Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Cankarjev dom – Gallusova dvorana
A koncert dátuma: 2017. 05. 23.
Látogatók száma: 1500
Jegyár: 26,00€ / 33,00€ / 37,00€ / 44,00€
Három év telt el azóta az este óta, hogy Gregory Porter lábra állította a közönséget a ljubljanai Križankében a 55. Jazz Festival keretében. Magától értetődő volt, hogy a viszontlátogatástól is lelkesedést várunk. Porter ezúttal nehezen választhatott volna tökéletesebb termet a fellépéséhez. A Cankarjev dom Gallusova dvorana terme valóban jó választásnak bizonyult.
Az amerikai jazz-bariton otthon már két Grammy-díjat csodálhat a polcán. Az elsőt a „Best jazz vocal album” kategóriában kapta a 2014-ben megjelent „Liqiud Spirit” című albumáért, a másodikat ugyanebben a kategóriában a 2016-ban kiadott, egyben legfrissebb „Take Me To The Alley” című lemezéért.
Porter egy belgrádi koncert után érkezett Ljubljanába, amelyet a szerb zenei média kiemelkedőnek nevezett, és ez jó előjel volt a Gallus-teremben 20:00 után pár perccel kezdődő ljubljanai koncertre. A színpadon először az ötfős kísérőzenekar (zongora, szaxofon, dob, basszusgitár és Hammond-orgona) kezdett bele a felvezetésbe, majd hatalmas taps közepette megjelent Gregory Porter is. Már az első szám után kristálytiszta volt, miért övezi ekkora tisztelet a jazz világában, és miért kapott Grammy-díjakat. A koncert ugyanis a tökéletesség tiszta extázisában telt, olyasmiben, amiben minden jazzrajongónak legalább egyszer részesülnie kellene az életében. Tökéletes hangja ugyan nem megy el szélsőséges tartományokba, hanem erőteljes oktávjainak keretei között marad, amelyeket Porter állandó improvizációval fűszerez. Kiváló kísérőzenekar egészíti ki, amelynek Porter a koncert alatt folyamatosan teret ad a szólókra, és velük kapcsolatban sem találok semmi kritizálnivalót. Örömmel nézek olyan koncertet, ahol a zenészek nem ragaszkodnak a dalokhoz ütemre pontosan úgy, ahogy azok lemezen szerepelnek. A folyamatos improvizációval, amiről Porter és zenekara híres, egész este a várakozás magasságaiban tartottak minket, és szó szerint a feszültség és az izgalom balzsamával tápláltak a fülünket. A tökéletes összeszokottsággal tökéletes estéről gondoskodtak. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy bármelyik szlovéniai terem teljes csendben várja, mivel áll elő a zenész.
A két órán át tartó koncert a teltházas Gallusova dvoranában felesleges közbeszólások nélkül szolgált slágerekkel Porter mind a négy lemezéről. Ahogy várható volt, a legtöbb számot a díjnyertes „Liquid spirit” és a legfrissebb „Take me to the alley” albumról hallottuk. A klasszikus jazz, a soul és olykor a kísérőzenekar szólóival a fusion jazz keveréke igazolta az elvárásokat. Porter a jazz kereteiből már erősen átlép a mainstream zenészek vizeire, de ilyen színvonal mellett ezt nem lehet kommentálni, hát még szidni. Híres fejfedőjével gyakorlatilag már védjegyet csinált magának a jazz világában. A masszív, tekintélyt parancsoló hang és a dalai vallomásos természete keverékével csodálatos koncertatmoszférát tud teremteni. Az est csúcspontja a várakozásoknak megfelelően a legismertebb száma, a „Hey Laura” volt, és ezt a közönség hatalmas tapsa is jelezte.
A koncert két óra után ért véget, rossz kritikát nem lehetett hallani. Porter kétségkívül a jazz egyik legnagyobb jövőbeli csillaga. Az egyre színvonalasabb albumokkal és koncertekkel nem kell attól tartani, hogy kompromisszumok nélkül minőségi hangjával és a szövegek meleg őszinteségével az évek során ne kerülne a legnagyobbak mellé. A koncert után a rajongóknak lemezeket dedikált a Cankarjev dom előcsarnokában, ahol az albumait is meg lehetett vásárolni. A látogatásával mindenképpen erős vágyat ébresztett a koncertlátogatókban, hogy visszatérjen a mi színpadjainkra, és remélem, hogy ez gyakrabban megtörténik majd.
szöveg, fotók és videó: Klemen Udovč
Képgaléria
