Szerző: Rok Klemše
Az interjú dátuma: 2008. augusztus 14.
A Brutart jeseniceI–ljubljanai formáció, amely tavaly adta ki a Mimic című bemutatkozó albumát. A death és a doom metal egyedi keverékével a hazai metalzenekarok egyik legeredetibbike. A Brutart az idei Metal Mania fellépői közé is tartozott, a zenekar énekes-gitárosával, Blaž Kelbllel pedig a fesztivál utolsó napján beszélgettünk.
RockLine: Nemrég kijött a Mimic, és azt mondtad, elég vegyesek voltak a visszajelzések, a nagyon jóktól egészen a negatívakig.
Blaž: Aha, tulajdonképpen számítani lehetett rá. Már az elejétől fogva nem aratunk átfogó elismerést, az Arab Dream demo óta így megy, most a Mimiccel is. A Brutart sosem volt széles körben népszerű zenekar, nem is annak szántuk. A színtér már csak olyan, hogy a másságot nem túl gyakran értékeli, nagyon szeretik a generikus zenekarokat, a legnagyobb bulik meg úgyis a feldolgozászenekaroknál vannak.
RockLine: A Brutart amúgy is elég igényes muzsika, nem a kézenfekvő utat járjátok, kell egy kis idő, mire az ember megszokja.
Blaž: Nem tudom, én nem is látom ezt a hallgatói nézőpontot, mert én csinálom. Úgy dolgozunk, mint minden zenekar: megírjuk a riffeket, és összerakjuk őket. Próbáljuk kerülni a sztereotip fogásokat, akkor is, ha néha jól szólnak.
RockLine: Többnyire death/doom metal zenekarnak neveznek titeket. Te hogyan jellemeznéd a Burtartot, ha muszáj lenne?
Blaž: Nem tudom, amikor elkezdtük, azt hittük, gothic zenekar vagyunk, Paradise Lost- vagy Shades of God-féle. Azóta eltelt tíz év, a gothic ma már a Nightwish-t jelenti, mi meg azóta állítólag doom vagyunk. Küldtünk pár felvételt egy doomos webzine-nak, és azt válaszolták, hogy nem fognak kritizálni minket, mert nem vagyunk doom. Ennek ellenére a Mimic megjelenéséig doomosnak bélyegeztek, arra meg most azt mondják, hogy old school death metal album, pedig négy-öt év munkájának keresztmetszete. A Mimic dalai már az Arab Dream 2003-as felvételeinek idején megvoltak. Ha rajtam múlna, azt mondanám: (lassú) death metal vagyunk.
RockLine: Az Arab Dream és a Mimic megjelenése között elég sok idő telt el. Miért?
Blaž: Zene az készült, de albumra nem is gondoltunk. Közben kilépett a basszusgitáros, jött egy gitáros, cserélődtünk. Szóltam Chopnak az On Parole-tól, hogy szerezne-e nekünk pár koncertet, ő meg feltételként az albumot szabta, úgyhogy nekiláttunk a felvételnek. Két hónapig vettük fel, a keverés meg majdnem egy évig tartott. A Mimicnek mint első lemeznek vannak gyerekbetegségei, rossz a hangzás, talán túl kevéssé egységes, mert a dalok között öt év korkülönbség van.
RockLine: Ki csinálta a Mimic egyedi dizájnját?
Blaž: A dobosunk csaja. Mindig valami másmilyet akarunk, és már az Arab Dreamhez is egy dizájner haverunkat kértük meg. A Mimicnél törtük a fejünket, mit csináljunk, a dobos csajának van érzéke hozzá, az alap annyi volt, hogy könyvnek nézzen ki. A Mimic alapkoncepciója, hogy mindannyian a külsőt utánozzuk, az emberek belseje viszont rejtve marad, senkinek nem tárul fel, az igazi emberi természet még önmaga előtt is rejtve van. Minden más csak alkalmazkodás a környezethez, én is 29 évesen csimbókot hordok (nevetés). A készítő neve Vesna Rodman, ő rajzolt minden vázlatot. Pont az tetszik, hogy a rajzok „rosszul”, kézzel, elsőre vannak megrajzolva. Nincsenek tervezési szabályok, mert Brutart, nyers művészet.
RockLine: Épp ez illik a Brutart/art brute koncepcióhoz, nem?
Blaž: Az is, bár némelyik dolognál nagyon szőrözősek vagyunk, például hogy hol lesz egy cintányér…
RockLine: Hallatszik, a dobos egy állat…
Blaž: Igen, néha vissza kell fogni, és ezután még inkább fogjuk. Amikor kevertünk, kiderült, hogy mindenhol cintányérok vannak. Mindannyian más zenei vizekről érkezünk. Én sokáig post punkot hallgattam…
RockLine: Joy Divison?
Blaž: Persze, naná. Az Arab Dream amúgy is egy Joy Division-tribute egy feldolgozással. Andrej gitáros tiszta death metalos, a dobos gótos, a basszerről inkább ne is beszéljünk (nevetés). De a keverék valahogy összeáll, a zenekar lassan formálódik. A Mimicen a hatások még töredezettek, a dalok elég különbözők, a progresszívtól a death metalosig, amit viszont azóta csinálunk, abból már egy egységesebb stílus áll össze.
RockLine: Régóta zenélsz?
Blaž: Korábban a gitárossal már volt egy Human Agony nevű zenekarunk, a Brutarthoz hasonló színtéren. A Brutarttal tulajdonképpen először csinálom ilyen komolyabban.
RockLine: Azért kérdezem, mert szerintem kiváló a színpadi karizmád.
Blaž: Én pont az ellenkezőjét hallom. Hogy a Brutart statikus, halottak vagyunk a színpadon, a muzsika amúgy jó, de nem színpadon hallgatni való, hanem otthonra… a CD-t meg aztán senki nem veszi meg. Amikor elkezdtük, mindig lámpalázas voltam, mindig remegtem. Eszeveszett ambícióink voltak, mint minden zenekarnak. Lesz pár próba, felveszünk egy demót, elküldjük egy kiadónak, kapunk szerződést, és koncertezünk. Ez nem jött össze, hála Istennek, most már vén szamarak vagyunk, és csak megyünk és játszunk. A zenét elhivatottan csináljuk, de nem profin. Generikus metal riffekből hat lemezre valót is le tudunk gyártani, de nem az a lényeg, hogy nagyon görcsöljünk, és emiatt talán magabiztosabb a fellépés. Mert hát tulajdonképpen leszarom.
RockLine: A Mimicen viszont vannak fenomenális sorok, amik tényleg betalálnak, például a „Father I’m Sorry”…
Blaž: Igen, csak az nem az én vokálom (nevetés). A dobos az, ez tulajdonképpen az én hamis érdemem. Élőben én énekelek, de amúgy a dobos kiváló énekes. A korábbi zenekarokban is ő énekelt, aztán úgy döntöttünk, hogy jobb, ha dobol, és szerintem még óriási potenciál van benne. Megszelídíthetetlen, ami egyrészt jó, másrészt meg nem. A dobosok szeretik a „mutasd meg, mit tudsz”-t.
RockLine: A Mimic szövegei az emberi pszichével, erkölccsel foglalkoznak. Emiatt énekeltetek az Arab Dreamen Edgar Allan Poe-verseket is?
Blaž: Á, nincs mélyebb történet mögötte. Az Israfelnek részben Arab Dream volt a címe, a dobos írt hozzá szöveget, de nem volt jó. Egy haver javasolta Poe-t, kipróbáltuk, és tulajdonképpen remek zenei szöveg. Nincs komoly üzenet abban, hogyan jutottunk idáig.
RockLine: Milyen jövő vár a Brutartra? Tudom, tipikus záró kérdés.
Blaž: Szerintem van jövő, a felállás végre stabilizálódott, végre újra elkezdtünk zenét csinálni, amit elfelejtettünk, mert csak keverni kevertünk olyan sokáig, nem volt próbánk, vagy csak koncertekre próbáltunk. Két dalon dolgozunk, két év múlva talán megint lesz lemez. Ennyi. Köszönöm az interjút.
RockLine: Köszönöm neked is!
Fotók: Aleš Podbrežnik
Szöveg: Rok Klemše
Képgaléria
