Blue Öyster Cult: Cult Classic

0 198

Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. 01. 24.
Hossz: 68.05 perc
Producer: Eric Bloom & Buck Dharma
Műfaj: Hard Rock / Heavy Metal / Art Rock
Értékelés: 10 / 10


Mint köztudott, idén nagy visszatérés várható a valószínűleg legrock’n’rollosabb kultusztól, a kultuszok kultuszától. A kék osztriga kultuszától! Blue Öyster Cult!  19 év után új stúdióalbumot adnak ki. A Frontiers Music Srl. szárnyai alá szegődve számos akcióba kezdtek, hogy az új időkben is felélesszék a név iránti érdeklődést, bár erre igazából nincs is szükségük. Egy dolog azonban van: a lemezeiket borzasztóan nehéz fizikai hordozón megtalálni a boltokban. Az újrakiadások, illetve az eddig még nem létező kiadványok (három koncertdokumentum) ebből a szempontból mindenképp üdvözlendők.

A Blue Öyster Cult a rock’n’roll világszerte egyedülálló jelensége. Nincs hozzájuk fogható. Olyan zenekar, amely már az 1970-es debütálásával jelezte: a zenei filozófiája megfaragott, az egyedi rock’n’roll attitűdje pedig szilárdan megfogható valóság. A hetvenes évek az övék voltak, amikor egymás után sorakoztak a kiváló albumaik, velük együtt pedig az emlékezetes klasszikusok és slágerek. Bár sosem kapták meg azt a státuszt, amelyet a rock’n’roll világképéhez való hozzájárulásukért megérdemeltek volna, a Blue Öyster Cult a gyakran komor okkultizmusával, sci-fi témáival és apokalipszis-látomásaival, az „földönkívüli értelemmel” való állandó „kapcsolattartásával” olyan zenekar volt, amely a nyolcvanas évek elején számos korai metalformációnak az egyik fő inspirációját jelentette: abban, hogy több zajt, ütőerőt és vakmerően gyors vadságot vigyenek a frazeálásba.

A „Cult Classic” tulajdonképpen az együttes klasszikus slágereinek újrafelvett válogatása, amely eredetileg 1994-ben jelent meg. Később a válogatást más címekkel és más borítókkal is újra kiadták. 1998-ban „Champions Of Rock” néven jött ki ismét, 2004-ben pedig „E.T.I. Revisited” címen. Az, ami most előttem van, a harmadik újrakiadás, remasterelt hangzással. Vagyis a hangzás frissítését Buck Dharma és Eric Bloom végezte el, a borító viszont ugyanaz maradt, mint az eredetin.

A banda 1994-ben válogatott a slágereiből, és újra eljátszotta őket. Ötletileg tehát gazdagította és felfrissítette a számokat. Az áranzsmanokat még jobban kinyújtotta, és mindenekelőtt Buck Dharma gitáros mutatványai profitáltak belőle a legtöbbet. Akkoriban a Blue Öyster Cult felállása Eric Bloom, Buck Dharma, Allen Lanier (mindhárman az eredeti tagok közül), a ritmusszekciót pedig Jon Rogers (basszusgitár) és Chuck Burgi (dob) képviselte. Ami igazán lenyűgöző, hogy az album olyan érzést kelt, mintha új stúdiómunka lenne. Hangzásban a számok logikusan rokonok, hiszen ugyanabból a stúdióból és ugyanabból az időből erednek. A banda emellett csökkentette is a köztük lévő „evolúciós eltéréseket”, pedig a számok zöme az 1974-es „Secret Treaties” és az 1976-os „Agents Of Fortune” albumról származik. A zenekar muzikalitása fantasztikus, a hosszabbított részekben, tele szólóbetétekkel is: Dharma a frázisok fölött hihetetlen zenei termést fejleszt ki. Erről leginkább a Buck’s Boogie árulkodik, amely egyébként az 1975-ös „On Your Feet Or On Your Knees” koncertlemez slágere volt, és ahol a gitáros páratlan egyensúlyt teremt a szikrázó szólózás és a szilárdan felépített gitárfrazeálás magas muzikalitásának fenntartása között. Bloom és Dharma vokális kontrasztja alapvető építőköve a számok közötti nagy hangulati ugrásoknak, ami fellazítja és megmozgatja az együttes zenei életművének alapvető stílusát. Az O.D.’d on Life Itself Bloom száma, és nem is lehetne másképp, ahogy a Don’t Fear the Reaper is Buck Dharma szerzeménye. A két dal között kivételes szerzői kontraszt húzódik.

Ez a kiadvány 1994-ben valahogy azt jelezte, hogy a Blue Öyster Cult a nyolcvanas években rádióbarátabb albumaiból („Club Ninja”, „Imaginos”) lassan visszatér a születés bölcsőjéhez, és újra keresni kezdi a rock’n’roll eredetiség ősvalóját. Ezt négy évvel később a „Heaven Forbid” album igazolta is. A „Cult Classics” alapjában véve válogatás. A hangzásában átalakult, finom áranzsmanrészletekkel és bőséges szólóőrülettel gazdagított számok mégis olyan érzést keltenek, mintha új albumról lenne szó, pedig valójában nem az. A „Cult Classic” egyben remek kiindulópont is, ha nyugodt szívvel nekivágnál az együttes életműve megismerésének, már ha eddig nem ismered. És hidd el: ha véletlenül a „nem ismerők” ligájába tartozol, akkor ezt a bűnt minél előbb le kell mosnod magadról.

szerző: Aleš Podbrežnik

Számlista:
1. Don’t Fear The Reaper
2. E.T.I. (Extraterrestrial Intelligence)
3. M.E. 262
4. This Ain’t The Summer Of Love
5. Burning For You
6. O.D.’D On Life Itself
7. Flaming Telepaths
8. Godzilla
9. Astronomy
10. Cities On Flame With Rock ‘N’ Roll
11. Harvester Of Eyes
12. Buck’s Boogie
13. Don’t Fear The Reaper (Tv Mix)
14. Godzilla (Tv Mix)

Felállás:
Eric Bloom – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Donald ‘Buck Dharma’ Roeser – gitár, ének, billentyűs hangszerek
Allen Lanier – billentyűs hangszerek, gitár, vokál
Jon Rogers – basszusgitár, vokál
Chuck Burgi – dob, ütőhangszerek, vokál


Blue Oyster Cult – „Cult Classic” (borító)

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik