Szerző: Jernej Vene
Az interjú dátuma: 2005.01.24.
Azon a januári estén a bajor főváros, München friss hótakaróba burkolózott, amelyet a szél nemegyszer felkavart, a srácok pedig a koncerten hasonlóan fedezték fel újra zenéjük történetének fontos fejezeteit, mondhatni, teli friss széllel. Ahogy a zenéhez és a színpadhoz állnak, az bizonyíték arra, hogy különleges kaliberű művészek. A koncerten régebbi, bevált slágerekből és új dalokból válogathattunk. Az Asia zeneileg nagyon frissen szól, leginkább a Heat of the moment című számról ismerik őket. A zenekart Geoffrey Downes billentyűs vezeti, akit a The Buggles nevű popduóból ismerhetünk (biztosan emlékszel a Video Killed The Radio Star című számra), valamint a Yesből. Mellette játszik a rutinos dobos, Chris Slade (a Manfred Mann’s Earth Band, az Uriah Heep és az AC/DC egykori tagja), a kitűnő basszusgitáros és énekes, John Payne, valamint a sokoldalú fiatal gitáros, Guthrie Gowan, aki szemrebbenés nélkül birkózik meg minden fogással, amit elődei, főleg Steve Howe hagytak a zenekarban. Ez a felállás már négy éve együtt játszik, ami az Asiánál rekordnak számít, ha belegondolunk, hogy közel ötven zenész fordult meg benne, ha azokat is beleszámoljuk, akik egy-két koncert erejéig ugrottak be. Az Asiát egyébként az első két lemezükről ismerik a legjobban, amelyeken közreműködött a Yesből Steve Howe gitáros, John Wetton basszusgitáros és énekes (játszott a King Crimsonban, az Uriah Heepben, az Uk-ban, a Familyben, a Mogul Thrashben és még sok más zenekarban), Carl Palmer dobos az Emerson, Lake and Palmerből, valamint a már említett Geoff Downes, aki a mai napig kitart az Asiában. Az Asiát kezdetben a szupergruppok közé sorolták, hiszen olyan zenészekből állt, akik már korábban bebizonyították, hogy kiváló művészek.
Geoff Downes a zenei kezdeteiről ezt mesélte nekünk:
Downes: „Zenész családban nőttem fel, úgyhogy elég magától értetődő volt, hogy zenével fogok foglalkozni. Először klasszikus irányban képeztem magam, de hamarosan elkezdtek érdekelni a hatvanas évek zenekarai, például a Manfred Mann és a hozzá hasonlók. A könnyűzene érdekelt. A leedsi akadémián is sok modern zenét és jazzt tanultunk. Talán néhány híres zenész, aki hangszerének mestere, nem is igényel formális zenei képzést. Steve Howe például remek gitáros, mégis autodidakta. Zenei tudást sokféleképpen szerezhetsz, az enyém most éppen ilyen.”
A zenei pályája kezdetéről (játszott ugyanis Tina Charles diszkóénekesnő zenekarában):
Downes: „Igen, játszottam diszkót, tulajdonképpen bármit, amire szükség volt, hogy meg tudjak élni. Reklámokat vettem fel, és vendégszerepeltem felvételeken. Közben hangszereléssel is foglalkoztam, ami a tévéreklámokon végzett munkámban sokat segített.”
Hol ismerkedett meg későbbi munkatársával, a ma már elismert producerrel, Trevor Horn-nal?
Downes: „Trevor Hornt Tina Charles zenekarában ismertem meg, ahol ő volt a zenei vezető és a basszusgitáros. Hamar kiderült, hogy nagyon hasonló az ízlésünk. Amikor Tina abbahagyta a fellépéseket, mi folytattuk az együttműködést. Új számokat írtunk, így született meg a The Buggles.”
A fiatal zenészek sikerének titkairól:
Downes: „Ezt nagyon nehéz elérni. A hetvenes évek végén Londonban kellett lenned. Anglia északi részéről jövök, és bár Liverpoolban és másutt is volt színtér, mégis fel kellett menni Londonba. Az óriási konkurencia ellenére hinned kell abban, amit csinálsz, és remélned, hogy történik valami. Akkoriban lassan, de biztosan dolgoztunk. Amikor viszont három demófelvétel alapján lemezszerződést kaptunk, köztük a Video killed the radio star is ott volt, éreztük, hogy szép jövő vár ránk. Akkor már csak a zenekarra koncentráltunk.”
A Yesbe kerüléséről:
Downes: „Az én és Trevor Yesbe kerülésem tulajdonképpen két történés együttese volt. Mr. Abrams, aki egy amerikai rádió zenei szerkesztője volt, játszotta a zenénket, és sokat beszélt a munkánkról. Bár a Buggles zenéjében diszkóhatások vannak, találunk benne nehézrock-elemeket is. Afféle elektronikus popzene. A másik szempont az, hogy ugyanaz a csapat foglalkozott akkoriban a Buggleszel és a Yesszel. Brian Lane, aki a főnök volt, megkért minket, hogy írjunk egy számot a Yesnek. Megírtuk a You can fly from here című dalt, fel is vettük Chris Squire basszusgitárossal és Bill Bruford dobossal. Akkor kezdett összeállni a dolog. Jon Anderson és Rick Wakeman elhagyta a Yest. Trevor az Andersonhoz hasonlóan énekelt, nekem pedig nem volt nehéz lejátszani a dallamaikat billentyűn. Így megkértek minket, hogy menjünk velük turnéra Yes néven.”
A Silent Nation című lemezről:
Downes: „Élénkebb, mint néhány korábbi, amikor John Payne énekessel ketten voltunk a fő szerzők. Akkor néhány stúdiózenész segített nekünk. Most inkább csapatmunkát végzünk, a debütáló lemezünk munkamódszeréhez szeretnénk közelíteni, amikor mind a négyen részt vettünk benne. Nem akarunk túl sok technikát bevonni a produkciós folyamatba, hogy a hang ne váljon túlságosan mesterkélté. Az élő fellépésekhez is jobb ez a folyamat, mert valóságosabban és tisztábban tudunk játszani.”
A listákon szereplő mai popzenéről John Payne énekes mondott véleményt:
Downes: „Szeretem a különféle műfajokat, a klasszikus zenétől és az operától a heavy metalig. A rappel és feldolgozásokkal teli popzenével megtömött listák nem igazán érdekesek. Manapság sok feldolgozást vesznek fel, de ezek többnyire gyenge átdolgozásai jó eredetiknek. Így az egésznek elvész a jelentése. A fiatalok sajnos nem ismerik az eredetiket. A különféle Pop idol-válogatók is undorítóak és visszataszítóak számomra. A mai popzene sekélyes, nincs tartalma. Én McDonald’s-zenének hívom. Az ilyen előadók többsége húsz év múlva már nem lesz a pályán, örülnek, ha egy évig fellépnek. Szóval az aktuális slágerek nem állnak közel a szívemhez. Az Egyesült Államokban és Európában szerencsénk van, hogy az Inside out kiadó gondoskodik rólunk, amely a progresszív rockot támogatja, és ennek a műfajnak világszerte elég sok híve van. A kanadai Rush tavaly az egyik legnagyobb európai turnét játszotta le. A Yes koncertjei is jól látogatottak voltak. A Dream Theater az egyik kedvenc zenekarom. Jó, hogy az ilyen zene nem akar divatos lenni. Persze van piac a klasszikus zenének, a punknak vagy a progresszív rocknak. A középutas pop viszont szerintem elég poshadt.”
Mit gondol Geoff Downes a zeneipar jelenlegi állapotáról:
Downes: „A zeneipar biztosan nem olyan, mint régen volt. Alaposan átalakult. Erős hordozó a DVD, és sok régi lemez újrakiadása is megjelenik extrákkal. Mindez megváltoztatja, ahogy a zenét követjük. Az internet megváltoztatta az emberek tudatát arról, hogyan fogadják az új zenét. Az emberek már nem járnak boltokba egy-egy előadó új lemezéért, a zenét áruházakban veszik, mintha kabátot vagy valami hasonlót vennének. Régen szándékosan elmentek a lemezboltba, hogy megvegyenek egy bizonyos lemezt. A zeneipar ma már beleolvadt az általános fogyasztói iparba. Nem én vagyok hivatott megmondani, hogy ez jó-e vagy sem.”
Sok előadónak rengeteg dala van készletben, mielőtt nekilát a felvételeknek. És nálatok?
Payne: „A Silent Nation lemezhez ötven-hatvan számunk volt kész, mielőtt belevágtunk az igazi felvételbe. Aztán átnéztük őket, és találtunk egyet-kettőt, amelyekről úgy gondoltuk, hogy azt képviselik, amit jelenlegi zenei irányunkként keresünk. A többi dalt elmentjük a számítógépre, és később ritkán használjuk fel őket. A Silent nation lemezt magam produceráltam, a dalszerzésben is segítettem, a producerkedés és a technikai munka nagy kihívás volt számomra, bár fárasztó.”
A munka és a családi élet összeegyeztetéséről Downes és Payne beszélt:
Downes: „Nyilvánvaló, hogy a személyes kapcsolatok bonyolult dolgok. Az életmódunk nagyon különbözik a hétköznapi emberekétől. De mindenhez hozzászokik az ember.
Payne: „A legnehezebb a párkapcsolatot megtartani. Ha az év nagy részét otthonról távol töltöd, nehéz családot tartani. A mi ciklusunk lemez – turné, lemez – turné, és ez nagyon megterhelő.”
Az 1982-es, Asia című első lemez nagy sikeréről és Geoff Downesra gyakorolt hatásáról:
Downes: „Ez a lemez mindenki életére hatással volt. Amikor egy új zenekar tűnik fel a színtéren, és rendkívül sikeres lemezük van, mint a debütálásunk, annak következményei vannak. Mindenkire másképp hat, de ilyen sikerre nem számítottunk. Gyorsan megszoktuk viszont. Ezt a helyzetet nem tudtuk kontrollálni, olyan volt, mint egy hatalmas hógörgeteg. Ebben a menedzserünk segített, akinek volt tapasztalata a Yesszel, és tudta, hogyan tartson egyben egy nagy sztárokból álló zenekart. Hatalmas eladási sikerünk volt, a Heat of the moment nagy popsláger lett, ami mindenkit meglepett. Az igénytelenebb hallgatók is hallgattak minket, mert a szám beleivódott a tudatalattijukba, mivel mindenhol folyton játszották.”
Milyen közönség jár a koncertjeitekre?
Downes: „Érett emberek, nincsenek közöttük sikoltozó tinilányok, ami kár. A hallgatóinknak viszont többnyire még megvan a saját fogsoruk.”
Segített a digitális technológia a zeneszerzésben?
Downes: „Nem igazán, tulajdonképpen nem volt vele gondom, ha pontosabban fogalmazok. Akkor kezdtem játszani, amikor a digitális technológia éppen csak elkezdett elterjedni a billentyűsöknél. Az igazi fellendülése a nyolcvanas évek elején indult, és az elejétől kezdve követtem. Az elsők között használtam a Fairlight samplert, még a Yesnél. A technológia nagyon sokat segít a zeneszerzésben, ha jó kezekben van. Ugyanakkor olyanok számára is elérhetővé vált, akik nem feltétlenül zenészek. Akinek van egy kis pénze, beszerezhet felszerelést, és saját maga mestereként felveheti a lemezét. Elmúltak azok a napok, amikor nagy stúdiókban vettek fel híres producerekkel. Ma a munkamódszer sokkal töredezettebb. A digitális technológiában az a szomorú, hogy a megjelenésével meghalt a művészi lélek. A technológia nem öncél, a lényeg az, aki használja. Mi is használunk technikai segédeszközöket, amelyek élőben segítenek, de úgy gondoljuk, hogy a zenei alapot igazi hangszerekkel kell eljátszani. A többi elemet csak hozzáadjuk.”
Milyen hatása volt a kiadónak a Silent nation lemez dalainak kiválasztására?
Downes: „Teljes szabadságunk volt, ezért döntöttünk mellettük. Ránk bízták magukat, mert tudták, hogy jó lemezt fogunk felvenni.”
Jernej Vene
Képgaléria
