Szerző: Sebastijan Videc
Fotók: Sebastijan Videc
Helyszín: Orto bar, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 2017. 04. 26.
Jegyár: 24€
A szerda esti, ünnep előtti este a ljubljanai Orto barban, a hagyományos áprilisi Ortofest keretében, igazi heavy metal tombolást ígért. A meteorológusok ráadásul apokaliptikus csapadékot jósoltak, de az csak nem akart megérkezni. A Vigilance, a szlovén metalszíntér egyik fiatal reménysége megtisztelő feladatot kapott: ők nyithatták meg az egykori Iron Maiden-frontember, Blaze Bayley koncertjét, és ez nem akármi.
Közel három és fél év telt el a Vigilance utolsó Rockline-os látogatása óta, a zenekar pedig azóta fejlődött is, meg változott is. Idézzük fel: a Vigilance 2010-ben indult heavy/speed metal zenekarként, a korai, az Iron Maiden és a Running Wild által inspirált időkből pár év alatt sötétebb, okkultizmussal átitatott vizekre evezett. Zeneileg továbbra is a ’80-as évek példaképeinél maradnak, csak most olyan bandák dominálnak, mint a Black Sabbath, a Venom és a Mercyful Fate. Mindezen hatások ellenére frissen szólnak, és nem hatnak még egy másolatnak. A legutóbbi találkozásunk óta személyi változások is történtek: 2014-ben kialakult az állandó felállás, Gilian Adam gitározik, újabban pedig énekel is, Tine Kaluža maradt a dobok mögött a ritmusmester, csatlakozott egy második gitáros, Rok Kalister (eleinte vendégként, tavaly óta már állandó tagként), a mély hangokért pedig Andrej Škof felel. A zenekar alig húsz fős „tömeg” előtt kezdte a műsorát, és az az érzésem, ez a színpadi energián is meglátszott. Szerencsére az Orto bar alsó terme lassan telni kezdett, a színpadon is egyre forróbb és aktívabb lett a hangulat. A Vigilance-on érződik, hogy van már némi koncertkilométer a lábukban, hiszen Európában is sokat lépnek fel. Összeszokott, ütős és megalkuvást nem ismerő volt ezúttal is a produkció. Segített a jó hangzás is, kritika legfeljebb a színpadi világításra érkezhetne, ami nagyon monoton volt, időnként egy kék reflektorral, amely a ritmustól függetlenül villogott néha. Sajnos a kvartettet nagyon korlátozta a hely, mert az est sztárjainak dobjai már fel voltak állítva, így Andrej a basszusgitárjával Gilian mögé szorult, aki a bal kezével vezette a zenekart a jó fél órás fellépésen át. A Vigilance a korábbi albumaiból játszott, de a fellépést arra is felhasználták, hogy bemutassák a június 9-én megjelenő új lemezük, a ‘Hammer of Satan’s Vengeance’ dalait. Ha az elején kicsit lehangolóan indult a dolog, a műsor a végére kiválóan alakult, a zenekar pedig egy ráadásszámmal jutalmazta a lelkes közönséget.
Blaze Bayley 1984-ben kezdte zenei pályafutását a brit heavy metal csapat, a Wolfsbane énekeseként. Tíz évig dolgozott velük, 1994-ben pedig, miután Bruce Dickinson elhagyta az Iron Maident, megnyerte a meghallgatást, és a legendás zenekar új frontembere lett. A Maidennel Blaze felvette a Factor X és a Virtual XI albumokat, amelyek anyagilag nem voltak éppen sikeresek, mégis szolgáltattak néhány igazi klasszikust. Bruce visszatérése után Blaze 1999-ben az utcára került, és szólókarrierbe kezdett. Eleinte Blaze néven, majd Blaze Bayley Band néven, 2011-től pedig Blaze Bayley – solo vendégzenészekkel formában. 2014 óta ezek a vendégek a brit heavy metalosok, az Absolva, Chris Appleton vezetésével, a testvére, Luke kivételével, aki egyébként az amerikai Iced Earth basszusgitárosa. Szerintem Blaze telitalálat volt ezzel a zenészválasztással, mert a fiatal csapat hihetetlen energiát sugároz, a fellépés alapján pedig Blaze is megfiatalodva hat a színpadon. Átállni a több tízezres stadionkoncertekről a pár tucat fős klubszíntérre, bárkinek kemény sokk lehet. De Blaze nem adta fel. Fekete Ford furgonja már számtalanszor végigszelte Európát, Szlovéniában is vendégül láttuk már jó néhányszor. És minden alkalommal bizonyítja, hogy olyan ember, aki szereti a munkáját, és megelégszik azzal, hogy a rajongóit boldoggá teszi – függetlenül attól, hányan vannak. A mostani setlist többnyire az utolsó két albumra épült, az Infinite Entanglement trilógia első két részére, melynek lezárása a jövő évre várható. Blaze-t természetesen nem lehet úgy megemlíteni, hogy az Iron Maident ne hoznánk szóba – míg néhány Iron Maiden-dal mindig (a rajongók nagy örömére) ott van a repertoárban, most ezek a Futureal, a The Clansman és a Man On The Edge voltak –, az ő zenéje mégsem egyszerű másolata ezeknek. Igen, a hatás határozottan érződik, de Blaze azért lassan kialakítja a saját stílusát, amely jobban illeszkedik az énekhangjához. Színpadiasan, grimaszaival és gesztusaival szellemesen vezeti végig a jó másfél órás koncertet. Ennek csúcspontja a koncert vége előtt röviddel elhangzott Wolfsbane-klasszikus, a Manhunt volt. Eközben a tagok kicsit levegőhöz jutottak, elővették a szólóikat, Blaze-t pedig egyszerűen leküldték a színpadról, miután az elején ő maga tolta félre Christ és Karlt. Az utolsó dal előtt a karizmatikus énekes még egyszer megköszönte, hogy eljöttünk, egyúttal elmondta, hogy a koncert után nem várja luxus szállodai szoba, limuzin a terem előtt, fizetős meet&greet a rajongókkal, hanem odamegy a merch-pulthoz, autogramot oszt, és ingyen fotózkodik a rajongókkal. Amikor ezzel végzett, leül a pulthoz, és iszik egy sört, amíg be nem zárják a helyet. És így is lett.
Az viszont kérdés, merre tart a szlovén heavy metal hajója. Az Orto bar alsó terme messze nem telt meg, pedig egy egykori Iron Maiden-énekes lépett fel, aki a remek koncertjeiről ismert. Generációs szakadék, talán, vagy csak lustaság?
Setlist
1. Endure And Survive
2. Escape Velocity
3. Futureal
4. Blood
5. Silicon Messiah
6. Alive
7. Eating Lies
8. Samurai
9. Human
10. Fight Back
11. The Clansman
12. Calling You Home
13. Stare At the Sun
14. Man On the Edge
15. Dark Energy 256
—
16. Manhunt
17. A Thousand Years
Képgaléria
