Kiadó: AFM Records
Megjelenés dátuma: 2020. 04. 03.
Producer: Hans Ziller
Az album hossza: 47.48 perc
Műfaj: Hard Rock
Pontszám: 9.0 / 10
A Bonfire a német hard rock legendája. A zenekar a hosszú évek alatt jó és rossz időkön ment át, számos hullámhegyet és -völgyet megélt, de valahogy mindig talpon maradt és túlélt, még akkor is, amikor úgy tűnt, mindennek vége. Mindig akadt valaki, aki tovább húzta a szekeret. 2015 óta alaposan az egyetlen alapító és eredeti tag, Hans Ziller gitáros vonszolja előre, akit a mai Bonfire-ben jóval fiatalabb, de rendkívül tapasztalt zenészek vesznek körül. Az együttes az kiváló énekes, Alexx Stahl (Roxxcalibur, Purple Rising) 2016-os csatlakozása óta gyorsan két új stúdióalbumot és egy feldolgozáslemezt, a „Legends”-t is kiadta. A „Temple Of Lies” után két évvel így már a harmadik jön az új énekessel a soraiban: ez a »Fistful Of Fire«. Egy újabb tagcsere azért most sem maradt el: a dobok mögött Tim Breidebandot André Hilgers (ex-Rage, Axxis) váltotta.
Egy jó hajszállal 48 perc új zenei történetet kaptunk, amely újra felvonultatja mindazt az erényt, amelyhez a Bonfire az évek során hozzászoktatott minket. A »Fistful Of Fire« első osztályú hard rock gyűjtemény, szigorúan a német iskola receptje szerint összerakva. Az „Don’t Touch The Light” és a „Fireworks” aranykorához persze nehéz mérni, mégis az egész anyag Ziller vezetésével hihetetlen stílushitelességet tart fenn. A fonal érezhető, és nosztalgikusan megkocogtatja az ember vállát. Ziller a maga nemében külön kategória, saját látásmóddal bíró gitáros, és a Bonfire még teljesen új felállásban is megőrzi egyedi hangzását és stílusát. Aztán mondja valaki, hogy a rockban nem a gitárosokon áll vagy bukik minden! Hans Ziller tehát valóban az első számú címzett, ha arról van szó, hogy a Bonfire az új időkben is teljesen önálló zenei történet maradjon, még ha tudjuk is, hogy a hard rock mint műfaj kifejezésmódjában gyorsan korlátozott.
Zillernek kiváló gitáros társa van Frank Pané személyében, akiben maradéktalanul meg lehet bízni. Ziller mellett ő is aktívan beszáll a szólózásba a mid-eight részeken, részt vesz az összes háromszólamú harmóniában, egyszóval egyenrangúan áll mellette. Ott van az amerikai Ronnie Parkes lüktető basszusa, akit a beavatottak talán a Seven Witches-ből ismerhetnek, de mindenen túl a másik két tag a legfontosabb. Az első a lenyűgöző dobos, André Hilgers, aki egy igazi romboló dobgép! Generációja egyik legelismertebb és általában legkiválóbb dobosa Németországban. A második pedig a kivételes énekes, Alexx Stahl.
A kémia működik! Mit lehet még mondani? A máglya konkrétan újra lángra kapott! A »Fistful Of Fire« egy zenekar albumaként hat, nem egy egyén vagy egy projekt lemezeként. Élő, hamuvá égető, nem ejt foglyokat. Intenzitásával megragad, és úgy működik, mintha a Bonfire az albumhoz egyben eljátszott volna egy koncertet a stúdióban, és egy szuszra rögzítette volna. Persze nem így történt, de ilyen érzést kelt. A megállíthatatlan Alexx Stahl hihetetlen: bármelyik hangfekvésben elképesztő énekerőt mutat, és tollpehelykönnyedséggel ugrik fel néhány oktávval magasabbra az énekdallamban, miközben a szélsőséges magasságokban is letaglózó erővel énekel. Áthatoló, tekintélyt parancsoló hangja a amúgy is ötletes, fülbemászó frázisokra teszi fel az elengedhetetlen i-re a pontot, a dalok pedig markáns karaktert kapnak, ahogy Stahl ilyen velősen életre kelti őket. Hilgers igazi nyereség Zillernek. A dobpergetései egyszerűen szörnyetegek, a robbanékonysága hihetetlen, az uralma és a sebessége! Az átvezetésekben ötletes, lenyűgöző megoldásokkal brillíroz (Ride the Blade), ha pedig kell, szívesen tapos a dupla lábdobba is (címadó dal). Na, vegyél magadnak ilyen hard rockot, ha mered! Igen. Vámpírosan feldúsított, végsőkig kiélezett, fémesre hangolt hangzást hoz az új Bonfire. De ez nem is meglepő, hiszen ilyen hangzást már az előző három albummal is nyújtottak, mégis az új még egy leheletnyivel tüskésebbnek hat. Talán a riffek megalkuvást nem ismerő karaktere miatt, amelyek dinamikus hajtóerőben tartják az albumot, és a kivételes André Hilgers miatt, aki egyben tartja ennek a vágtató fenevadnak a vázát. Az új Bonfire-hangzás a Pretty Maids-féle feltuningoltsághoz fogható, és most, Hilgersszel a soraikban, valóban hibátlan egésznek hatnak. Mintha a kirakós összes darabja végre a helyére került volna.
A dalok magas szintű pompát és drámai színházat bontakoztatnak ki, amely a nagy zenei kisugárzású refrénekben éri el hangulati csúcspontját. A zenekar tíz számot rakott össze, amelyek mind az utolsóig nagy ötletgazdagsággal büszkélkedhetnek. A dalok általában gyorsak, sőt gyorsítottak, és „cinkos szenvedélyű” nyomásból bőven jut az albumra. Kivétel a félballada When An Old Man Cries, amely mentes marad a patetikától és a túlcukrozottságtól. Csupasz recept a legfinomabb német hard rockhoz, amely bolondosan képen rúg. A számok remekül állnak. A hangszerelések kidolgozottak. Az album következetessége erős és hangsúlyos. Ebben még az előző három lemezt is felülmúlja. Minőségi ingadozás nincs közöttük, az albumot pedig muszáj egyben hallgatni. Az elejétől a végéig. Közben három bevezető instrumentális prelúdium is van, amit a Bonfire már a nyolcvanas években is gyakorolt.
A »Fistful Of Fire« tehát az idei év első felének egyik legjobb hard rock lemeze. A Gotthard új albuma, a »#13« mellett kötelező darab minden „túlélő” rajongónak. Ennél németebb már nem is lehetne. Egyúttal a Bonfire ezzel is hű marad önmagához, amikor tovább „csörög” elszántan és hagyománytisztelően, és gondoskodik róla, hogy a klasszikus német hard rock lángja ki ne aludjon.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. The Joker
2. Gotta Get Away
3. The Devil Made Me Do It
4. Ride The Blade
5. When An Old Man Cries
6. Rock’n’Roll Survivors
7. The Surge
8. Gloryland
9. Fire And Ice
10. Warrior
11. Fire Etude
12. Breaking Out
13. Fistful Of Fire
Felállás:
Alexx Stahl – ének, vokál
Hans Ziller – gitár, billentyűk
Frank Pané – gitár
Ronnie Parkes – basszusgitár
André Hilgers – dobok
