Helyszín: Kranj / Transtation SubArt / Szlovénia
Dátum: 2019.09.07., szombat
A svéd progresszív metalt játszó Soen évről évre népszerűbb. A banda eleinte főleg azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy Martin Lopez dobol benne, aki a progresszív nagyágyú Opethben lett ismert. 2012-ben, amikor a Paradise Lost előtt léptek fel, még elég kevéssé tűnt ígéretesnek az egész, de a kitartás az évek során meghozta a gyümölcsét. Néhány tagcsere után a Soen felívelt, és egyre többen figyeltek fel rájuk. Szlovéniában már többször megfordultak, ezúttal a kranji Trainstation várta őket.
A Soent a turnén az olasz The Price és a finn-angol Wheel kísérte. Az estét a The Price nyitotta, akik szép, dallamos és melankolikus zenével próbálták meggyőzni a közönséget. Érezhető volt a Paradise Lost hatása, mielőtt újra sötétebb death metalos vizekre eveztek. A melankóliára helyezett hangsúly ellenére az egész meglepően vidámnak hatott, időnként egyenesen pattogósnak, valahogy a Lacuna Coil stílusában. Semmi különösebben meggyőző. Főleg bevált sémák ismételgetéséről volt szó, így nem igazán tűntek újítónak.
A Wheel esetében már kicsit más volt a helyzet. A zenekart sokan a Toolhoz hasonlítják, ami a keményebb részekben és a nyugodtabb passzázsokban meg is mutatkozott. Szerencsére azonban a Wheel, amelynek egy debütalbum és két EP van a háta mögött, nem kelti azt a benyomást, hogy csupán Tool akarna lenni. Más hatások is felfedezhetők, rengeteg a grunge-os beütés és a kilencvenes évekbeli alternatív rock. Sajnos a Wheel sem tudta magát igazán a legjobb formájában megmutatni, mert hiányzott a basszusgitáros. A fellépés ennek ellenére kétségkívül korrekt volt, stilisztikailag pedig kiváló választás a Soen előzenekarának.
A Soen fennállása során rengeteg potenciált mutatott azzal, hogy kialakította a saját stílusát, amelyen persze érződik bizonyos zenekarok hatása. Ma azonban már nem lehet a Soen szemére vetni, hogy a Tool halvány, Opeth-elemekkel megspékelt másolata. Ennél jóval többé váltak, más elemek is felfedezhetők a zenéjükben. A koncerten főleg az látszott, hogy a banda elért egyfajta stabilitást, a hangzásukat pedig megerősítették. A markáns ritmusszekció és ének mellett a Soen most már két gitárral és billentyűkkel is büszkélkedhet. A fellépésük meggyőző volt, a zenekaron nem érződött a rutin. A közönséggel való kommunikáció is ennek megfelelően alakult.
A tagok közötti kémia pozitívnak tűnik. Nehéz eldönteni, melyikük emelkedik ki jobban. Valószínűleg sokaknak elsőként Martin Lopez dobos tűnik fel, aki hatalmas szerkóval, de főleg ritmikailag ötletes játékkal büszkélkedhet. Joel Ekelöf énekes a szó legszorosabb értelmében frontember. Az éneke ugyanúgy szól, mint a lemezen, így a Soennek nem lehet felróni, hogy csak stúdióban meggyőzőek. Cody Ford gitáros remek dallamérzékről tett tanúbizonyságot, néha pedig Lars Åhlund segített be gitáron, aki a billentyűkért is felelt. Az egészet kellemes basszustémákkal egészítette ki Stefan Stenberg. A Soen egyértelműen olyan zenekar, amely egységként működik.
A Soen logikusan az aktuális Lotus album dalait mutatta be (a kritika ITT), amelynek nagy része el is hangzott. Persze a korábbi lemezek számairól sem feledkeztek meg, amelyekkel ismertté váltak, így a koncert közönsége megkapta többek között a Tabula Rasát, a Sectariant, a Lucidityt és a Slitheringet is. Az egész jól összefüggött. Ehhez a jó hangzás is hozzájárult, a hangszerek szépen kivehetők voltak. A setlist is változatos volt: a Soen játszott ütősebb és komplexebb számokat, egy-egy egyszerűbb, alternatív rockos dalt, sőt valami balladásabbat is. Nem lehetett mindent előre kitalálni, és talán nem is szólalt meg mindenki kedvence, hiszen a Soen ma már négy album anyagából válogathat.
A Soen a Wheel és a The Price társaságában kellemes szombat estét varázsolt, amely a melankolikus és progresszív zene kedvelőit vonzotta. A Soen pedig ismét bebizonyította, hogy egyetlen színpad sem idegen számukra. Egy visszatérést itt mindenképp szívesen látnánk.
szerző: Primož Novak
fotók: Nina Grad
