A szaunától a vaségig! (2012)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik

Helyszín: Ljubljana / Kino Šiška / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. 04. 20.
Látogatók száma: 800
Jegyár: 27,00€ / 30,00€

Laibach! Egy név, amitől azonnal kitágul a pupilla, hegyezni kezdi a fülét az ember, az agykéreg asszociációs központja pedig vad vágtába kezd a villámgyors reflexiók közepette, amelyek felkavarják és tágítják az emberi szellemet! A Laibach az a zenekar, amelyre mi, szlovének különösen büszkék lehetünk. Kimeríthetetlen, a galaxisban páratlan avantgárd arculatával és a magas higiéniájú art-termés látványával folyamatosan formálja a világ zenei szférájának egy részét, amely ötletet és ihletet keresve mindig feléjük fordul. És ezt a legsikeresebb világsztárok sem szégyellik bevallani, sőt, nagy büszkén hirdetik, főleg az industrial műfajából. A Ministrytől a Rammsteinig.

A Laibach a folyamatos művészi sokk fogalma. Bármihez hozzányúl, megismételhetetlen értékű művészi egyedi darabbá változik, időtlen nagyság fényével! A Laibachot előrehajtó állandó változás új kihívását ezúttal többek között a finn rendezővel, Timo Vuorensolával kötött szövetségben találták meg, akit a film ötlete végzetesen „megvillanyozott” egyik felfrissítő finn szaunás szünetében. Az „Iron Sky” című filmhez a Laibach elfogadta Vuorensola felkérését és ajánlatát, hogy elkészítsék a „soundtrackot”, a mostani ljubljanai fellépés egy kis részét pedig – ahogy várható volt – e merész finn–szlovén szövetség művészi produktumának bemutatására szánták.

Az Iron Sky, amely 2012. 02. 11-én nagy sikert aratott a Berlinale filmfesztiválon, díszbemutatóját a Laibach új európai turnéjának, a „We Came In Peace”-nek a záróestjén tartotta. Ez a megtiszteltetés éppen a ljubljanai, Kino Šiška-beli fellépést érte. A turné műsorába a Laibach beválogatott zenéket a készülő ‘Laibach Revisited’ és ‘Reproduction Prohibited / An Introduction To… Laibach’ albumokról is. Adolf Hitler születésnapján tehát éppen Ljubljanában került sor az Iron Sky díszbemutatójára, négy órával a zenekar koncertjének kezdete előtt. Értelmes datálás, extra szimbolikus értékkel. Másfél órás sci-fi történet, tele fekete humorral, amely nem titkolja, hogy mindenféle totalitarizmust parodizál, kiváló végkifejlettel, amelynek nincsenek győztesei: a Hold sötét oldalán túlélők és a horogkereszt alakú város lakói rájönnek, hogy a Föld más, és jobb, ha inkább a Hold sötét oldalán maradnak. Sőt. A Föld elleni sikertelen invázió után maguk közé fogadják a faji másságot. A földiek eközben továbbra is a világot uraló amerikai zsarnokság rabszolgái maradnak. Még 2018-ban is, abban az évben, amelybe a film cselekménye került. Olyan film, amit látnotok kell. Film, ami sokkol és megráz, film, ami alaposan átszellőzteti az agyi csomókat és tágítja az elmét! Film, amely után nem menekülhettek az erős benyomások hulláma elől, és még jó ideig, a mondanivalójával való találkozás után is intenzíven rázni fognak titeket.

Kilenc órakor minden készen áll a Laibach fellépésének kezdetére. Egy fenét. Majdnem fél tízig az előcsarnok szinte szétrepedt a mindenre kíváncsiak zsúfoltságától, akik tömötten odanyomakodtak, a paparazzo fotósok pedig ezt kihasználták az előcsarnok feletti szabadtéri lépcsőn, és „hálából” a közönségtől begyűjtöttek néhány magasra emelt középső ujjat. 21 óra 35 perckor nyílik a koncert az első résszel, amely a zenekar klasszikusait kínálja a koncertfelállásban: Milan Fras (ének), Ivan Novak (fények, vetítések), Mina Špiler (ének, vokál, szintetizátor), Janez Gabrič (dob), Luka Jamnik (szintetizátor) és Sašo Vollmaier (szintetizátor). Az első rész a pályafutás elejének újraaranzsírozott, felfrissített klasszikusairól szólt. A Laibach valójában ebből a kóstolóból már Trbovljében is adott, 2010. 09. 24-én (Smrt za smrt, Brat moj, Država). A nyitó pszicho-kibernetikát egy újabb, 2012-re továbbfejlesztett szám oldotta, a Die Liebe, amelyben először Mina Špiler vette át a vezető éneket (az eredeti „Slovenska akropola” albumon ezt a számot Anja Rupel adja elő). A színpadias francia recitált, a Le Privilege Des Morts-t, amikor Fras kezébe vette a Kapital „bibliáját”, a háttérvásznon a japán szepuku rituális végrehajtásának megrázó vetítése kísérte. Az első rész aztán a végébe fordult, amelyben még egyszer Mina Špiler vitte a főszerepet a The Beatles-klasszikus, az Across The Universe újraértelmezésével.

Következik az „Iron Sky” – a koncert központi része –, amelyet a nyitó (beharangozó) Take Me To Heaven indít (ravaszul megsózott hangszereléssel, amely a szlovén népi dallamvilágot és a citerát ötvözi), majd jön az eposzi induló, a B Mashina, a „Volk” albumról az America, amelyet az Iron Sky az ENSZ székházában zajló kaotikus verekedés jelenetében használ, végül a záró Under the Iron Sky, ahol akik lemaradtak a filmről, meggyőződhettek róla, mire képes a Götterdämmerung (Istenek alkonya – a „wagnerizmusból” az Iron Sky-ban ugyanis rengeteg van) nevű gigantikus titkos fegyver, amely a filmben egyetlen lövéssel lecsípi a Hold 10%-át.

A koncert harmadik részének az volt a feladata, hogy a színpadot a hangulati csúcsra emelje. Bevált slágerekből állt, és látványos zárása a ‘Warme Lederhaut’ volt, a ‘Warm Leatherette’ feldolgozása, amely a The Normal projekt keretében született. Ezt ilyen formában a Laibach 2011 májusában mutatta be a „Short Circuit presents Mute” fesztiválon, a Love On The Beat másik, nem kevésbé laibachos változata pedig, amelyet eredetileg Serge Gainsbourg ad elő, zárta a műsor reguláris részét.

Másra, mint rendkívül intenzív, feszes hangulatra nem is lehetett számítani a Kino Šiškában. Pillanatokra a zsúfolásig megtelt terem extatikus reakciója még a Laibach pótolhatatlan első számú arcát, Milan Frast is mélyebben megérintette. Az előadó, aki az emberiség ítéletnapi, komor tekintetéről híres, a Laibach államának hadiszobájában a fiktív imperátor igazi színpadi megtestesítője, ezen az estén jó néhány spontán mosolyt ajándékozott a közönségnek. Meglepetés, és még mi. A különleges hangulatot fokozta a sok látogató gondosan összeválogatott konfekciós öltözéke is, akik kacérkodnak a Laibach-fétisek szimbolikájával.

A Laibach ráadásra visszatér, itt jön az „Opus Dei” album, amikor a közönséget a vasrepertoár két felújított „acélkötelével”, a Leben Heiβt Leben-nel (eredeti: Opus) és a Geburt Einer nation-nel (eredeti: Queen „One Vision”) a csúcsra juttatják, az első ráadást pedig Bob Dylan ‘Ballad Of A Thin Man’ című számának feldolgozásával fűszerezik, amelyet a Laibach Dylan 70. születésnapjára készített, és amely része volt annak az országos projektnek, amely Dylan-klasszikusokat értelmezett újra, és amelyhez tavaly csatlakozott még Vlado Kreslin, Katalena, Zoran Predin, Hic et Nunc, Mia Žnidarič, Niet, 6 Pack Čukur, Severa, Chris Eckman & the Frictions, Brina, Peter Lovšin, Murat & Jose.

A hipnózis hatott. Méghozzá olyan erősen, hogy a nép sehová sem akart mozdulni a teremből, hangosan követelve a zenekar visszatérését a színpadra. A Laibach néhány perc után, amikor egyesek már elvesztették a türelmüket és elhagyták a termet, még egyszer színpadra lépett, és előadta a bevált Das spiel ist aus-t, majd jó két óra után lezárta az egyedülálló és felejthetetlen koncertestét!

Mondhatjuk, hogy a Laibach szétverte a Kino Šiškát! A Laibach-univerzum és egyensúly egyedülálló új szférájának inkarnációja teljes megnyilvánulását élte meg, amely szándékának megfelelően ismét sokkolt és megrázott. És ez még csak a kezdet. Ahogy említettük: új kiadványok és még több Laibach-koncert következik. Mindenki lesben!