Az Y&T ismét elvarázsolta és lenyűgözte Münchent! (2013)

0 21

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: München / Backstage (Halle) / Németország
A koncert dátuma: 2013. 10. 08.
Látogatók száma: 300
Jegyár: 28,00€

Minden olyan legendás rockzenekar koncertturnéja, amely valamikor a hetvenes években (vagy még korábban) kezdte pályafutását, az új évezredben akár az utolsó is lehet. Sosem lehet tudni. Ilyen az amerikai, a kaliforniai Oaklandből származó Y&T új turnéja is, akik 1974 óta száguldoznak a galaxisunkban. Ha egy ilyen turné Európára is bejelentkezik, az számunkra szó szerint ajándék! Ha pedig az egyik megerősített helyszín München, akkor a látogatás gyakorlatilag kötelező!

Az Y&T az újraéledés évei – nagyjából 2002 óta – a megbecsült, legendás hard rock zenekar státuszát élvezi, amely 2008 óta gyakorlatilag évente ellátogat a vén európai kontinensre is. A zenekar utolsó stúdióalbumát három éve adta ki. A „Facemelter” az Y&T első stúdiólemeze a 13 évnyi „absztinenciaválság” után, amely alatt nem jelent meg új stúdióanyag. Az évek gyorsan szaladnak, a zenekar pedig 2011 óta minden évben úgy emlékezik meg kultikus albumai harmincadik évfordulójáról, hogy ahhoz igazítja a koncertrepertoárt. Idén 30 éve jelent meg a „Mean Streak” (1983), amely a mai napig a zenekar egyik legismertebb albumának számít. A zenekar az idei európai érkezésig már rendkívüli koncertsorozatot játszott le az Atlanti-óceán túlpartján, és közben fontos felismerésre jutott: a rajongók jobban szeretik, ha a műsor a zenekar szélesebb időszakát felölelő dalokból áll, nem pedig egyetlen lemezt játszanak le az első számtól az utolsóig. Így lépett az Y&T a turné német szakaszára olyan műsorral, amely a várakozásoknak megfelelően az 1981 és 1990 között megjelent albumok anyagát tartalmazza, okosan megtoldva a „Facemelter” (2010) új dalaival, amely stílusában is nagyon közel áll a klasszikus lemezekhez.

Münchenben az Y&T előtt a németországi Aschaffenburgból származó német hard rock kvartett, a Hartmann lépett fel. A zenekart Oliver Hartmann vezeti. Ő az a fickó, aki az új évezred jócskán lepergett első évtizedében rengeteg különböző előadó albumán működött közre a stúdióban kísérővokalistaként, vagy a dalok „kórusos” színezőjeként. Ezek az előadók többek között az Edguy, az Avantasia, a Helloween, a Primal Fear, a Rhapsody, a HammerFall és így tovább. A szakavatott zenerajongók viszont talán az At Vance egykori tagjaként ismerik, a német power metal zenekarnál öt stúdióalbumot készített. Oliver Hartmann a saját neve alatt, a Hartmann címke alatt a mai napig 4 stúdióalbumot is kiadott, a legutóbbit „Balance” címmel 2012-ben. Idén megjelent az első válogatásalbuma is, a „The Best Is Yet To Come”, amely a zenekar mind a négy lemezének legjobb pillanatait gyűjti egybe!

Az Oliver Hartmann (ének, gitár), Mario Reck (gitár), Armin Donderer (basszusgitár) és Dario Ciccioni (dob) alkotta kvartett kiváló megoldásnak bizonyult, amikor arról volt szó, ki nyissa meg a koncertet az Y&T előtt. Fogalmam sem volt, mit várhatok a zenekartól. És aztán? Oliver briliáns énekesnek mutatkozik, ráadásul briliáns gitárosnak is. A színpad hamar egyetlen alakká vált. A karizmatikus Oliver alakjává. Vokális kaméleon, aki tekintélyt parancsoló, tiszta, magasabbra törő, kifejezetten dallamos hangot csalt elő, és ez azonnal megadta a választ arra, miért volt annyira keresett a német power metal zenekaroknál a múltban. A fickó ezt a jellegzetességet másképp is meg tudja fordítani, és érzékien finom tud lenni, amikor a hangszínhez nagyobb vagy kisebb adag rekedtességet kever. Eközben Oliver az összes fő gitárszólóról és a díszítő szólóbetétekről is egymaga gondoskodott. A három haverja hűen követte. Ezen az estén a Hartmann teljes egészében a frissen megjelent „The Best Is Yet To Come” válogatásalbum repertoárját játszotta, ami egyúttal azt jelenti, hogy a műsorban egyenlő arányban szerepelt mind a négy stúdióalbum, amelyet a zenekar eddig kiadott.  Oliver Hartmann kivételes érzékkel épít magával ragadó szerzeményeket. A tökéletesen összehangolt kvartett rendkívül kompakt és dinamikus előadása kiváló élménnyel nyitott, és – ahogy már említettem – megteremtette azt a csendben remélt összhangot is az előzenekar és az est főszereplője között. Ha kedveled a dallamos hard rockot, mindenképp hallgass bele a Hartmannba. Nem fogsz csalódni.

Az Y&T más tészta. Különálló entitás. Egyetlen zenekar sem hasonlít rájuk. Világszerte egyedülálló. Az Y&T-t amúgy a legjobb előzenekar nélkül nézni, bár a Hartmann magabiztosan működött vele egy csomagban. A zenekar két éve a müncheni Kunstpark Öst kultúrtemplom közelében lépett fel egy kis kocsmában, a Garage Delxuxe-ben – RockLine-beszámoló ITT. A szlovén Orto bar méretű klub akkor szétrepedt a varrásoknál, az emberek pedig odabent nem tudtak (nem tudtunk) mozdulni. Ezúttal a Backstage legalább félig üres volt. Még érdekesebb, hogy a koncertre jócskán más közönség jött, mint egy nappal korábban, amikor ugyanott a Pretty Maids lépett fel a Bonfire-rel együtt. Többnyire csupa igazi hard rock veterán.

Dave Meniketti, aki idén december 12-én tölti be a kerek 60. életévét, a koncertlátogatottság miatt már rég nem fájdítja a fejét. Amikor kilép a színpadra, minden eltűnik körülötte. Csak a zene marad, és ő, mint a zene része. Ő azon legkiforrottabb zenészek egyike, akik egy személyben testesítik meg a csúcsszintű gitárjáték és az énekes interpretáció tökéletes ötvözését! Sajnos a zenekar, amely hosszú pályafutása során irigylésre méltó 4 millió lemezt adott el, mégis mindig a „peremen” maradt – mondjuk inkább úgy, hogy igazságtalanul figyelmen kívül hagyták –, és sosem kapta meg az igazi elismerést, nemcsak az életművéért, hanem azért az inspirációért sem, amelyet az Y&T megjelenésével a nyolcvanas évek második felének kereskedelmileg sikeres „kikent-kifent” zenekarainak adott. Az első pillanattól a végéig, amely jó két órányi energikusan kitörő Y&T-élményt zár le, Dave Meniketti igazi színpadi ördögfiókává változik, akiből a gyerekes csibészség sosem fogy ki. Hogy a hatvanat érezteti vele? Szó sincs róla. Ilyen erővel és ekkora kreatív energiát sugározva soha! A fickó egyszerűen kikapcsol. Minden egyes pillanatban. Csak az érzelmek és a szenvedély szólnak. Meniketti tökéletes példája annak, ahogy a szenvedély és az érzelem a rock ‘n’ roll nevű zenei nyelven fejeződik ki. Már a nyitó Mean Streakben jelezte a zenekar, hogy tökéletesen összecsiszolódott, és hogy Brad Lang, miután 2010-ben leváltotta a zenekar elhunyt eredeti basszusgitárosát, Phil Kennemore-t, valóban az utódja lett. Az pedig, hogy Meniketti ujjai már az első dal óta minden elképzelhető variációban szállnak a gitárnyakon, csak a rengeteg tapasztalat jele, amelyet ez a zenei varázsló 40 éves zenei pályafutása alatt összegyűjtött. A dinamit, amellyel az Y&T felgyújtja a színpadot, kivételes. Szavakkal nehezen leírható. Az egész kvartett kivételes énekharmóniákat teremt, és ezek a Backstage által ezen az estén nyújtott első osztályú hangzással együtt az Y&T-repertoár színpadi előadásának optimumát hozzák létre. Ott van Dave hűséges gitármestere, John Nymann, aki egyébként a középiskolás haverja, és már a nyolcvanas években is időnként besegített az Y&T-be billentyűsként. Nem szabad megfeledkezni a valódi dobos „rozmárról”, Mike Vanderhule-ról sem, aki ágyúszerű, pontosan kimért csapásaival fogadni mernék rá, hogy megrázza a férfinadrágok tartalmát a színpadok előtt! Nem. A Backstage sem volt ez alól kivétel.

A várva várt nyitó Mean Streak után az Y&T az est első gyönyörű meglepetését a „Ten” (1990) című album klasszikusával, a Hard Times-szal szolgáltatta! A sokszínű repertoár valóban felölelte az Y&T pályafutásának valamennyi „tartóoszlop” albumát! Ha visszatérek az est főszereplőjéhez, Dave Menikettihez, a fickó ismét kivételes énekteljesítményt nyújtott. A hangja férfias, érdes, tele van macsó töltettel, és rendkívül átható, inkább úgy mondom: erős. Domináns. Határozottan benne van a rekedtes karakter, amelyet Meniketti, az egyedi hangszínű énekes, a versszakok éneklésekor mesterien kihasznál. Nehéz gitárt állítani egy ilyen kiváló ének elé, mint Menikettié, mégis Meniketti mindenekelőtt természetesen gitárhős. A fickó átadja magát az élvezetnek. Az Y&T a színpadon átformálja a számokat. Széthúzza őket. A fickó rengeteg időt szánt arra, hogy egy olyan dalt, mint a Dirty Girl, kiváló módon kidolgozzon, így az fejlődése során legalább öt gitárszólót kapott. Időnként úgy tűnt a szólók közben, hogy Meniketti sosem fogja abbahagyni a szólózást. A haverhármas figyeli őt a színpadon, éberen lesi, mikor szakad ki a vezér a szólóból, hogy visszakísérhessék a dal vezérmotívumához. Meniketti, mint egy személyben gitáros és énekes, egy szikrányit sem veszített kivételes energialöketéből, egy szikrányit sem egyedülálló karakteréből. A zenei üzletben eltöltött évek alatt sem. Az igaz, hogy a koncert végén kissé köhécselt. Valóban meg kell érteni, hogy egy zenész az ilyen önátadástól energiában mindenképp kimerül. Valószínűleg ezért csak egyetlen dal szerepelt a ráadásban. Két éve a Garage Deluxe klubban még négy dalt kaptunk ráadásként.

Az Y&T a színpadon már vagy két éve játssza az „Earthshaker” (1981) albumról a Squeeze-t is. Ennél a pontnál Meniketti átengedi a dal éneklését John Nymannek, aki ilyenkor jó adag színpadiasságot visz bele, és feltuningolja az Y&T-koncert szórakoztató hullámvasútját. Mivel Meniketti a színpadon megállíthatatlan, a csapat többi tagjának követnie kell. Más választásuk nincs, különben akár az állásukat is elveszíthetik az Y&T-nél. Így Dave megvadulva szó szerint maga után rántja őket, és egyetlen pillanat sincs, amikor Bradet vagy Johnt mozdulatlanul látnánk a színpad egy-egy sarkában. Az Y&T tökéletes energiatorpedó marad, amely a koncert alatt egy másodpercre sem áll meg.

A mesterek mesterek maradnak! A zenekar jövőre ünnepli működésének 40. évfordulóját. Az egyik tervezett japán koncertet az Y&T állítólag új koncertfilm felvételére használja majd fel. A történetnek tehát még messze nincs vége. A müncheni élmény után egészen biztosan nem. Az Y&T megszelídíthetetlen szíve, a megvadult kamaszok szíve tovább hajtja őket a 40. születésnap felé. És ezek a bölcs zenei öregek ennyi év alatt sem hagyják magukat egykönnyen. Az Y&T-koncert a rendíthetetlen hard rockerek számára az új korszakban is kötelező élmény marad! Olyan élmény, amitől kijózanodsz. Találkozás egy zenekarral, amely mindent belead. És te osztozol az egész szívében, amelyet a zene varázsa iránti őszinte szeretet sugároz, ahogyan ők alkotják. Felbecsülhetetlen értékű élmény, mondhatni szó szerint pótolhatatlan az egyedi mivoltában. Ez a tökéletes hitelesség pontja, amikor azt mondod, hogy a zenekartól valóban megkaptál mindent, amit csak adhat neked.

Setlist

HARTMANN:
1. Right Here Right Now
2. The Sun’s Still Rising
3. All My Life
4. Like A River
5. After The Love HAs Gone
6. From Outta Space
7. Don’t Give Up Ypur Dream
8. Alive Again
9. Out In The Cold

Y&T:
Intro (Highway To Hell/From The Moon)
1. Mean Streak
2. Hard Times
3. Don’t Be Afraid of the Dark
4. Don’t Stop Runnin’
5. Black Tiger
6. Dirty Girl
7. Midnight in Tokyo
8. How Long
9. Lipstick and Leather
10. Hurricane
11. Winds of Change
12. Contagious
13. I Want Your Money
14. Rescue Me
15. I’ll Cry for You
16. Squeeze
17. Summertime Girls
18. I Believe in You
19. I’m Coming Home
—ráadás—
20. Forever

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik