Megjelent 2024. 3. 1-jén a BMG gondozásában
Producer: Roy Z
Játékidő: 58:49 perc
Műfaj: Heavy Metal / Hard Rock
„Tyranny of Souls, második rész”
Teljes 19 évig várakoztatott minket Bruce az új albumra, mellette Axl a maga 15 éves, kudarcba fulladt kínai demokrácia-főzésével tapasztalatlan kezdőnek tűnik.
Mind Bruce, mind társa, Roy Z többször ugratott minket ebben a tizenkilenc évben stúdiós hírekkel és új alkotói szeánszok beharangozásával, de az album csak nem akart megjelenni a boltok polcain. Bruce túlságosan le volt kötve a unalmas Maiden-albumok felvételével és a végtelen turnékon való éneklésssel. Közben jött a Covid, Bruce pedig torokrákot kapott, amelyet sikeresen legyőzött. Roy Z meg azzal foglalkozott… hogy mivel, azt pontosan nem tudom. Szóval telt az idő, a főnök, Steve pedig megparancsolta Bruce-nak, hogy engedje át a Maidennek az If Eternity Should Fail című dalt a 2015-ös The Book of Souls albumra.
És múltak az évek.
Egészen addig, amíg Bruce be nem indította a propagandagépezetet, és a mindannyiunk által szeretett interneten meg nem jelent az első kislemez, az Afterglow of Ragnarok videoklipje. Most már komolyra fordult a dolog. Bruce elmondta, hogy konceptalbumról van szó, amely a túlvilági életről, egy őrült tudósról, a jóról és a rosszról szól, tudjátok, hogy megy ez. Mellé állítólag képregény is készül, meg film, meg még valami. Bruce minden médiában jelen van, több ezer interjút ad, a turné be van jelentve, nincs apelláta.
De mi a helyzet magával az albummal? Már az első hallgatás előtt érdekes, hogy a gárda zöme ugyanaz, mint a 2005-ös Tyranny of Souls albumon. Ének: Bruce, basszusgitár és gitár: Roy Z, dob: Dave Moreno, billentyűk: Mistheria. Producer: Roy Z, a szerzőpáros pedig Bruce és Roy Z.
A hasonlóság azonban nem áll meg itt. A hangzás azonos a ToS-éval, a szerzői megoldások is, még Bruce hangja sem öregedett (jó, ebben kicsit túlzok). Mivel a ToS a kedvenc albumom, ennek csupa jó hírnek kellene lennie. És az is.
Az album íve és lüktetése hihetetlen. Az elejétől a végéig ingadozás nélkül, csupa magas színvonalú dal. Kiugró slágerek nélkül a számok szépen folynak egymás után, és az egész album végighallgatását követelik, nem csak egy-egy részletét. A közelmúltból a német power metal öregek, a Gamma Ray albuma jut eszembe, mégpedig a 2005-ös Majestic, amelynek ugyanez volt az erénye.
Tipikus példa erre, amit leírok, a Rain on the Graves, amely önállóan és videoklipként is kissé unalmasnak és érdektelennek hat, az album részeként viszont hibátlanul a helyére kerül, és gazdagítja az egész élményt.
Magát a zenét nehezen neveznem heavy metalnak, inkább amolyan alternatív hard rock. Ehhez sokat hozzátesz Roy szerves produkciója, a billentyűk retró hangzása, valamint a nagyon egyszerű gitárriffek, amelyek viszont ragasztóként tartják egyben az egyes számokat és – ahogy már mondtam – az egész albumot.
A dalok között ott kísért Bruce eddigi szólókarrierjének szelleme, hiszen jó néhány szám a régebbi Bruce-szerzemények hangzását idézi. A Mistress of Mercy nyitó riffjében például nem lehet nem felismerni az Accident of Birth albumot nyitó Freak fűrészelő kezdését. A Face in the Mirror megállíthatatlanul emlékeztet a Tyranny of Souls lemezen szereplő River of No Returnre, a Shadows of the Gods pedig agyafúrtan és rejtetten csempész be néhány zenei motívumot a legendás Tears of the Dragonból.
Bruce gitárt is ragad, és meggyőzően odavág egy surf rock riffet a Ressurection Menben. Az If Eternity Should Fail címét Eternity Has Failedre változtatta, egyébként a szám lényegében nem tér el a Maiden-verziótól, legfeljebb egy kicsit sötétebb a hangulata.
A dalok többé-kevésbé közepes tempójúak, Dave itt-ott ízléses átvezetést vagy egy csipetnyi dupla lábdobot csempész bele. Az egész album alapvetően nagyon egyszerű: egyszerű dallamok, egyszerű riffek, egyszerű ritmusok, még Bruce éneke is egyszerű. Ráadásul a produkció is az. Mégis frissen hat, fenntartja a hallgató figyelmét, és hallatszik, hogy a szerzemények és az előadás szakmájuk mestereinek munkája.
Kiváló album, nem vagyok biztos benne, hogy számítottam rá, hogy Bruce ilyen sikeresen meg tudja ismételni a Tyranny of Souls albumot. Őszintén szólva a The Mandrake Project nem éri el teljesen, de szerintem ez csak az időzítés kérdése. A ToS végül is akkor jelent meg, amikor mindannyian majdnem 20 évvel fiatalabbak voltunk, kisebb forradalmat jelentett Bruce szólókarrierjének hangzásában, és nem követte turné, ezért mindig is amolyan megélhetetlen fantázia maradt.
A The Mandrake Project tehát olyan album, amelyre Bruce büszke lehet, ugyanakkor szerintem Royjal együtt elviselhetetlen könnyedséggel hozták létre, ami átjárja az album teljes hosszát. A benyomást valahogy csak az utolsó, kissé túl ambiciózus alkotás, a Sonata (Immortal Beloved) rontja el, amelynek nincs igazi tartalma a közel tízperces hosszához.
Szóval csak megtapsolni tudom az acélos Bruce-t, aki ismét bebizonyította és megmutatta a főnöknek, hogy a pálya késői szakaszában is lehet friss és érdekes albumot csinálni. Szerény véleményem szerint ugyanis Bruce utolsó négy szólóalbuma nagyjából tizenhétszer jobb, mint bármi, amit a Maiden 1988 után ki tudott adni. Na, kimondtam hangosan, vagyis nyilvánosan leírtam, úgy segéljen a mindenható.
Csemegék: Shadow of the Gods, Afterglow of Ragnarok, Many Doors to Hell
9/10.
Szerző: Igorac
Dallista:
- „Afterglow of Ragnarok” Bruce Dickinson, Roy Z 5:45
- „Many Doors to Hell” Dickinson, Z 4:48
- „Rain on the Graves” Dickinson 5:05
- „Resurrection Men” Dickinson, Z 6:24
- „Fingers in the Wounds” Dickinson, Z 3:39
- „Eternity Has Failed” Dickinson 6:59
- „Mistress of Mercy” Dickinson 5:08
- „Face in the Mirror” Dickinson 4:08
- „Shadow of the Gods” Dickinson, Z 7:02
- „Sonata (Immortal Beloved)” Dickinson, Z 9:51
Zenészek:
Bruce Dickinson – ének (minden dal), akusztikus gitár (4., 8. dal), bongó (4), kiegészítő billentyűk (6, 7), ütőhangszerek (6)
Roy Z – basszusgitár, gitár
Dave Moreno – dob
Mistheria – billentyűk
Chris Declercq – szólógitár (3. dal)
Gus G – szólógitár (6. dal)
Sergio Cuadros – fúvósok (6. dal)
Technikai stáb:
Roy Z – produkció, keverés, hangmérnök
Brendan Duffey – mastering, keverés, hangmérnök
Roger Ramirez – keverés (1. dal), hangmérnök (1)
Addasi Addasi – hangmérnök
Alonso Herrera – hangmérnök
Christian Cummings – hangmérnök
Dave Moreno – hangmérnök
Idriss Nadi – hangmérnök
Michael Harris – hangmérnök
Frank Gibson – hangmérnök (1. dal)
Denis Caribaux – hangmérnök (7. dal)
Bruce Buchhalter – keverési asszisztens (1. dal)
