Az interjú dátuma: 2005. június 21.
Az interjú az Aperion tagjaival készült beszélgetésből áll össze; a zenekarban Črt, Špela, Tina, Dani, Samo, Zala és Bojan játszik (az utolsó három nem volt jelen az interjún, Dani pedig csak a vége felé, váratlan érkezése után kapcsolódott be). Az interjút Aleš Podbrežnik készítette.
Aleš: Kezdésnek az lenne a legjobb, ha bemutatkoznátok, vagy még jobb, ha elmesélnétek, hogyan jött létre a zenekar, és milyenek voltak a kezdetek.
Črt: Hú, ez hosszú történet…mese. Az elején volt egy grunge-banda, és abból fejlődött ki az egész. Először Unknown volt a nevünk, aztán Void, utána Delirium (de ilyen nevű zenekar már létezett), majd „Xanto Croid”. Persze mondanom sem kell, hogy közben rengeteg tagot cseréltünk. Aztán jött az ötlet, hogy csináljunk egy számot hegedűvel. Meghívtuk Sonja Aletič hegedűtanárnőt, hogy játsszon velünk valamit, és ő írta meg a hangszereléseket. Aztán úgy döntöttünk, miért ne csinálnánk az összes számot hegedűvel. Így kapott a grunge-zene egy hegedűs ízt. Aztán megint változott a felállás, a klasszikusok is cserélődtek. Ebből lett a hegedű és a fuvola, még mindig Xanto Croid néven. Utána az egész szétesett, és ebből született meg a teljesen új Aperion-koncepció. Vele együtt új zenei elképzelés is jött, a grunge-alap eltűnt. Pár régi dalt meghagytunk, de a továbbiakban egészen más, újabb irányban dolgoztunk. Így lett belőlünk az, amik most vagyunk. A zenekar nagyjából két és fél éve létezik. Amikor a színtér szétesett személyi problémák miatt, nem mondom meg, milyenek, ebből jött létre egy zenekar, amelynek még szélesebb a zenei látóköre, és egy még nem definiált stílus felé tart. Vagyis valami újat csinálunk.
Aleš: Vagyis a saját új fülkéteket keresitek?
Črt: Igen, valami ilyesmi.
Aleš: Igen, ez fontos. Most, ebben az állapotban honnan merítitek az ihletet? Ki hozza a legtöbb ötletet magához a szerzéshez? Ki az a kreatív mag, aki a szövegeket írja?
Špela: Aki az első pillanattól itt van, vagyis Črt. A többiek többé-kevésbé igyekszünk segíteni. Črt nagyon jól összerakja a dolgokat, mi csak besegítünk neki. Szakmai oldalról nekünk, többieknek valamivel nagyobb a képzettségünk nála, így tudunk neki segíteni. Itt nagyon meg is dicsérhetjük, mert tényleg rengeteget letesz az asztalra.
Črt: Igen, a kottát is magam írom.
Aleš: Aha, szóval felállítasz egyfajta keretet?
Črt: Igen, úgy csinálom, hogy kitalálok egy számot, és tanulmányozok néhány dallamvonalat. Mindent felírok és felveszek gitárra, aztán eljátszom az egészet, és nekiállok leírni a kottát. Ez nagyjából öt óráig tart, mire én leírom a kottát. Amikor végzek, odaadom meghallgatásra. Ha a többieknek tetszik, nem változtatunk rajta, ha nem, kijavítják, amit elrontottam. Ezért úgy gondolom, hogy elég sokat teszek bele. Az utolsó dalt például Špela csinálta. Aki érez a szövegekhez, az megírja őket.
Aleš: Miről szól a költészetetek? Miről prédikáltok?
Špela: Aki a szöveget írja, az beszélhet arról, miről szól, egyébként pedig teljesen esetfüggő. Črt megírta és megcsinálta a zenét, én pedig hozzátettem a saját szövegemet, vagyis kiadtam magamból egy darabot. Így született meg ez az utolsó szöveg.
Črt: Ez teljesen a fantáziámtól függ. Megírom a szöveget, kitalálok egy címet, és kész. Én személy szerint a rövid címeket szeretem. A mi számaink címe legfeljebb négy betűs.
Aleš: Most az lenne a legjobb, ha röviden bemutatnátok az összes tagot. Azokat is, akik hiányoznak. Valaki mondhatna gyorsan például egy-két szót arról, honnan jött, és honnan ered a zene iránti szeretete. Honnan merít ihletet, milyen zenét hallgat, és úgy általában mindent, ami a zenéhez kapcsolódik.
Tina: Én Tina vagyok, hivatalosan Martina. 19 éves vagyok. Fuvolázom. A zene szeretetét kiskoromtól fogva magamban hordom. A fuvolázás megkezdéséért a tévét okolhatnám. A zenekarba teljesen véletlenül kerültem.
Aleš: És vágytál egyáltalán arra, hogy zenekarban játssz, anélkül hogy gondoltad volna, hogy egyszer tényleg ilyen magas szinten fogsz játszani?
Tina: Az volt az álmom, hogy legyen egy zenekarom a nővéremmel, és hogy én minél többet játszhassak.
Aleš: Hát, ez az!
Tina: Igen, ez volt a vágyam, és beteljesült.
Špela: Én a brácsával járulok hozzá, meg a mikrofonnál is kicsit szöszmötölök. A zene szeretetét illetően: kisgyerekként is szívesen üvöltöttem a „Kuža pazi” című dalt, hogy észrevegyenek az emberek. Aztán először hegedülni kezdtem, majd brácsázni. Utána zeneakadémiára is mentem. A zenét illetően pedig, amikor ebbe a zenekarba kerültem, ezért tényleg Črtnek kell megköszönnöm, mert nekem is megvolt a vágyam. Már akkor próbáltunk valamit csinálni, amikor általános iskola 6. osztályában voltunk. Az nem jött össze. Aztán egy augusztusi estén találkoztunk éppen ebben a kávézóban. Hamarosan lesz az évfordulója. Mellesleg úgy alakult, hogy engem érdekelt a dolog, és akkor mindannyian elbeszélgettünk a metálszíntérről meg ilyesmikről. És így találtunk egymásra.
Aleš: És most milyen zenét hallgatsz?
Špela: Jelenleg mindent a progresszívtől a szimfonikusig, egy kicsit keményebbet is, a Nightwishtől a Dream Theaterig, akik kicsit progresszívek. Meg ezek az újabb zenekarok, például a Sinder, akiket az Ozzfesten ismertem meg.
Aleš: És te? Te melyik színtéren mozogsz?
Tina: Amit mi játszunk, az egészen jó. Egyébként Creed, Nightwish…Néha betévedek a jazz vizekre is. Meg a klasszikus zenébe. Főleg az olyan zenét szeretem, amibe bele lehet adni magunkat.
Črt: A bátyám vezetett be a zenébe, amíg önállósodtam. Az első számaim, amiket írtam, vallomásos jellegűek voltak. Az új szövegek most inkább filozofikusak, már nem az életről valló metaforák. Nightwish, óriási hatás a Nightwish. Meg a Tool és minden, ami a rocktól felfelé van. A pop is, ha rendesen csinálják, jó produkcióval. Én felsorolom a többi tagot is, akik most nincsenek jelen. Dani a basszusgitáros, szinte a kezdetektől a zenekarban van. Mint a legtöbben, ő is véletlenül került ide. A többiekhez hasonló zenét hallgat. Inkább az „easy” rockot szereti nagyon. Ennyit Daniról.
Špela: Samo pedig csellista. Rajtam keresztül került a zenekarba. Én érkeztem utolsóként. Csellózik, és szinte mindent hallgat. Emellett DJ is. Úgyhogy a zenei skálája egy egész szivárványnyi. Zeneileg Dani és Samo a legképzettebb. Zala a zenekar hangja. Zongorázni is igyekezett, és ő is nagyon képzett zeneileg. Felvették a zeneiskola ének szakára. Vagyis van egy zeneileg képzett énekesnőnk.
Aleš: És a dobos?
Mindenki: A dobos a király! Bojči a mi mosolygósunk!
Črt: Ő mindig laza. Ha közbejön valami, akkor is vigyorog. A dobokért él. Nálunk kölcsöndobokon játszik, a sajátjai Laškóban vannak. A zenénknek sok levegőt ad. Régen lineárisabbak voltunk, most viszont néha közben beüt egy swinget.
Aleš: És mi a helyzet a demóval vagy egy stúdióalbummal? Benne van már a tervekben?
Mindenki: Ez már húzódik.
Črt: Többnyire nincs rá idő. Négy számot már felvettünk stúdiódemónak, bár még a volt dobossal. Ha összeszedjük magunkat, két-három hét alatt végezhetünk. Ezek a felvételek még átdolgozás alatt vannak, és nem kerülhetnek ki.
Aleš: És mit szóltok a színtérhez és a zenei élethez úgy általában a világban és nálunk? Hogy látjátok most, ebben az időben? Kezdjük mondjuk Szlovéniával.
Špela: Szlovéniában a zenében egyáltalán nincs zene. Minden az előadók külsejére van kihegyezve, tömeges playback-használattal. Egyszóval minden hamis. Semmi sem őszinte már, mint régen.
Črt: Ha a produkciót nézzük, az viszont egyre jobb, például Alya „Blato” című száma.
Tina: A zenét a pillanatnak csinálják, hogy minél több embert odacsábítsanak vele. Aki minőségi zenész, az megtalálja a maga hallgatói körét. Sokat számít a média is.
Črt: Egynapos sztárok. Jönnek, aztán mennek.
Špela: Például a Popstars.
Črt: Igen.
Špela: A szlovének ráadásul még elég konzervatívak a rockzenével szemben. Nem olyan nyitottak, mint máshol. A fiataloknál persze más a helyzet, de az idősebbek azonnal drogosokra gondolnak.
Aleš: Hogy látjátok most a hazai rockszíntért?
Mindenki: Mozog.
Špela: Kicsit félünk is, mert ez tényleg valami új. Igyekszünk, de gyakran úgy tűnik, hogy minden áll, és semmi sem mozdul. Mintha mindig ugyanazon a ponton toporogna minden.
Aleš: Féltek a sikertől és a hírnévtől?
Črt: Nem. Mindannyiunk vágya, az enyém is, hogy külföldön törjünk át, kijussunk Szlovéniából, egy külföldi piacra. Vagyis egy jóval nagyobb és nyitottabb piacra.
Tina: Én sokkal jobban nagyra tartom a külföldi előadókat, mint a hazaiakat.
Aleš: Hetente hányszor próbáltok?
Črt: Hetente egyszer, mert nehéz összehozni. Olyankor viszont négy-öt órát.
Aleš: Mentek valamilyen koncertre?
Špela: Én elmennék a Wacken Open Airre.
Aleš: Van arra elképzelésed, hogy az Aperion egyszer zenekarként, vagyis egy teljes zenekari felállásban szóljon?
Črt: Ha elvennénk a zenénkből a klasszikus elemet, másképp szólna, kifosztottan. Inkább az irányba gondolkodom, hogy legyen mellettünk énekkar, mert ha zenekar van, mi hárman elvesznénk (Črt, Dani és Bojan). Manapság trend a rockban, hogy zenekarral dolgoznak. Ilyen a Nightwish, a Siddharta, a Metallica, a Therion, a Rhapsody…Én tehát énekkart használnék. Talán inkább kórust meg szólóénekesnőt. Valahogy mi a trendek ellen megyünk.
Aleš: Hozzátennétek még valamilyen hangszert?
Črt: Nemrég megismertem egy hárfásnőt. A hárfa jó lenne.
Aleš: Črt, te hogy látod magad gitárosként? Inkább metálriffeket használsz. Milyen irányt vesz hát a zenekar? Inkább a Nightwish-féle, kerek egész irányt, vagy kísérletezőbbet, összetettebbet?
Črt: Mi a stílusunkat kelta rocknak hívjuk. Ami a gitárt illeti, én magam inkább alapnak tekintem.
Aleš: Nehéz a színpadon egyensúlyt teremteni a hangzásban a fuvola, a brácsa és a gitár között?
Špela: Nálunk fontos a hangszerek elrendezése. Főleg a vonósoknál. Tudni kell, kit hova állítasz a színpadon.
Tina: A fúvósoknál több változat is létezik az elhelyezésükre.
Črt: Ha koncerten egészen kicsit melléfogsz, az nem hallatszik annyira.
Aleš: Milyen a viszony a zenekar tagjai között?
Črt: Nőkkel zenekarban mindig nehéz dolgozni. Ezt mindig is mondtam. A pasik másképp értenek szót. Eddig még nem voltak komolyabb rossz tapasztalataink.
Aleš: Vagyis nehéz egyszerre vezetőnek és úriembernek lenni?
Črt: Ha összejövünk, akkor dolgozunk.
Špela: Elég demokratikusak vagyunk. Mindenkinek van beleszólása.
Črt: A hangerő miatt tényleg még nem volt gondunk. A számokról mindig mindenki nyitottan beszél.
Aleš: Mit vártok most, hogy megnyertétek a Rock Otočecet?
Črt: Ez fontos a további kapcsolatok és összeköttetések miatt. Fontos a zenekar népszerűsítéséhez, hogy tudjanak rólunk. Ez volt az örök célom. Az is, hogy egyszer a saját szólókoncertemen játszhassak.
Špela: Az a fontos, hogy minél jobban bemutassuk a zenekarunkat. Mindent beleadunk, és igyekszünk előrébb vinni a zenénket.
Črt: Ami a lelki oldalamat illeti, mindent elértem, és elégedett vagyok.
Aleš: Vagyis ti, Aperion, megtaláltátok az alapot és a hitet a közös célban?
Špela: Én a teljes káoszba érkeztem. Amit mi fél év alatt megcsináltunk, attól sírni tudnék örömömben. Olyan büszke vagyok mindannyiunkra. Már minden sikeresen lezavart próba is győzelem volt nekünk.
Tina: A cél az is, hogy bővítsük a rajongótáborunkat.
Črt: Tanulni a saját hibáinkból, és új tapasztalatokat gyűjteni. Mindig történik valami új.
(közben megérkezett Dani, a basszusgitáros)
Dani: Jó lenne, ha a zenekar minél sikeresebb lenne, és sikerülne külföldön is áttörnünk.
Črt: Az a legjobb, ha élvezettel csinálod a zenét. Válsághelyzetben sokkal jobban boldogulsz, mint ideális körülmények között. Inkább egy kis zenei érzék, mint rutin sok pénzzel.
Aleš: Lassan zárjuk le. Szeretne még valaki mondani valamit?
Špela: Zárásként: köszönet mindenkinek a támogatásért, mindenkinek, aki komolyan veszi a dolgot. Nagyon büszke vagyok ránk. A barátaink támogatásáért is nagy köszönet jár.
Črt: Nagy köszönet jár a stylistnak és a hangmérnöknek is.
Dani: Zárásként ezt írhatod: nehéz az élet nekünk, művészeknek.
