Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés dátuma: 2022. 1. 21.
Producer: Janne Björkroth
Hossz: 41.34 perc
Műfaj: Power Metal
Értékelés: 9.5/10
A Battle Beast, a finn power metal zenekar, amely egyrészt „földalatti” szimfonikus hangzással dolgozik, másrészt hihetetlen megbékélő ügyességgel keveri egybe a nyolcvanas évek popzeneszerzésének legjavát, megjelentette hatodik stúdióalbumát, a „Circus of Doom”-ot.
Az ember eredetileg nem is akart írni a banda új lemezéről, hiszen odakint rengeteg az új album, és mindig gond, hogy melyiket részesítsd előnyben. Aztán egyszer csak ráteszed a „Circle Of Doom”-ot a fejhallgatódra. A produkcióból, az előadásból és a szerzeményekből áradó izzás és szív pedig rögtön írói vágtába kerget…
A zenekar iránytűje kezdett kissé megbolondulni Anton Kabanen távozása után, aki végül Beast In Black néven megvalósította az álmait, és a „Bringer Of Pain” (2017), valamint az utódja, az utolsó előtti „No More Hollywood Endings” (2019) sem teljesítette maradéktalanul az elvárásokat. Úgy tűnt, a Battle Beast elmondta, amit akart. Aztán jön a „Circus Of Doom”, amely hatalmas lendülettel, teljesen szemérmetlenül és a legkisebb tisztelet nélkül söpri le az ilyen célzásokat. A zenekar eddigi legérettebb albumát tette le az asztalra. Valójában „némi Kabanen-féle zenei filozófiát” is alkalmazott a szerzésnél, és szalagra rögzítette a nyolcvanas évek popzenéjének szimfonikusságából, pompájából és bombasztjából álló tökéletes keveréket, amelyet rendkívül ügyesen és békítően kevert bele a power metalos alapretorikájába. A „Circus of Doom” ebből a szempontból kiválóan kiegyensúlyozott: rohamozó, „már-már stresszesen” ragadozó power metal himnuszok, tele ultra-muzikális pompával és hipnotikusan fülbemászó vadsággal, a refrénekben atmoszferikus csúcspontokkal, amelyek zeneiségben könnyedén lopják el egymás elől a figyelmet. Az album egészén át sorra döntögetik a falakat. Csúcspontok nincsenek, vagy másképp fogalmazva: minden szám csúcspont. Pontosabban: a kedvenceidet te magad választod ki.
A címadó nyitódal azonnal telitalálat, hiszen a lemez többi száma közül kissé kiemelkedik. Finoman elegyítettek bele sanzonelemeket, és más produkciós környezetben simán lehetne a nyolcvanas évek James Bond-filmjeinek zenei aláfestése is. Röviden: az album rögtön megfog a nyitánnyal, és szorosan magánál tartja a hallgatót a teljes, jó 41 percen át. A „kevesebb több” a zeneszerzés axiómája, és a Battle Beast ezt most egyszerűen briliánsan aknázta ki.
Minden ott van, ahol lennie kell. Dallamfrázisok, ötletes frázisok sora. A dallamok fejlődése lenyűgözően fokozza a hangulatot a versszakon és az előrefrénen át a robbanékonyan bombasztikus refrénig. A Wings Of Light ebből a szempontból valóságos kis iskolapélda a szerzői tökéletességre. Aztán jön utána a Master Of Illusion, majd a Where Angels Fear To Fly, és az ember a racionális elemzésben, a skatulyázásban és a lehetséges párhuzamok keresésében elátkozottul összezavarodik. Ez csupán annak a jele, mennyire kivételesen csiszolt és kidolgozott az album egésze. A feszültség és a ragadozó energia a rendkívül dinamikus események közepette egy pillanatra sem lankad. Kórusbetétek, szimfonikus díszítések és billentyűk, a megfelelő adagban és kiváló produkciós arányban a power metalos frazeálással. Vannak itt nagyon ügyesen elhelyezett modulációk a „mid-eight” részekben, amelyek további atmoszferikus fordulatokról gondoskodnak, és magasan tartják az események dinamikus áramlását. A banda ezúttal hihetetlen kitartással és ambícióval csiszolta és részletezte az albumot, amely eddig a zenekar legérettebb terméke.
Az énekben Noora Louhimo, a zenekar kivételes énekesnője parancsol, aki a csatlakozása óta (a második, öncímű albumon) külön fejezetet jelent. Az énekesnő a heavy metalban próbálkozó vokalisták (a normál éneklésről beszélünk) abszolút élvonalába tartozik, és karizmájának és hangi erejének köszönhetően gyakorlatilag egymaga tartja a Battle Beast korábbi kiadványait, állandó vonzerőt jelentve azoknak is, akik még csak ismerkednek a zenekarral. A Circus of Doom szerzői szempontból minden ponton úgy épül fel, hogy Noorának a maximális, vagy ha „finomítok”, az optimális kifejezőerőt tegye lehetővé. A refrének dallamai az énekesnő kezében, ahogy formálja a sorokat, egyszerűen elképesztően ragadnak meg.
A finnek köztudottan a nyolcvanas évek popzenéjének legjavát veszik, és ravaszul építik be a metalba. Rengeteg zenekar csinálja ezt hibátlanul: Tuple, Leverage, Brother Fairtribe, Stratovarius (hallgasd meg csak a Hunting High And Low-t), sőt, ezeket a jegyeket még az extrémebb bandák, például az Amorphis és az Insomnium is nehezen kerülik el. Ez örökség, ez karakter, mondhatjuk, magának a finn nemzetnek a zenei karaktere. A Battle Beast tollpihe-könnyedséggel csatlakozik a felsoroltakhoz, a legújabb, „Circus of Doom” című albummal pedig a több mint tizenöt éves pályafutásának egyik legkidolgozottabb és szerzői szempontból legérettebb lemezét tette le az asztalra. A „Circus Of Doom”-ot a power metal rajongói nagyon előkelő helyre fogják sorolni. A műfaj idén megjelent legjobb albumai közé. Ezt már most kijelenthetjük, amikor 2022 még csak éppen elkezdődött.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
01. Circus Of Doom
02. Wings Of Light
03. Master Of Illusion
04. Where Angels Fear To Fly
05. Eye Of The Storm
06. Russian Roulette
07. Freedom
08. The Road To Avalon
09. Armageddon
10. Place That We Call Home
Felállás:
Noora Louhimo – ének
Janne Björkroth – gitár, billentyűs hangszerek
Juuso Soinio – gitár
Eero Sipilä – basszusgitár
Pyry Vikki – dob
