Kiadó: ZKP RTV SLO
Megjelenés dátuma: 2022. 9. 20.
Produkció: Mirko Vuksanović & David Šuligoj
Az album hossza: 49.09 perc
Műfaj: Art Rock / Art Pop
Értékelés: 9.5/10
Az Avtomobili motorja újra felbőg. Éjszakai kempertúra, északi fény – aurora borealis – övezte úton. A zsebükben ott az új stúdióalbum. Ragyogó. Megint ragyogó. Ezúttal a bevezető megállapítás egyenesen egybeesik az album címével. Az „Enakonočje” (2000) óta az új lemezek közti időközök elég durván megnyúltak. Akár hat évre is. Az, hogy mit alkotnak ezalatt, a zenekar rajongójának szinte napi mantrává válik, a kíváncsiság pedig már-már mániákus. Nos, ennek a legendás – mondhatni a szlovén „mainstreamet” (a nyolcvanas és kilencvenes években) 40 éves működésével visszavonhatatlanul meghatározó – zenekarnak a hűséges rajongója számára minden újabb, ezredforduló utáni album egészen különleges felfedezést jelent.
A „Sijaj” gyökeresen más, mint bármi, amit az Avtomobili eddig csinált. Egyenesen szólva: nagyon változatos. Ötletekben változatos. Az éleslátó kísérletezés a megszokott úton járva sem hiányzik most sem, még ha az Avtomobili alapvetően a jól bevált receptet követi is, ami az egyedi hangzásuk záloga. A zenekarnak 2022-ben már nem kell bizonyítania. Örökzöld slágereiről híres, amelyeket a szlovén közönség mindig hallgatni fog. Akkor is, ha a világ még öregebb lesz. Az új generációk, amelyek megfiatalítják, az ikonikus zenekar életművének örökzöld státuszát is fenntartják.
A reneszánsz, az újjászületés, az új tavasz pedig csak tart. Az új album teljes zenéjét Mirko Vuksanović írta, a szövegeket Marko Vuksanović. Utóbbi ismét símogatja a fület érzéki, átélt, bársonyos hangjával, markáns bájjal és karizmával, ami – Mirko komponálásának elemi erejével együtt – az egyik alapvető védjegy, és az Avtomobili alakját és munkásságát régóta különleges helyre emeli, nemcsak a szlovén zenei életben, hanem azon túl is. Ez megmarad, érik és növekszik. Az évek során. Az evolúció a „Sijaj” albummal sem áll meg.
A „Sijaj” erre egyszerű bizonyíték. Egy „ügyesen bonyolult” album. A zenekar művészi hozzáállása kivételesen kifejező marad. A „Sijaj” albumon egy tucat dal található, amelyekkel az Avtomobili a megszokott módján keresi a rádiók kegyét. De már a nyitódal is meglepi az embert. Ez a Čas je. Nem azért, mert kissé sötét – ezt az Avtomobilitól egyébként megszoktuk –, hanem mert az Avtomobili mércéjével elég meglepő a nagyfokú „kihegyezettsége”, és a tempója is: az elején (versszak) a hozzáadott ütőhangszerek dinamikus hatása miatt, a refrénben pedig Bushy is ráadja a gázt. Biztosan az egyik leggyorsabb dal, amit az Avtomobili karrierje során írt. A Čas je tehát már az elejétől több rockos retorikával szólít meg. A „Sijaj” rockosan megragad. Egyébként az új album általános érzése, hogy a gitár a korábbi munkákhoz képest szívesebben bontakozik ki rockosabban. Bushy néhányszor határozottabban kirobban a szólóival (pl. a Vedno znova záró részében egészen jazz-rockosan), és a frazeálásával is. Rockosan tör ki a kontrasztos refrénben az Objel sem is – ez a dal ideális helyen áll ahhoz, hogy a bakelitlemez B-oldalát nyissa –, majd a Dovoli da különösen fülbemászó refrénjében is.
A Pridi na obalo hangulati kontrasztot hoz csábító refrénjével, amelyben a zenekar ügyesen építette be a szaxofonaranzsmánokat (a záró szaxofonszólóval együtt), és ismét azt az art pop kinetikát hozza, amelyet a jelenlegi felállás az utolsó három albumon kifejlesztett. Ezt a szintet újra és újra megtartja, miközben játékosan becsempészett jazz-hangulat is beszivárog. Az ilyen, a zenekar jelenlegi művészi vonalához képest – az „Pozna pomlad” (2012, RockLine recenzija) és a „Daleč” (2016, RockLine recenzija) albumokon át kialakult – még magasabb art pop retorika szintjét az album több dala is eléri. Az album ebben a szférában marad a folytatásban is, olyan dalokkal, mint: Nazaj v sanje, Vedno znova, Pust, Tako smo hodili és/vagy Zato ti želim a különösen dallamos refrénjével (utóbbit a versszak nyitófrázisában egy futó reggae-fuvallat érinti). Ha az új album lehetséges kislemezeiről és slágereiről beszélünk, külön ki kell emelni a kiváló balladát, a Zaspit, ahol a versszak szinte átveszi az elsőséget a refréntől. Ez a ballada jelenlétével további kellemes hangulati változatosságot hoz, és fokozza az album dinamikáját.
Az egyik legérdekesebb dal egészen biztosan a harmadik, az Ista pesem. Határozottan olyasmi, amit az Avtomobili karrierje során ritkán próbált ki, ha egyáltalán. A harmonikus dallamok fenomenális átúszásai, amelyek Marko vezető énekét kísérik, a rejtély mágnesességét hozzák. A dalnak nincs klasszikus ritmusa – gyakorlatilag a basszusgitár tartja –, David Morgan pedig dobosként „kitornázza és szétrobbantja magát” festői improvizációs betétekkel, hiszen a kompozíció fajtája óriási teret ad neki. Őszintén szólva talán Davidnek a dobos megoldásai nélkül a szerzemény jóval kevésbé lenne érdekes. Így viszont éppen ellenkezőleg – még progresszív elemmel is megszólít. Az Avtomobili itt olyan atmoszférát épít, amely titokzatos, misztikus, bizonyos értelemben ünnepélyes. A dal hálás feladatot ad a hallgatónak a szaxofonbetétek kontrasztos beépítése miatt is, és nem maradhat észrevétlenül egy újabb kitérő sem: a nagybőgőszóló.
A misztikus és nosztalgikus Mir svetloba. Szinte prédikáló. Marko költészetének mélységét hangsúlyozza. A bűnöktől a lélek megtisztulásáig. Amikor vitában állsz saját magaddal. A belsőddel. Nyugodt, békés. Briliáns kontrasztot hoz az albumra. Kivételes hangulati zárat az album végén. Bizonyos értelemben vágyakozással és melankóliával teli. Ez a különleges, mondhatom, mindenben csodálatos dal rendkívüli hangulati intenzitást és megragadó erőt ér el. Önmagában újabb nagyon kedves szerzői kitérőt és kreatív kontrasztot hoz az albumra.
A Gozdovi sanj, amely az album végére került, és amúgy bónuszdalként van megjelölve, nyitó formájában blues-os beütést hordoz. Az orgonahang még egy csipetnyi pszichedelikát is hoz (a fő motívum – a refrén), még ha a ritmika fogása a dalt saját útra is viszi. Az Avtomobilit az ilyen „kísérlet” sem téríti el. Ügyesen magukba szívják, és egyedülálló dossziévá alakítják, amiről csak egyetlen zenekar ismerhető fel. Az Avtomobili.
Az ütőhangszerek a „Sijaj” albumon ismét felerősödtek, és újabb dimenziót, pompát és teltséget adnak a ritmikának és a teljes hangképnek. Rok Škarabot ütőhangszeres, aki ezen az albumon is közreműködik, e tekintetben gyakran hatodik tagként működik.
A recenzió nem lehet túl hosszú. Már így is enyhén bonyolult, hosszú pedig így vagy úgy közben lett. Hadd foglaljam hát össze. A zenekar hosszú karrierjének legizgalmasabb és művészileg legkihívóbb albuma. Biztosan. Ennél a megállapításnál főként az új album és az előző kettő között mérlegelek. A „Sijaj” a „Daleč” és a „Pozna pomlad” kisöccse, amit a jelenlegi felállású kvintett kémiája szab meg. Ugyanakkor a „Sijaj” a zenekar életműve régebbi korszakának jól ismert unokatestvére is. Érezhető benne a zenekar nyolcvanas évekbeli eredetisége. A „Sijaj” egyes pontokon rendkívül izgalmas művészi kalandozást hoz, és az albumnak több rockos lendülete is van. Bizonyíték arra, hogy az Avtomobili egyszerűen élvezi a már így is jól felismerhető, egyedien érlelt karosszériája óriási báját kreatívan csiszolni. Ragyogóan fényezett marad. Az Avtomobili megtartja a muzikalitást, a művészi hozzáállás elérhetőségét, ugyanakkor elkényeztet az aranzseri finommechanika pompájával, ami nem hagy alább. Csak művészileg érik. Tovább. Az évek során. Annak felismerése mellé, hogy az albumon rengeteg minden történik, jön még a meleg és szerves produkció, amely ügyesen kiegészített hangképet ad a hangzás egyes építőelemei közötti ravaszul felerősített kontrasztokkal. Minden pontosan ott van, ahol lennie kell. A „Sijaj” ápolja, mélyíti és kiszélesíti az előző két album kifejezésmódját, miközben végig világosan érezhető a kötelék e legendás zenekar klasszikus korszakának vibrálásával. És mikor beszélünk igazi art rock albumról? Amikor olyan muzikalitással ragad magával, amely elérhető, ugyanakkor ugyanez az elérhetőség figyelmes hallgatást kíván, amelynek során minden alkalommal felfedezel egy új művészi finomságot, részletet. Ez az a zenészi „aranzseri ravaszság”, ami az érés éveivel jön! A „Sijaj” pontosan ilyen. Fiúk, ragyogjatok vele tovább!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Čas je
2. Pridi na obalo
3. Ista pesem
4. Nazaj v sanje
5. Vedno znova
6. Zaspi
7. Objel sem se
8. Dovoli da
9. Pust
10. Zato ti želim
11. Tako smo hodili
12. Mir svetloba
13. Gozdovi sanj (bónuszdal)
Felállás:
Marko Vuksanović – ének
Boštjan Andrejc ‘Bushy’ – elektromos gitár és akusztikus gitár, vokál
Mirko Vuksanović – billentyűk, vokál
David Šuligoj – basszusgitár
David Morgan – dob
Közreműködő zenészek:
Rok Škarabot – ütőhangszerek az 1., 2., 4., 5., 7., 8., 9., 10., 11. és 13. dalon
Jani Šepetavc – tenorszaxofon a 2. és 3. dalon
Uroš Terbižan – nagybőgő a 3. dalon
