Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Križanke, Ljubljana
A koncert dátuma: 2015. június 7.
A Los Angeles-i crossover metalosok, a Body Count 1992-ben a vitatott Cop Killerrel borzolták fel a kedélyeket, de azóta bebizonyították, hogy sokkal többek az őket övező szenzációhajhász pletykáknál. A Body Count mindenekelőtt kiváló crossover banda és sikeres kísérlet: a fekete gettók nyelvezetét és „attitude”-jét sikerült punkra és thrash metalra átültetnie. Az Ice-T és Ernie C páros jó húsz évvel ezelőtt egyesítette azt, ami akkor összeegyeztethetetlennek tűnt, megteremtette a saját, jól felismerhető hangzását, és legalább két klasszikus lemezt letett az asztalra: a Body Count (1992) és a Born Dead (1994) címűt. A harmadik és a negyedik lemez megjelenése között majdnem kilenc év telt el, ez idő alatt a Body Count először nyűgözte le Ljubljanát, és tragikus módon elvesztette három fontos, eredeti tagját. D-Roc the Executioner gitáros 2004-ben limfómában halt meg, Mooseman basszusgitárost 2001-ben lelőtték egy „drive-by” lövöldözésben, Beatmaster V dobos pedig 1996-ban leukémiában hunyt el. Az eredeti páros hosszú ideig gyászolt, majd 2009-ben megerősítve tért vissza az élők sorába, tavaly pedig kiadta a remek comeback-lemezt, a Manslaughtert, amely jó tizennyolc év után Ljubljanába is visszahozta őket.
A főgengszterek előtti közönségmelegítés dicsősége a trbovljei hardcore csapatra, a Kreshesh Nepitashra hárult, és kiderült, hogy ügyes és találó választás volt. Bár a közönség már jóval kilenc után elkezdte skandálni, hogy „BC, BC”, a trbovljei srácokat így is egész szép számú publika fogadta, amely nem hallgatta teljesen élettelenül a bandát. A témáit tekintve a Body Counthoz elég közel álló együttes jó fél óra alatt zúdította a Križanke közönségére minden dühét a kisember létbizonytalansága, a 99% szociális szorongása és a kapitalista társadalom nyers kritikája miatt. Ha a banda Trbovljéből jön, az egyik különösen magas munkanélküliséggel küzdő városból, az még őszintébben csenghet. Matic Hribar sérült keze ellenére kiválóan hozta a frontember szerepét, hiszen a kritika az ő üvöltő hangszálairól még közelebbről szól az egyénhez, amit az ütős háttérvokálok csak még jobban kihangsúlyoznak. Ugyanez sikerül Nejc Kuder és Peter Dolčina (Ragespect) változatos riffpárosának is, amely a rosszabb hangzás ellenére úgy zúgott, mint egy sztrájkoló tömeg hulláma.
Alig fél óra alatt a technikusok mindent előkészítettek a legendás Body Count visszatéréséhez, és amikor végre kialudtak a fények, a hangszórókból pedig felmorajlott a debütáló lemez kultikus intrója, a Smoked Pork, a közönség úgy bömbölt, mint egy Airbus hajtóműve. A „BC!” és „Body Count!” skandálásnak pedig a túl korán jött búcsú után is még jó ideig nem akart vége szakadni. Addig azonban a Body Count Ice-T vezényletével lerántott egy szép válogatást a klasszikusokból, köszöntésnek pedig megkapta a kultikus Body Count’s In the House-t. Már alatta megelevenedett a színpad előtti tér, a brutális moshingnak nem látszott a vége, a színpadon pedig fantasztikus formában játszó banda mutatkozott meg: bár a hangzás nem volt jó, és azt még tovább rontotta Ice-T kissé erőtlen hangja, a zenekar teljes erőből markolt bele a dalokba, a stúdiófelvételeknél is gyorsabban. A hangzás szerencsére már a koncert első felében javult, és csak ekkor húzta elő a banda a nadrágjából az Uzikat és a Magnumokat, hogy „drive-by” mészárlást rendezzen a közönségnek Ernie C ropogós gitárjaival (aki enyhén őszülő afro bozontjával messziről úgy néz ki, mint egy fekete Bobby Liebling, hehe) és Juan of The Dead (a banda egyetlen fehér fiúja, akit persze Juan Garciaként ismerünk, az EvilDead és az Agent Steel gitárosaként) játékával, a két gitár pedig úgy búgott, mint a motorfűrész. A Body Countot elképzelni sem lehet Ernie ördögi szólói nélkül, és az ő csínytevései élőben még jobban érvényesülnek. Hogy a romboló ritmusszekcióról felesleges szót vesztegetni, az már akkor egyértelmű volt, amikor Vincent Price (Steel Prophet) energiabomba basszusgitárja először megdörrent, és Ill Will először ért a dobverővel a dobbőrhöz. A koncert Ice vezényletével lassan elérte a forráspontját: először a There Goes the Neighborhood óriási slágerrel, majd a KKK Bitch balladával, a The Exploited klasszikusának, a Disordernek a fenomenális és meglepő előadásával, valamint az új album első kislemezével, a Talk Shit, Get Shot-tal, amelyet Ice egy tizenöt éves közönségtagnak ajánlott, és azt mondta neki, hogy legközelebb a „bullykra” szánja, és magyarázza el nekik, hogy Ice-T bácsi védi őt. A hivatalos program a várakozásnak megfelelően az acélos Cop Killerrel ért véget, amelyet Ice-T az új szlovén himnuszként konferált fel, és amelynél a háttérből az előtérbe lépve csatlakozott hozzá a fia, Ice Tracy is. A búcsú után a harsány közönség követelésére, amely valóban kivételes hangulatot teremtett, és a banda dicséretét is kiérdemelte, a Body Count állítólag nem tervezett ráadásként még két dallal ajándékozta meg Ljubljanát: előbb a Manslaughter lemezről az Enter the Dark Side-dal, a végére pedig egy antirasszista, igazi Body Count-stílusú himnusszal, a Momma’s Gotta Die Tonight-tal. Ez élőben, kissé megnyújtott verzióban, Ice-T színészi betéteivel kiválóan szólt, a túl korai vég miatti kesernyés utóízt pedig így valamivel kisebbre vette. A koncert különösebb búcsú nélkül véget ért már egy óra és negyedóra után, és a színpad előtti őrületet látva a Body Count még legalább a Bitch in the Pit és az Evil Dick erejéig adhatott volna a közönségnek. De az egyértelműen túl korai végtől függetlenül a Body Count sikeresen bebizonyította, hogy nem csupán „nostalgia act”, hanem olyan banda, amelynek még van mondanivalója, és remélem, hogy a Manslaughter utódjára nem kell nyolc évnél tovább várni. Reméljük azt is, hogy a vasárnapi koncert kiváló látogatottsága annak a jele, hogy a jövőben is számíthatunk hasonló, nagyobb rangú nevekre nálunk. A közönség ezt többször is nyilvánvalóan éhezi. Bitch!
Setlista
BODY COUNT:
1. Body Count’s In the House
2. Body M/F Count
3. Masters of Revenge
4. Bowels of the Devil
5. Necessary Evil
6. Manslaughter
7. Drive By
8. Voodoo
9. There Goes the Neighborhood
10. Body Count
11. KKK Bitch
12. Disorder
13. Talk Shit, Get Shot
14. Cop Killer
— ráadás —
15. Enter the Dark Side
16. Momma’s Gotta Die Tonight
Képgaléria
