„A svéd metálvikingek, az Amon Amarth új albummal tér vissza! A zenekar továbbra is szilárdan kitart lírai témái és zenei arculata mellett, ezúttal azonban új elemekkel is kísérletezik.”
Kiadó: Metal Blade / Sony
Megjelenés dátuma: 2019. május 3.
Producer: Jay Ruston
Az album hossza: 56:45
Műfaj: Melodic Death Metal
Az Amon Amarth több mint 20 éves pályafutása alatt a heavy metal színtér egyik legnagyobb nevévé vált, és valószínűleg a kereskedelmileg legsikeresebb death metal formáció is. Erről tanúskodnak a világszerte teltházas koncertek, de mint tudjuk, a siker nem hullik az ölünkbe. A tizenegyedik albumukkal a zenekar hű marad önmagához – a vikingekről, a történelmükről és a mitológiájukról szóló történetek tették őket azzá, amik. Következetesen hűek maradnak a hangzáshoz is, amely a „Deceiver of the Gods” által megteremtett stílust folytatja. A cím ellenére az album nem csupán a berserkereknek szól, azoknak a híres, félelmet nem ismerő harcosoknak, akik vadállatok bőrét viselték, fejestül, és transzállapotban, általában pajzs nélkül rontottak ellenfeleikre, hogy aztán egy biztos valhallai vacsorára számíthassanak.
Az album akusztikus intróval indul, amely kissé a honfitársaik, az In Flames korai akusztikus részeit idézi. A „Fafner’s Gold” viszonylag gyors nyitány, és azt sejteti, hogy újabb klasszikus AA-lemez áll előttünk, ezt pedig rögtön követi az első Thornak szentelt himnikus szerzemény, a „Crack the sky” – „Thor! Let your hammer fly! Let the lightning crack the blackened skies!” –, a közelgő koncertek biztos favoritja. Hogy ne hagyjuk el túl hamar a mennydörgés és a villámlás istenét, az emberek védelmezőjét, jön a „Mjolner, Hammer of Thor”, amely ritmikailag erősen kacérkodik a power metallal, és megvan benne a potenciál, hogy a zenekar újabb nagy slágere legyen. A lemez agresszív nyitánya a harcias „Shieldwall”-lal folytatódik – ez is egy biztos koncertkedvenc a „Vikings! Raise the shieldwall! Hold the frontline! Fight till death!” refrénnel, és magabiztosan áll a repertoár hasonló harcias dalai, például a „The Way of Vikings” és a „Warriors of the North” mellé.
A „Valkyria” visszatér a melodikus death metal igazi esszenciájához, a „Raven’s Flight” pedig remekül mutatja be az Amon Amarth utolsó három albumának hangzását, így egyértelmű választás volt első kislemeznek. Az „Ironside” tiszta ének-vonallal mutatja be Johant, ami viszont nem áll neki igazán jól, a hangszínével inkább mesélőként szolgálna egy hosszúház téli tűzhelye mellett. „The Berserker at the Stamford Bridge” egy híres harcos történetét meséli el, aki egymaga tartotta fel a hídon a teljes angol sereget az utolsó nagyobb viking csatában. A „When Once Again We Set Our Sails” fülbemászó dallamokon halad, amelyet bőségesen támogat a vágtázó ritmus és a tercben szóló gitárok, míg a farkasokról szóló „Skoll and Hati” gyorsan és ütősen jelzi a Ragnarök kezdetét. A „Wings of Eagles” Izlandon és Grönlandon át Észak-Amerikáig röpít, majd vissza, az album pedig az epikus, érzelmes és sötét „Into the Dark”-kal zárul, zongorás és zenekari intróval és zárlattal, amely a hallgatót lírailag a jó és a rossz belső harcába vezeti.
Az Amon Amarth a „Berserker”-rel újabb remek albumot készített, amely hűen követi a zenekar hangzását. Bár a műfaj korlátai közé szorulnak, ezúttal kísérleteznek néhány új elemmel, amelyek többnyire sikeresen egészítik ki a stílusukat. Az egyetlen kifogásunk a lemez hossza. A közel egy órás album a szokásos 45 perchez képest kissé túl hosszú, és némileg ismétlődővé válik, ami miatt a hallgató abbahagyhatja a lemez hallgatását, még mielőtt eljutna a két nagyon jó dalig, amelyek épp a végén kaptak helyet.
Szerző: Sebastijan Videc
Értékelés: 8/10
Számlista:
1. Fafner’s Gold
2. Crack the Sky
3. Mjölner, Hammer of Thor
4. Shieldwall
5. Valkyria
6. Raven’s Flight
7. Ironside
8. The Berserker At Stamford Bridge
9. When Once Again We Can Set Our Sails
10. Skoll And Hati
11. Wings of Eagles
12. Into the Dark
Zenészek:
Johan Hegg – ének
Olavi Mikkonen – szólógitár
Johan Söderberg – ritmusgitár
Ted Lundström – basszusgitár
Jocke Wallgren – dob
