Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
Dátum: 2012. május 21., hétfő
Boštjan Narat költő, zenész, sőt filozófus is, a Katalena frontembereként és gitárosaként ismeri mindenki, újabban pedig – jobban, mint valaha – dalszerző-előadóként is. A kivételes művész első stúdióalbumával, a „Strah je odveč” (2010) című nagylemezzel örökítette meg hivatalosan is énekes-dalszerzői tehetségét (és annak hatókörét). A Strah je odveč című dallal a 2009-es rušei Kantfesten ezüst kantát, azaz a fesztivál második díját nyerte el, egy évvel később pedig ugyanott egy új dallal az aranyat is megszerezte, ami önmagában is bizonyítja, mekkora megbecsülésnek örvend Boštjan Narat.
Gyorsan eltelt két év. A sikeres bemutatkozó album, a „Strah je odveč” így kapott egy öccsöt „Konec sveta vedno pride nenapovedano” (Pivec kiadó, 2012) címmel, amely kiszélesíti Boštjan Narat dalszerzői hatókörét, de a hangszerelés terén is tágít: a hangulatképek, vagyis az immár jóval gazdagabb hangzású képeskönyv méltó társa lett Narat költészet-előadásának erős központi alakjának.
Kellemes, esős este a CUK Kino Šiška közepén. Az ülések szorgalmasan megteltek, a közönségben határozott női többséggel. Az óra közel fél tízet ütött, amikor Boštjan Narat felült a bárszékre, és bemelegítésként finoman megcsiklandozta a jelenlévőket a Yet Another Tango és a Ženske, ki ljubijo pse című dalokkal (mindkettő a „Strah je odveč” albumról). Ha nem vagy őszinte, elbuksz. Ez a dalszerző-előadói műfaj axiómája, amely mindig a koncertelőadáson áll vizsgát. Mindig, amikor ki vagy téve az akusztikus meztelenség őszinteségének, egy teljesen természetes jellegű hangzó füzetnek, amelyet pusztán a költészet vokális előadásának átélt retorikája vezet! Éppen ezért csak azok győznek meg, akik őszintén jól érzik magukban a bőrüket, és a világ érzékelését a költészet és a zene nyelvén tehermentesen osztják meg másokkal.
Ez a finomság, amely a hitelesség és a minőség alapvető szitája, Boštjan Naratnak régóta ismerős terep: itt szabadon, hitelesen mozog, és szabadon élvezi a megnyilatkozást. Az ereje abban rejlik, hogy rendkívül jól érzi a költészet üzenetének fokozását, a dalok színpadiasan adagolt építkezését a záró „crescendo” felé, amely szorosan magához köti a hallgatót. A hang, az alkat, az előadásmód, egy csipetnyi kidolgozott színpadiasság és a kivételes színpadi önbizalom tetőtől talpig olyan művészt formál Boštjan Naratból, aki minden mozdulatával, minden metaforikus reflexiójával, minden gesztusával – legyen az az arcjáték vagy puszta mozgás a színpadon – maradéktalanul meggyőz.
A Tisti, ki zna in ona ki ve című dal a színpadra hozta a „Konec sveta vedno pride nenapovedano” albumon közreműködő társaság többi tagját is, a következő felállásban: Matevž Kolenc (hangszerelés, elektromos gitár, basszusgitár, hangeffektek), Narat hosszú évek óta tartó katalenás társa, Polona Janežič (billentyűk), Jelena Ždrale (brácsa) és Blaž Celarec (dob, ütőhangszerek, klarinét).
Az önálló zenei kultúra továbbfejlesztése, amelyet Boštjan a „Strah je odveč” bemutatkozó albummal kezdett kibontakoztatni, az újabb stúdiómunka (az új album felvétele) után a színpadon is hiteles összefoglalást kapott. A kiváló háttér, a tökéletes szerves szerkezetek sorjázása a rutinos kísérőzenekar edzett tudásának vezényletével, tökéletesen körbeölelte Boštjan erősen karizmatikus előadásmódját és üzenetekben gazdag verseit, pontról pontra elmélyítette és tovább kontrasztosította a versek kifejezőerejét. Boštjan a színpadiasság művészetét sokszor átvitte a dalok közti szünetekbe is, ahol szikrázó poénjaival meggyőzte a közönséget: tollpihe-könnyedséggel kipróbálhatná magát „stand up komedy” előadásokon is.
Boštjan Narat mozaikszerűen változatos Vallomása a megfelelő adagokban érkezik. Megvan benne az egyéni valóság átélésének visszfénye ebben az eszelőssé vált világban, ebből pedig csak az következik, hogy Boštjan Narat szilárdan a földön járó alakja a dalszerzői prédikátorságnak, aki nem csúszik át patetikusba, hiszen üzeneteit egy szemernyi nagyképűség nélkül adja elő, a kormányt kivételes kontrollal forgatva, őszinte érzéseit pedig a hétköznapok megfogott lüktetésének egyenletesen elosztott darabkáiból álló színes mozaikká fűzi össze. Lehet sóvárgóan érzékeny, lehet tréfás, szarkasztikus, gőgös vagy akár perverzen izgató (Romeo julija). A záró falanx – a Če padeš po tleh, a Star mož, a Zdi se da te danes ne bo és a Kako končati to pesem? – üzenetben rendkívül erős dalai éppen azt bizonyították, hogy Narat ugyanabban a pillanatban meg tudja mutatni az utat a mennybe és a pokolba is, amelyek a valóságban kioltják egymást. A rugalmasan szikrázó prédikáció kivételes meghatározásán keresztül, amely a művész saját termésű egyedisége, és amely erejével egy szempillantás alatt megérinti a közönség minden egyes tagjának lelkét!
A kép persze nem lett volna teljes különleges vendég nélkül: Mina Špiler (Melodrom, Laibach) énekesnő a Jutra című dalban nőies érzékenységével bőségesen díszítette a számot, és Narat hangjával több mint ízlésesen sikerült párost alkotott. Az előadói erejét a duó provokatívan próbára tette az olasz dalszerző-énekesnő, Gigliola Cinquetti Non ho l’Eta című dalának finoman melankolikus, törékeny feldolgozásában is. „Egy ilyen szomorú dal után nehéz egyedül maradni” – folytatta tréfás hangon Boštjan, amikor Mina is elhagyta a színpadot, majd ismét önálló előadói stílusban fogott bele a bemutatkozó album címadó dalába, a „Strah je odveč”-be. Egy újabb, Mina Špilerrel előadott duett után a ráadásban (Odhod domov) a kísérőzenekar még utoljára megjelent Boštjan mellett a színpadon, és előadta az R.E.M. The One I Love című dalának kiváló feldolgozását.
A „Konec sveta vedno pride nenapovedano” album így megható bemutatkozó koncertet kapott, amely egy jó órán át valóban hipnotikus hatással röpítette el a jelenlévőket Boštjan Narat zenéjének és költészetének egyedülálló világába, ő pedig bebizonyította, hogy jelenleg Szlovénia egyik legerősebb hangú énekes-dalszerzője.
szerző: Aleš Podbrežnik
fotók: Aleš Podbrežnik
