Kiadó: Dallas Records
Megjelenés: 2023. 11. 13.
Produkció: Zvone Hranjec
Az album hossza: 31.22 perc
Műfaj: Hard Rock / Melodic Rock
Értékelés: 8.0/10
Vedd meg a CD-t!
A Chateau olyan szlovén rockbanda, amilyenből ma már nem terem a színtéren. Legfeljebb? A velenjei Šank Rock és a postojnai Mary Rose. Vagyis egy olyan korszak lecsapódása, amely nagyjából 35 évvel ezelőtt volt, sőt, még régebben. És amikor (és ha) egy ilyen formáció (valaha még) komolyabban odacsap, érdemes odafigyelned arra, mi készül a háza táján. Így mozgatták meg a szlovén rockszínteret már 2011-ben a „Do konca” albummal, de a rajongók öröme gyorsan elszállt, mert a lemez megjelenése után a banda meglepő módon, csendben eltűnt a színpadról, és újabb szunnyadásba merült. Amikor már úgy tűnt, hogy többé nem látjuk őket színpadon, 2020-ban újra összeálltak: megjelent a remek single, a Pesmi nove, pesmi stare, amit a Zvezde vedo, az S solzami v raj, majd a frissített, rockos köntösbe öltöztetett Mlinar na Muri követett, hogy aztán 2023 novemberében megjelenjen a zenekar hetedik stúdióalbuma is „2023” címmel. A banda tehát a „Do konca” (2011) után nem döntött úgy, hogy tényleg a végéig (vagy a végére) elmegy, hanem nem sokkal a vég előtt, pontosabban 2020 decemberének közepén úgy határozott, hogy inkább megy tovább!
2021 novemberében jelent meg a legnagyobb slágereket tartalmazó „The Best Of” válogatás (RockLine kritika), amely már két nagyon ígéretes új kislemezt is tartalmazott, a Zvezde vedót és a kiváltképp remek Pesmi nove, pesmi stare-t. Ezzel a gyűjteménnyel néhány kérdésre fontos választ kaptunk. Arra, hogy készül új anyag, és hogy a Chateau-t a távolléte alatt nagyon hiányolták a rajongók, hiszen a válogatás bakelitváltozatának minden példánya elfogyott már az előrendelésben, vagyis két hónappal a hivatalos megjelenés előtt.
A „2023” a zenekar hetedik stúdióalbuma. Tíz dalt tartalmaz: kilenc teljesen újat, saját szerzeményt, valamint a Mlinar na Murit, amelyet újraaranzsáltak, vagyis „felfrissítettek”. Ez a Styx Boat On The River című dalának ismert adaptációja, amely az új lemezen egy adag mennydörgést, igazi hard rockos ruhát kapott, szemben a „folkys” változattal, amely a mai napig a szlovén rock egyik legnagyobb örökzöldjének számít. Éppen az újraöltöztetett Mlinar na Muri készült el utoljára, az album tizedik dalaként, mégis ez nyitja a lemezt. Jó húzás a bandától, hogy a több mint 10 év csend után rögtön a nyitányban, pompázatosan emlékeztet arra, ki és mi áll a Chateau név mögött!
A nagyon ötletesen felfrissített Mlinar na Murinál is jobban érdekel minket az anyag többi része. Az művészi értelemben természetesen a legszervesebben az előző, „Do konca” albumhoz kapcsolódik, ami logikus. Az együttesnek az új lemezen új dobosa is van, a rendkívül ígéretes fiatal Grega Plamberger, a basszusgitárt pedig a tapasztalt Boštjan Časl kezeli, aki a Chateau-val már a Brez tebe (1998) albumon is basszusgitározott. Billentyűsként a lemezre a kipróbált mester, Robert Humar csatlakozott a bandához. Remek csapat tehát.
A Zvezde vedo, mint az album második száma, még mélyebbre viszi a lemezt a nyolcvanas évekbe. De érdemes észben tartani, hogy ma már más idők járnak, és a Chateau nem úgy szólít meg ezen a lemezen, mint 25 éves csődörök az első négy albumon. A Zvezde vedo közepes tempójú dal, szép kontraszttal a drámai versszak, valamint a csábító refrénbe torkolló, előrefutó építkezés között (az album egyik legmeggyőzőbben megfaragott mid-eight szakasza is itt hallható). Az utána következő, „egy hajszállal túl könnyes” ballada, az S solzami v raj viszont kicsit korán érkezik a lemezen, és hálátlan módon elvesz valamit a nyitány irigylésre méltó lendületéből. Ami a hálátlan összehasonlításokat illeti: végül is a Chateau-ról beszélünk, és az album második felében a második ballada, a Hvala da si könnyebben megidézi az Objemi me klasszikus hangulatát. A lemez folyamán ott a Ljubi in sovraži, amely visszaviszi az albumot a Zvezde vedo szintjére. Ograjenšek mókásan, huncutul szellemes szöveggel ragyog, ami képszerűen idézi fel a bizakodó nyolcvanas évek emlékét. Maga a dal is dúrból bontakozik ki (vezető frázis), ami erősíti az akkori idők optimizmusát és gondtalanságát. Hasonlóan működik a lemez második felében a Varala si me, amely a balladás Hvala da si után jön. Mindez azt mutatja, hogy az albumon szép és kellemes dinamikai mozgás alakult ki, amely a hallgatót végig a lemez mellett tartja.
A banda összességében szép, ihletett új saját dalsort rakott össze, amelyből különösen kiemelkedik az album középső része három egymás utáni számmal. Az első a Ko se šampanjec hladi, ahol lenyűgöz a versszak és a ragadós refrén közötti bombasztikus hangulatváltás (az új lemezen ez az egyik legügyesebben kivitelezett átmenet versszak és refrén között, ha a könnyű befogadhatóságot nézzük). Utána jön a klasszikus rock’n’roll lüktetésű Daleč od srca (az album itt kapja meg a nagyon is szükséges „kick”-et), majd elérkezünk a lemez legerősebb kompozíciójához. Ez a Pesmi nove, pesmi stare kislemez, amelyben vakítóan kiemelkedik a mennydörgő frázis, amely a dráma színházának sötét díszletét építi fel, miközben kacérkodik a klasszikus Purple/Rainbow-féle riffalapokkal. Ebből a Chateau különösen diadalmasan indul a ragadozó refrén felé, amelynek tüzére olajat önt egy több mint tetszetős ritmusváltás is. Egy ilyen szám még akadhatott volna a lemezen, így viszont a megújított Mlinar, az új kislemez, a Pesmi nove, pesmi stare és a Dače od srca mellett a közepes tempójú dalok vezetnek. A lemez farkán, a Mogoče nekočnál is, amelyből mint záró számból egy csipetnyi extra refrén-dinamit hiányzik!
Matjaž Ograjenšek továbbra is rendkívül szép énekhangszínt, tekintélyt és robbanékonyságot mutat. Ugyanolyan maradt, mint ahogy a régi szép időkből emlékszünk rá. Zvone Hranjec gitárdíszítései mindig a helyükön vannak, amikor expresszív, lángoló szólót kell letenni. Ott vannak a kiváló Robert Humar klasszikusan csengő billentyűi is, amelyek főként Hammond-hangzással, kötőanyagként fűzik össze a gitárfrázisokat. A ritmusszekció, a törekvő Plamberger és a tapasztalt Časl párosa megnyugtató kontrasztot teremt a hangzásvilágban.
Produkciós téren van még tartalék. Az album kellemesen hallgatható kalandot nyújt, de a rendelkezésre álló hang- és hangszerelési spektrumot jobban ki lehetett volna tölteni egy nagyobb adag decibelt felszabadító megerősítéssel, főleg a frazírozásban. Ez azt jelenti, hogy jöhetett volna még egy-két rögzített gitársáv, valamint sűrűbben elhelyezett vokális harmóniák, amelyek körülvennék Matjaž vezető énekét, és több atmoszferikus bombasztikát csalogatnának elő. Hiszen egy melodikus rock, illetve melodikus hard rock albumról van szó. Az atmoszférikus hozam lehetett volna magasabb. A dalokban tehát megvan a potenciál, hogy több ragadozó erőt, mondjuk inkább bombasztikát hozzanak ki.
Összességében az új Chateau-album nagyon szép és kellemesen hallgatható, külön kis történet, amely azt mutatja, hogy a csapat nem veszítette el a dinamitját, a frissességét, és hogy az új Chateau öt tagjának elkötelezettsége több mint meggyőző. A „2023” olyan lemez, amilyet ma már nem csinálnak, ahogy a Chateau-hoz hasonló zenekarok sem születnek már. Ezért kezelhető időben és térben elveszett termékként. Műfaját tekintve ezért nagyon ritka lemez a szlovén zenei térben, de éppen ezért annyival értékesebb. Valami hasonlóra egészen az új Chateau-albumig kell várnunk, vagy valami közbeeső csodáig (az új Šank Rock- vagy Mary Rose-albumra célzok). Fiúk! Ahogy a ti dalotok mondja: „Hvala da ste”. De most azért maradjatok. Találkozunk a koncertjeiteken (még a következő album előtt, persze)!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Mlinar na Muri
2. Zvezde vedo
3. S solzami v raj
4. Ljubi in sovraži
5. Ko se šampanjec ohladi
6. Daleč od srca
7. Pesmi nove, pesmi stare
8. Hvala da si
9. Varala si me
10, Mogoče nekoč
Felállás:
Matjaž Ograjenšek – ének
Zvone Hranjec – gitár
Robert Humar – billentyűk
Boštjan Časl – basszusgitár
Grega Plamberger – dob
