régóta, rendkívül terjedelmes a diszkográfiája. Idén több albumot (9!) adtak ki, mint ahány számot ezen az estén eljátszottak! Érdekes.
Setlista
01. Pinhead
02. 2 Slow 2 Hit
03. BSE
04. Youth To Die
05. Velvet Is Falling In Love
06. Beeffaarrt
07. Stand Up
08. Multikultivator
09. Tovariši, Jest Vam Ne Verjamem
10. Uč
11. C
12. Prebranac
13. Stimulation
14. Money B
15. Slow Motion
16. Swamp Dance
17. Alarm Cock
18. Psycho Therapy
19. Amazing Grace
—ráadás—
20. Fridge
Képgaléria
