Helyszín: Hala Tivoli / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2006. 11. 25.
Látogatók száma: 8200
Jegyár: 9500 SIT
Bryan Adams harmadszor Szlovéniában, harmadszor zsúfolásig megtelt térben – több mint 8.000 fős tömeg társaságában. Nincs mit tagadni, le a kalappal. Ennyi szlovént egy helyre összeterelni nem kis dolog. Akkreditációs malőrök, megint a régi nóta Európa azon részén, amelyet hivatalosan Szlovénia területe fed le. Miután úgy éreztem magam, mint egy megázott kiskutya a szervező újságírói munkához való hozzáállása miatt, a sértett egóm szította negatív hangulatot a jó öreg Vene oszlatta el – a srác mindig jókedvű, és erre az estére is friss, szaftos poénrepertoárt hozott, természetesen a saját rendezésében, amivel sikeresen szórakoztatott minket.
A koncert 20.14-kor indult, a nagy jégcsarnokban ekkor 23°C volt. Adams a saját szobaszervizével (Room Service) lépett színpadra, és kezdetét vette a mulatság. A fickó a bevált csapatával – két állandó vendég, két kipróbált, Bryanhez hű kísérő és a maguk műfajának mesterei, Mickey Curry dobos és Keith Scott gitáros – egymás után sorolta a slágereket, egy tömör, teljes két órás műsor keretében.
A When You’re Gone közben a várakozásoknak megfelelően felhívott a színpadra egy kiválasztott lányt a közönségből. Ezúttal Veronika volt az, Ljubljanából, aki a lazaságával magát Bryant is meglepte. Együtt énekelték végig a számot, a lány a szövegtudásával, az éneklésével és a táncmozdulataival is sokkolt,… heh. A szlovén lányok jól tudják eladni magukat, mégpedig a megfelelő pillanatban! Veronika tehetséges és szégyentelen, nincs mit tenni. Gratulálunk. Bryan Adamsszel szemben semmiféle távolságtartása nem volt, a fickó pedig a fellépés közben még egy sötét törölközőt is a fejére húzott, hogy könnyebben láthatatlanná válhasson, mert a lány a színpadon egyáltalán nem fékezte a szenvedélyeit, és élve felfalta volna. Rendkívül bájos pillanat volt, amely felddobta a kanadai rockerrel töltött időt. Bryan a koncert alatt a Gretsch 6120 típusú gitárok széles választékát váltogatta.
A hangzás? Túl halk! A koncert alatt gond nélkül beszélgethettünk, a hallószerveink vétele közben végig zavartalan maradt. Sőt. A hang a színpadtól távolodva szétfolyva halkult, és állítólag a lelátók felső soraiban szenvedték el a legnagyobb veszteségeket. A parterben egyébként kiegyensúlyozott volt a hangkép. Csak egy kicsit följebb kellett volna tolni a tolókat, és úgy ropogott volna, ahogy kell. Ennek ellenére Bryan repertoárja könnyedén csal ki sóhajokat a női szívekből. Most is a nők voltak többségben a zajkeltésben, és párszor együtt zúdítottak a színpad felé olyan hangos sortüzeket, amelyek a hisztéria határát súrolták. Bryan talán kissé túlzásba vitte az altatódalokat a műsorban. A lányokat ez valószínűleg nem is zavarta különösebben. Ebből a balladás vonalból talán egy hajszállal több volt a kelleténél, de különösen zavaró volt a két szám, a Have You Ever Really Loved A Woman és az Everything I Do egymás utáni sorrendje. A folytatás valami keményebbet, rockosabban felpörgöttet követelt volna, de ez az érzés sehogy sem tudott teljes erővel kibontakozni.
Abszolút pluszt jelentett a koncertnek maga a színpadkép, amely gyakorlatilag a csarnok teljes szélességében „széthúzva” állt, és a hangulathoz hozzájárult a színpadi világítás megválasztása is, amellyel a 3D-s hatást hangsúlyozták, ettől a színpad még nagyobbnak tűnt, mint amekkora valójában volt.
Ahogy mondtam! Sláger slágert követett! A közönség kitett magáért Bryan anyagának előadásában, és ezen az estén egy szemernyi félelem sem volt, amely kétséget ébreszthetett volna, hogy bármi balul sülhet el. A publikum végig szorosan együtt lélegzett Adamsszel, és rendkívüli támogatást nyújtott neki. Ha körbenéztél a csarnokban, pillanatokra tényleg az összes kéz magasan a levegőben volt, a parterben és a lelátók minden során, a színpadtól való távolságra való tekintet nélkül. Mindenki együtt!
A reguláris rész végén az első ráadásra mindenki visszatért a színpadra. Az első ráadás hangos volt, aztán Bryan „elzavarta” a légióját a kulisszák mögé zuhanyozni, ő maga pedig egy Martin akusztikus folkgitárt vett a kezébe, és megszólította a közönséget, hogy minden koncertestéje más és más. Soha nem lehet ugyanis előre megmondani, mi fog történni. Ezúttal őszintén kiemelte, hogy egyszerűen fenomenálisan érzi magát egy ilyen közönség előtt, mint amilyen ma este Ljubljanában várta. Szívélyesen megköszönte Szlovéniának a támogatást, és egyedül, a zsúfolásig megtelt csarnok előtt, a közönség kíséretében eljátszott 4 akusztikus számot. Az estét a muskétásokat idéző All For Love zárta. Az óra 22.14-et mutatott, a csarnokban a hőmérséklet elérte a 25°C-ot. Vége.
Bryan leugrott a színpadról, és kezet fogott minden egyes rajongóval, aki az első sorból követte a koncertet. Közülük jó néhány lány érzelmi kitörést élt át, nevezzük úgy, hogy valami olyat, ami a hisztérikus delírium határát is súrolhatja, és a könnyeiket sehogy sem tudták visszatartani (jól látszott a két óriási kivetítőn). Ezúttal klasszikus rockkoncertet kaptunk, Bryan latinos-akusztikus, langyos, kísérletező vizekre tett kirándulásai nélkül, ami még egy plusz pontot jelentett az összképhez. A közönség és Bryan közötti energiacsere és a szoros kommunikáció után, két teljes órán át, a koncert – ha eltekintünk a hangzás decibelekkel való fukarkodásától – elérte az egyetemi „tízest”. Vagyis kilencet.
Setlist
01.Room Service
02.Somebody
03.Open Road
04.18 ’til I Die
05.A Night To Remember
06.Can’t Stop This Thing We Started
07.Back To You
08.Think Of You
09.Summer Of 69
10.Have You Ever Really Loved A Woman
11.Everything I Do
12.Cuts Like A Knife
13.When You’re Gone
14.It’s Only Love
15.This Time
16.Heaven
17.The Only Thing That Looks Good On Me Is You
—1. ráadás—
18.Cloud Number 9
19.Run To You
20.Here I Am
—2. ráadás—
21.Please Forgive Me
22.When You Love Someone
23.Straight From The Heart
24.All For Love
