Helyszín: M hotel / Ljubljana
Az interjú dátuma: 2012. 07. 02.
RL: Hét év telt el az előző album megjelenése óta. Miért tartott ilyen sokáig?
Bajaga: Ebben az időszakban volt időm csiszolgatni a dalokat. Magát az albumot az Inštruktorokkal két év alatt vettük fel. Hosszú idő, de közben rengeteg koncertünk is volt. Hamarabb is elkészülhettünk volna vele, de lassan és minőségi munkát akartunk csinálni.
RL: Úgy hallottam, az albumot a régi, analóg módszerrel vettétek fel. Igaz?
Bajaga: Úgy van! Minden analóg, az egyetlen különbség, hogy nem szalagra rögzítettük. A dobfelvételek hitelesek, az összes gitárt régi erősítőkre, csöves cuccokra vettük fel. Igazi vonósszekció, vokalisták, szóval minden. Ahogy a producerünk mondaná: fabunkóval felvéve.
RL: Szintetizátor sem volt?
Bajaga: Szinte. Itt-ott használtuk egy-egy „szőnyeghez”, de egyébként az összes billentyűs hangszer régi: zongora, Hammond, én pedig életemben először szájharmonikán is játszottam.
RL: Milyen dalok vannak a legújabb albumon?
Bajaga: Az album címe „Daljina, dim i prašina” („Távolság, füst és por”). Ez a dal készült el utolsóként, az album mégis vele indul. Azért, mert ez adja meg az egész lemez irányát. Úgy kezdődik, hogy: „Azt hittem, elmegyek valahová, de csak körbe-körbe forgok”. Két éve töltöttem be az 50-et, és ilyenkor az ember általában tart magában egy kisebb főpróbát, hogy mit csinált eddig, és mit alkotott. Ez a dalban nagyon szépen megjelenik. Szeretem a könnyedségét, de nem tipikus albumnyitó. Csak akusztikus gitár és vonósnégyes szól benne. Az albumon nyolc új dal van, bónuszként még kettő került rá. A „Još jednom” több mint nyolc perces, ezért készítettem egy rövidebb, rádióbarát változatot is, ami „mindössze” öt és fél perc.
RL: Ez a te mércéddel mérve elég hosszú szám, nem?
Bajaga: Az. Ha meghallgatod, megérted majd, hogy nagy hiba lett volna rövidíteni. A pályafutásom során nem volt öt percnél hosszabb dalom, ez viszont tényleg különleges, és kiérdemli ezt a hosszt.
RL: Vagyis az első számban csak gitár és vonósnégyes szól? Valahogy úgy, mint a Beatlesnél a Yesterday?
Bajaga: Pontosan.
RL: Miért lett a cím „Daljina, dim i prašina”?
Bajaga: Mint mondtam, amikor visszatekintek a múltamra, távolságot, füstöt és port látok, ezért döntöttem emellett a cím mellett. A múltamról szól.
RL: Jó ló után felszáll a por?
Bajaga: Pontosan (nevet).
RL: Beszélhetnénk pár szót a Riblja Čorbáról is? Bora bonyolította valamit a szerzői jogok miatt?
Bajaga: Amikor a Čorbához kerültem, alig voltam 17 éves. Akkor még gimnáziumba jártam. Mindent, amit a zeneiparról tudok, a Čorbában töltött hat év alatt tanultam meg. Az első albumhoz egy dalt adtam, a másodikhoz már hármat, mégpedig Bora szövegeire. Később teljes dalokat is írtam, szöveggel együtt. Akkor jöttem rá, hogy a szövegek terén Bora és én teljesen mások vagyunk. Azonnal látszott, ki a dal szerzője.
RL: Mint annak idején Lennon és McCartney?
Bajaga: Pontosan! Akkoriban (1983/1984) a Čorba Jugoszlávia három legnagyobb zenekarának egyike volt. Sok bátorság kellett hozzá, hogy a népszerűség ilyen csúcsán otthagyjam a bandát. Mivel a saját zenémet akartam csinálni, kockáztattam. A többi történelem. Szerintem elég jól alakult.
RL: Milyen ma a kapcsolatod Borával és Miša Aleksićtyal?
Bajaga: Az első pár évben olyan volt, mint egy exbarátnővel szokott lenni. Néhány év elteltével viszont minden rendbe jött. Gyakran előfordul, hogy ugyanazokon a fesztiválokon lépünk fel. Mostanra régi kollégák vagyunk.
RL: Játszol a koncertjeiden olyan dalt, amit a Čorbának írtál?
Bajaga: Igen. Játszom a Kad hodašt, néha pedig a Ja sam se ložio na tebét.
RL: Gondoltál már a Muzičari koji piju című számra? Nekem nagyon ütősnek tűnik, ma is remekül „állna” neked.
Bajaga: Erre is gondoltam már, de egyelőre maradok a két említett nótánál.
RL: Tervezel nagyobb turnét az egykori Jugoszlávia területén?
Bajaga: Hogyne. Az új album mindenképp megérdemel egy nagyobb léptékű turnét. Július 7-én a szarajevói nemzetközi filmfesztivál keretében lépünk fel. Remek alkalom az új album népszerűsítésére. Augusztus 10-ig szabadságot tervezünk, utána jönnek a próbák az őszi/téli turnéra, amelynek keretében Szlovéniába is ellátogatunk.
RL: Van valami különleges hely Szlovéniában, ahol szívesen játszanátok?
Bajaga: A Križankében érzem magam a legjobban. Figyelembe kell venni viszont, hogy addigra már hideg lesz, ezért valószínűleg zárt térben kell majd játszanunk. (Este az Orto Barban tartott lemezbemutatón felvetette annak lehetőségét, hogy a koncert a Hala Tivoliban lesz.)
RL: Mivel az egykori Jugoszlávia előadói közül még senki nem vett fel koncertlemezt Ljubljanában, gondoltál rá, hogy te megcsinálod?
Bajaga: Jó ötlet, talán igen.
RL: Ezt a kihívást decemberben már felvetettem Husnak és Akinak a Parni Valjakból. Van rá esély, hogy Ljubljanában élő DVD-t veszel fel?
Bajaga: Természetesen, sőt nagyon szívesen. A legjobb valahol a turné közepén, amikor a zenekar általában a legjobb formában van.
RL: Emlékszem a csodás Godine prolaze című dalra. 1989/1990-ben az MTV-n még a klipet is láttam. Tudsz erről valamit? Tudomásom szerint ez volt az első jugoszláv előadó klipje, amelyet a zenetévé leadott.
Bajaga: Fogalmam sincs. Ehhez a dalhoz két klipet is forgattunk. Az egyiket Montenegróban vettük fel, talán valaki csak úgy „becsempészte” az MTV-hez. Egyébként a mai MTV Adriával példásan együttműködünk.
RL: Mostanában divatosak a rockerek életrajzai. Keith Richards kiadta a magáét (Life), Bruce Springsteen is (Two Hearts). Gondolkodtál már önéletrajzon?
Bajaga: Tíz éve egy barátom írt rólam valamiféle életrajzot. Nem tudom, talán majd írok egy könyvet, ha eljutok Keith Richards korába.
RL: Milyen zenét hallgatsz manapság? Tudom, hogy a nyolcvanas években szívesen hallgattad a Dire Straitst is.
Bajaga: Szeretem a Dire Straitst, és szívesen hallgatok Prince-t is. Az újabbak közül a The Killers, a Snow Patrol és a Green Day áll közel hozzám; hallgatok jazzt, klasszikus zenét, bluest, Hendrixet, de egyébként nagyon sokféle zenét.
RL: Mindezek valószínűleg hatnak a saját zenei kifejezésmódodra is?
Bajaga: Ez hallatszik is.
RL: Ha visszatekintesz az 1984 és 1990 közötti diszkográfiádra, milyen ma a viszonyod ehhez az időszakhoz?
Bajaga: Tényleg termékeny évek voltak, négy kiváló albumot adtunk ki. Mindegyiken vannak remek és kicsit gyengébb dalok is, de mindegyik tükrözi a korszakot, amelyben született. Nagyon büszkék vagyunk rájuk.
RL: Mi a véleményed az illegális zenelétöltésről?
Bajaga: Akár illegális, akár nem, valamilyen módon rendezni kell ezt a kérdést. Amikor beléptem a zene világába, a piacot a bakelitek uralták, később a CD-k. Akkoriban a bakeliteket is kazettára másoltuk. A legújabb CD-album valószínűleg az egyik utolsó, amely még fizikai formában megjelenik. Személy szerint mindig a bakelitet szerettem a legjobban. Nagy volt a borító, gond nélkül el lehetett olvasni a szövegeket, élesek voltak a fotók. Az új CD-t egy különleges könyvvel együtt adtuk ki. Van benne néhány fotó, de ami a legfontosabb: a diszkográfiám szövegeinek többsége benne van, az új album szövegeivel együtt.
RL: Bajaga, köszönöm a kedvességedet és a részletes interjút.
Köszönet Tinának és a DALLAS kiadó egész csapatának is, hogy lehetővé tették az interjút.
