Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Dražen Petrović-csarnok / Zágráb / Horvátország
A koncert dátuma: 2009. november 20.
Nézőszám: 0
szlovén fordítás: Aleš Podbrežnik
Bajaga 25 évet ünnepelt Zágrábban!
Abban a korban, amikor rengeteg előadó küzd a helyéért a nap alatt, amikor sokan készek feladni az eredetiséget a profit kedvéért, és amikor elvárják, hogy egy idő után a szélesebb tömegek ízléséhez igazodjanak, igazán lenyűgöző látni, hogy valami – főleg ebben a „modern” kapitalista korban – ilyen sokáig kitarthat.
Gondold végig, mi minden történt ezen a vidéken, hány generáció váltotta egymást, hogyan változott az emberek gondolkodásmódja és így tovább – és máris rábólintasz, hogy Momčilo Bajagić Bajaga megérdemli a reflektorfényt, a lóvét, a tapsot és a tiszteletet. Már 25 éve lelkesíti a közönséget, megtartja magának, közben pedig folyamatosan bővíti a rajongótáborát.
Ezt a generációs sokszínűséget a Draženov domban is látni lehetett. Az új kölyökhad lelkesen segített Bajagának, hogy a születésnapi buli mindkét estéjére elkeljen az összes jegy, de ott álltak a kicsit idősebb urak is. Persze csak testben idősebbek. Lélekben biztosan nem, mert amit Bajaga és a közönség aznap este egymásért tett, az garantáltan emlékezetes marad.
Így aztán 2009. november 20-án este 20 óra 15 perckor színpadra lépett az, akinek köszönhetően a Cibona csarnoka az utolsó helyig megtelt (ha már a meccsekre nem sikerül). Ahogy megvetette a lábát a deszkákon, hallottam, ahogy a 20-as éveikben járó lányok sóhajtoznak, egyikük pedig azzal a megjegyzéssel kísérte a bevonulását, hogy „még mindig helyes”, ami egy pillanatra össze is zavart, hiszen ez a „helyes” pasi, legalábbis korát tekintve, simán lehetne az apja (ha nem a nagyapja). Hát igen, Bajaga volt és maradt az a menő csávó, aki bármelyik csajt felszedhette volna a buliban. Régen is, és láthatóan most is. Egyébként aznap este kétségkívül a női nem adta a közönség többségét.
A zenész, aki egykor Đorđević-csel játszott, éppen az ellentéte. Ha Bora a vad rocker, aki a „sex, drugs and rock and roll” jelmondatot éli, akkor Bajaga az az úriember, aki egészen másképp „engedi ki” magából a zenét – és ezt a közönség már sok-sok évvel ezelőtt felismerte és a szívébe zárta.
A koncert a lassú, szerelmes „Odkad tebe volim”-mal indult. Az est, ha szabad így neveznem, a pozitív rezgések, a szerelem és a barátság igazi promóciója volt. Az Instruktori Rodikkal megerősítve teljes egészében eljátszotta a „Prodavaonica tajni” albumot, amely máig Bajaga kereskedelmileg legsikeresebb lemeze. Emellett elhangzott a kilencvenes évek ismertebb dalainak jó része is (Kap po kap, Jedino to se zove ljubav, Bežiš od mene ljubavi).
Az első rész után rövid szünet következett, amelyben Bajagát és az Instruktorit Aleksandra Kovač váltotta a színpadon a „Poljubi me” előadásával.
Az egész csarnok energiája persze rohamosan nőtt az olyan daloknál, mint a Tišina, a Verujem ne verujem, a Plavi safir és a Ti se ljubiš na tako dobar način. Bajaga ezt az energiát biztosan még magasabb szintre emelhette volna, de inkább gondosan adagolta a szerelmes dalokat és a vendégeit is.
Így lépett színpadra az érzelmileg erősen feltöltött és alaposan táncos kedvében lévő Dejan Cukić, aki a zenekarral a „Mali slonovi”, a „Jahači magle” és a „Sa druge strane jastuka” című dalokat adta elő. A banda két ráadást is játszott. Választásuk sem igen volt, hiszen a csarnok szó szerint remegett a felhőtlenül boldog közönség lába alatt. A két ráadásban a „Samo nam je ljubav potrebna”, a „Ruski voz” és a „Moji drugovi” szólt. A koncertet a harmonikus „Zažmuri” zárta, amely csak még szélesebb mosolyt csalt az elégedett arcokra.
Ezt a koncertet a közönség és a Bajaga i Instruktori vitte a hátán. Senki más, csak ők. Se propaganda, se ingyen bableves, se etnoritmusok. Dedić már régen kijelentette, hogy Bajaga és Zágráb nyíltan szereti egymást. Ez a szerelem láthatóan nem lankadt. A közönség tényleg remekül fogadta Bajagát. Őszintén szólva ez várható is volt. Hasonló a helyzet Rundekkal, aki gyakran ellátogat Belgrádba is. Bár zeneileg másfélék, Rundeket és Bajagát is szeretik a folyó mindkét partján.
Ki tudja. Lehet, hogy Bajagának tényleg igaza van, amikor azt mondja, hogy csak szerelemre van szükségünk.
fotók: Iva Bezjak
Képgaléria
