Kiadó: InsideOut Music / Sony Music
Megjelenés dátuma: 2024. március 1.
Produkció: Big Big Train
Az album hossza: 64.20 perc
Stílus: Progressive Rock
Értékelés: 10/10
A Big Big Train, amely rendre előkerül, ha a modern progresszív rock éllovasairól folyik a szó, legfrissebb stúdióalbumával, a „The Likes of Us”-szal új fejezetet nyitott színes zenei pályáján. David Longdon, a kiváló énekes tragikus halála után 2022-ben Albeto Bravin ugrott be a helyére, aki korábban az olasz legenda, a Premiata Forneria Marconi (PFM) énekeseként és billentyűsként szerzett nevet magának.
Bravin, akit a szlovén progresszívrock-rajongók 2019. július 20-án élőben, közelről is láthattak és hallhattak a PFM koncertjén Koperben, igencsak nehéz feladatot kapott: a karizmatikus, a rajongók körében rendkívül népszerű Longdont kellett pótolnia, akinek nagy érdemei voltak abban, hogy a Big Big Train az elmúlt tizenöt évben egy érdekes, de viszonylag homályos zenekarból a progrock óriásává nőtte ki magát. Az olasz sokoldalú zenész, aki különféle billentyűs hangszereken is otthonosan mozog, a feladatát – ezt már a kritika elején el lehet mondani – kitűnően teljesítette. Ráadásul kevés olasz énekes büszkélkedhet ilyen hibátlan angollal, amelyben nyoma sincs akcentusnak: éneklés közben gyakorlatilag lehetetlen észrevenni, hogy nem az anyanyelve.
A Big Big Trainre ugyanis már a kezdetektől jellemző az a romantikus, „ódangol”, olykor pásztoridillt idéző dallamvilág, amely annyira a klasszikus Genesisre emlékeztet, hogy sokan egyenesen a modern utódjukként emlegetik őket, pedig ez az összehasonlítás nem igazán tetszene nekik, hiszen már réges-rég kialakították a saját, teljesen egyedi szerzői stílusukat. Bravinnal, az amerikai dobos/énekes Nick D’Virgilióval (ex-Spock’s Beard) és a svéd multiinstrumentalista/énekes Rikard Sjöblommal (Beardfish, Gungfly) végleg nemzetközi felállássá „mutálódtak”. A hosszú ideje meghatározó tagok közül már csak az utolsó megmaradt alapító tag, Greg Spawton basszusgitáros angol származású.
A zenekar új tagja 2023 óta a norvég billentyűs, Oskar Holdorff, aki korábban az artrockos Dim Gray-ben játszott, a „The Likes of Us”-on pedig egy rézfúvós kvartett is közreműködik, amely a Big Big Train hagyományosan dúsgazdag szimfonikus hangszereléseit tovább gazdagítja. A gitárszólamok többségét ismét Dave Foster játszotta fel, a hegedűs hangszereléseket Clare Lindley jegyzi. Ha nem lenne ez a két angol zenész, a Big Big Traint akár teljesen nemzetközi felállásúnak is nyilváníthatnánk.
A „The Likes of Us” az elejétől a végéig eklektikus hullámvasút, rajta két monumentális méretű szimfonikus progrock eposszal, amelyektől minden prog-gurmé megnyalja majd a száját. Az első, a „Beneath the Masts” teljesen tipikus, erősen angolos beütésű Big Big Train-eposz, amely azonnal tetszeni fog a régi rajongóknak, hiszen az együttes legújabb inkarnációja itt mutatja meg először teljes szerzői és hangszeres potenciálját.
Még érdekesebb a nagyszerű többszólamú vokálokkal koronázott „Miramare”, valószínűleg az egész album csúcspontja, amelynek létrejöttében a Triesztben született Bravinnak van a legnagyobb szerepe, így nem meglepő, hogy ez a szerzői remekmű a híres trieszti tengerparti kastélynak állít emléket. A Miramare-kastélyt a Habsburg-családból származó Miksa építtette, a Szlovéniában jóval ismertebb osztrák–magyar császár, Ferenc József öccse. Miksa, a bukott mexikói császár, aki csupán báb volt a ravasz francia császár, III. Napóleon kezében, és naiv idealista, sikertelen uralkodói kalandja után a dühös mexikóiak kivégzőosztaga előtt végezte. Miksáért az ún. mexikánerekként a mi hegyeink fiai is harcoltak, ami az eddigi egyetlen eset a történelemben, hogy szlovének az óceán túloldalán egy idegen gyarmatosítóért harcoltak és estek el. Ennek az epikus csemegének a csúcspontja a központi hangszeres rész, különösen az a melodramatikus pillanat, amikor betörnek a mexikói hangulatú trombiták, amelyek azonnal Miksa kudarcba fulladt gyarmatosító kalandjára emlékeztetnek.
A nyitó „Light Left the Day” a viszonylag csendéletszerű bevezető után energikus, eklektikus hangszeres részbe „virágzik ki”, dúsgazdag szimfonikus hangszereléssel. Az „Oblivion” egyszerre közvetlen és összetett szerzemény, amelyet leginkább a szinte hipnotikus hangulatú, többszólamú refrén jellemez. Itt kísérőénekesként, szövegíróként és társszerzőként D’Virigilio is benne volt a dologban, aki egyike azoknak a remek zenészeknek, akiknek köszönhetően a Big Big Train a modern progresszív rock óriásává nőtt.
A „Skates On” újabb teljesen reprezentatív Big Big Train-szerzemény gazdag vonós hangszereléssel, amelyhez ravaszul hiteles kelta dallamvilágot kevernek. A „Love Is the Light”-ban elsősorban Bravin énekbeli sokszínűségét, az ünnepélyes zenekari (főleg vonós) hangszereléseket és a romantikus, ismét kifejezetten (ó)angol hangulatot élvezhetjük, miközben a mesteri gitárszólók kedvelői is megkapják a magukét.
A „Bookmarks” romantikus ballada, amely ismét a viktoriánus kor, a ködös mocsarak és füves rétek képeit idézi fel. A zenekar régi hívei számára szerkezetében és hangulatában kissé az „English Electric (Part Two)” (2013) klasszikusát, a „Swan Hunter”-t juttatja majd eszükbe. A nosztalgikus „Last Eleven” a záró desszert, az i-re a pont ezen a hibátlan albumon, amelyen ismét teljes pompájukban ragyognak az éteri többszólamú vokálok, az epikus szimfonikus hangszerelések és a romantikusan fűszerezett akusztikus futamok.
A Big Big Trainnek a „The Likes of Us”-szal sikerült újabb, régi iskolás bélyeget viselő brit progresszív rock mesterművet alkotnia, amelyet az első másodperctől az utolsóig öröm hallgatni. Minden lépésnél érezni, hogy a zenekar Bravinnal és Holdorffal új lendületet kapott a vitorlái alá, ami mindazoknak, akik véletlenül korábban is követték a két említett zenész munkásságát, nem is különösebben meglepő. A „The Likes of Us” olyan briliáns teljesítmény, hogy Longdon a túlvilágról is biztosan helyeselné, ha ez lehetséges volna. 2024 még alig kezdődött el, mégis itt van előttünk az év albuma cím egyik fő várományosa. Mivel a „The Likes of Us” a progresszív rockra specializálódott neves kiadónál, az Inside Outnál jelent meg, talán csoda történik, és az első Big Big Train-album lesz, amely a szlovén boltok egyébként hagyományosan szegényesen ellátott (főleg a progresszív rockot illetően) polcain is felbukkan.
Szerző: Peter ‘Dr. ProgRock’ Podbrežnik
Számlista:
1. Light Left in the Day (6:11)
2. Oblivion (5:28)
3. Beneath the Masts (17:26)
4. Skates On (4:28)
5. Miramare (10:18)
6. Love Is the Light (6:11)
7. Bookmarks (6:23)
8. Last Eleven (7:55)
Felállás:
Alberto Bravin – ének, gitár, zongora, billentyűs hangszerek, fúvós hangszerelések
Nick D’Virgilio – dob, ütőhangszerek, kísérővokál, 12 húros akusztikus gitár, vibrafon, fúvós hangszerelések
Rikard Sjöblom – gitár, orgona, billentyűs hangszerek, kísérővokál
Greg Spawton – basszusgitár, basszuspedál, 12 húros akusztikus gitár, Mellotron
Dave Foster – gitár, kísérővokál
Oskar Holldorff – zongora, orgona, szintetizátor, billentyűs hangszerek, kísérővokál, vonós hangszerelések
Clare Lindley – hegedű, kísérővokál, vonós hangszerelések
Közreműködő zenészek:
Dave Desmond – harsona, fúvós hangszerelések
Nick Stones – kürt
Ben Godfrey – trombita, ‘piccolo’ trombita
Jon Truscott – tuba
Brian Mullan – cselló
