Szerző: Rok Klemše, Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2018.01.04.
Belépés az új koncertévbe és a hírhedt Kadilnica of Death új koncertciklusába! Régi ismerősök és barátok, a zajos, nehéz, extrém és bizarr hangok szerelmesei gyűltek össze, méghozzá sehol máshol, mint a jó öreg Orto barban. A Kadilnica of Death egy gyúlékony háromfős felhozatallal, a régi iskolás metal revival zenekaraival rajtolt el az éves programjával. Jó helyen, jó időben. Az amúgy is ennyire szelíd és kellemesen meleg télen, amely az új időkben ismét a természetes bolygói folyamatok összeomlásának „betegségtüneteit” mutatja, nincs különösebb szükséged „sokkterápiára”, csontrázó bemelegítésre, de azért mégis. Fellépett a rutinos ljubljanai old school thrash metal revival banda, a Panikk, az újonnan alakult tengermelléki heavy metalos Constrictor, és a feltörekvő dolenjskai heavy és thrash metal újoncok, a Stramor.
A Stramor nyitotta az estét, valamivel kilenc óra után. Nagyjából egy éve vannak együtt, és ez az Orto bar-beli bemutatkozó fellépésükön meg is látszott. A feltörekvő dolenjskai metalos dühöngők bátran mutatkoztak be saját számokkal, közben pedig becsempésztek egy „kényelmes és biztosra vett” Paranoidot a legendás Black Sabbathtól. A zenekarnak sürgősen szüksége van minél több koncertre és minél szorosabb egymásra hangolódásra, heti rendszerességgel, hogy csiszolódjanak a számok, és alaposabban összeálljanak. Egy kis pénzügyi injekció sem ártana a színpadi felszerelésükre, hogy a „méhecskék zümmögése” (a gitárriffek) fokozatosan „sörényraj dörgésévé” váljon. És persze még egy kis finomítás a színpadi „outfiten”, valamint több odafigyelés a hangszerek (gitárok) hangolására. Szép és ígéretes kezdet, külön dicséret pedig a dobosnak, aki a tudásával hatékonyan összetartotta a derék fiatalok produkcióját.
Annak ellenére, hogy a Constrictor „papíron” egészen friss alakulat, a srácok nagyon jól ismerik egymást, hiszen korábban együtt játszottak az Undergroundban és a Silent Prayben. Ez az Orto barban azonnal érződött, már a gyors bevezető hangpróba alatt is, amelyet a zenekar vérmes és végtelenül elszánt színpadi előadása követett. Mindkét gitár hangja vastag, ropogós, éles és részletgazdag is volt (több mint megfelelő „gearrel” megtámogatva). A zenekar a régi Underground-számok, új saját szerzemények keverékét játszotta, és a setlistre felvett két metalklasszikust is, két olyan zenekartól, amelyeknek a hatása érződik a játékstílusukon. A karizmatikus frontember, Mario Murgič kiválóan oldotta meg a Stampede-et (Accept), mert remekül kitanulmányozta (a gitárátvezetések sem voltak olyan pontos tükörképei az eredetinek, mint Murgič „átdolgozása” Mark Tornillo vokáljának). Valójában a zenekar a pályafutásához képest nagyon jól összeszokott, már most kialakítja a kívánt zúzós és durva hangzásvilágot, és fürgén kihasználja a színpadot is, bár a kicsi Orto bar-beli placcon, a felső szinten ezt nehéz hitelesen megítélni. Röviden: minden szempontból tetőtől talpig nagyon-nagyon jó fellépés és bemutatkozás. A zenekar kompakt egység, és bízzunk benne, hogy minél előbb megszületik a stúdió-bemutatkozó, és a banda addig nem alakul át valami más zenekarrá, vagy néhány koncert után nem oszlik fel. Murgič kivételesen magas szintű énekes, az ötödik oktávba tollpihe könnyedséggel lép be. Egy ilyen frontemberrel a Šempeter pri Novi Goricából való derék srácok csak felfelé ívelhetnek a jövőben.
Az est utolsó mérgező keringőjéről a thrasherek, a Panikk gondoskodtak, akiket jó volt hosszabb idő után megint látni és hallani a színpadon. Bár a frontember, Gapa elnézést kért a közönségtől a fáradtsága miatt, mert egyenesen Kranjska gorából érkezett a koncertre, ez egy cseppet sem látszott rajta. A Panikk a „nincsenek foglyok” elv alapján, kompromisszumok nélkül szétzúzta az Ortót azzal a thrash-dübörgéssel, amelynek nálunk nincs párja. Gašper Flere és Jaka Črešnar kettősének kiváló riffelése olyan megbízhatóan vág, mint a körfűrész, a ritmusszekció úgy dobol, mint a háborús tüzérség, Gapa pedig teljesen a saját stílusában, könyörtelenül okádja az egészre a társadalmi és politikai kritikát. Remek hangzás mellett a két album számai nagyon szép fényben ragyogtak fel, és a Panikk szempillantás alatt el is köszönt a záró himnusszal, a Panikk Attackkel, amellyel ütős lezárást adott egy újabb szuper csütörtöki Kadilnicának.
Szöveg a Stramorról és a Constrictorról: Aleš Podbrežnik
Szöveg a Panikkról: Rok Klemše
Setlista
CONSTRICTOR:
01. Constrictor
02. Burn in Hell
03. Brutalizer
04. The Evil That Man Do
05. The Beast Arises
06. Stonehearst Asylum
07. Stampede
PANIKK:
01. Playground of Visions
02. Under Pretence
03. Eyes Don’t Lie
04. Unbearable Conditions
05. Away From Reality
06. Reconstruction
07. Discarded Existence
08. Sedated In Utopia
09. Rotten Cells
10. Panic Attack
Képgaléria
