Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Koper / Figa Rock Bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2014. április 19.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 4,00€
Egy kör Šinobusi után mi esik jól? Még egy kör Šinobusi. Miután a kvintett az előző nap a ljubljanai Zlati zob klubban adott koncertjével kiváló benyomást hagyott maga után – RockLine-beszámoló ITT –, az ördög nem hagyott nyugodni, hogy ne nézzem meg ezeknek a szerbiai Újvidékről érkezett blues-rockos kiválóságoknak egy újabb fellépését a mini szlovén turné összesen öt megerősített állomása közül.
Ezúttal az új koncert célpontja a koperi Vanganelben volt, pontosabban a Figa Rock Bar klubban. Jócskán fél tíz után járt az óra este, amikor a sátorponyván át betántorogtam a klub közepébe. Ott a helyi veteránok, a Frišni Burek rogyásig tolták a hangulatot, és a jelenlévők örömére lenyomtak egy csokornyi feldolgozást a legkülönfélébb műfajokból (a Motörheadtől a Depeche Mode-ig – és minden, ami közte van).
Úgy 100 fő gyűlt össze (a klub előtt és benne együtt). A Šinobusi ezúttal összehasonlíthatatlanul kisebb színpadra lépett, mint amilyen a ljubljanai Zlati zobban van, de ez korántsem okozott nekik gondot. Predrag basszusgitáros például úgy oldotta meg a helyzetet, hogy az oldalsó korlátot használta ülőkének, így Milan, Nenad és Gile együtt még egy plusz négyzetméternyi helyet kapott a színpad elülső részén. Az energia és az érzések, amelyeket ez a koncert hagyott, a ljubljanaihoz képest egészen más élményt nyújtottak. Főleg az volt azonnal érezhető, hogy a Šinbusi elsősorban klubzenekar. Ezúttal teljesen felszabadultak, maximálisan kiteljesedtek, és csak egy csipetnyi bevezető játékra volt szükségük, hogy megbabonázzák a közönséget, amely hamarosan a kezükből evett. Ha az előző nap a ljubljanai Zlati zob klubban a közönséget csendes látogatók alkották, akik az esti romantikát színesítendő többnyire példásan „párban” érkeztek, ezúttal a Figa Rock Barban igazi rockerek gárdája várta a Šinobusit. A zenekar nagyon jól ismeri a Figa Rock Bart. Szép emlékek fűzik a helyszínhez a korábbi fellépésekből, és a kiváló sörök nagy választéka miatt sem tudták elfelejteni – a koncert alatt a dalok közti szünetekben szüntelenül dicshimnuszokat zengtek róla.
A helyszín jellegéhez igazodva a Šinobusi kicsit átszabta a setlistet. Az első részben kissé összekeverték repertoárjuk első három stúdióalbumról származó régebbi dalainak sorrendjét, és több feldolgozást is beillesztettek, hogy még jobban felhevítsék a klub rockerlelkeit! Kissé megrövidítették a setlistnek azt a részét, amelyben az új, „Nebo od skaja” (2013) albumot mutatják be, és főként néhány olyan feldolgozással leptek meg, amire az ember egyáltalán nem számított. Az első részben rögtön az elején talpra állított a Big Sugar Diggin’ A Hole című slágerének kiváló átdolgozása, majd a The Beatles Taxmanje, amelyben Nenad vette át a vezetőéneket, és a The Rolling Stones „progresszíven” elágazó Miss Youja. A Šinobusi az első részben szép csokor dalt játszott a „Nekad Jurimo Kroz Polja, A Nekad Stojimo U Stanicama” (2005) albumról, köztük az instrumentális In the Bottle című számot, amelyet Ljubljanában az előző nap nem adtak elő. Az „U Pravcu Jablanova” (2007) albumról elhangzott a nyitó Moje ruke sada su ptice, a Bluz je đavo, a Čamac na Tisi, a záró részben pedig a kiváló instrumentális Prašina is, a „Vagon za provetravanje tunela” (2010) albumról pedig a Super Bejbe (kétszer is eljátszották, még egyszer a koncert záró részében), a Ravnodušna pesma, a Ja moram da te vidim što pre és a Mirna Bačka.
A zenekar ismét bizonyította kivételes összehangoltságát és kiváló összeszokottságát. A két gitár hangzása, főleg Nenad szólói elakasztják az ember lélegzetét, Milan is remekel a „Chris Rea” Stratocasterén, a dallamok megformálásában rendkívül „rugalmas” Predrag basszusgitáros, továbbá az ágyúként dörrenő dobos, Đorđe, és természetesen a 21 éves fiatalember, a „wunderkind” Gile a maga „szájharmonikázásával”. A csapatot rendkívüli szív és a zenének való odaadás köti össze. Minden egy rendkívül erős kifejezőerejű figura körül forog, akit Milan Korač költészete testesít meg. Az érzéki, átélő énekes karizmatikus megjelenésével és gyönyörű hangszínével külön fejezet, ám az ilyen interpretáció igazi értékét csak akkor kapja meg, amikor körbeöleli a Šinobusi egyedülálló zenei formátuma.
Egy rövidebb szünetben a fiúk felállították a billentyűket, amelyek mögé később Nenad ült le, a koncert további részében pedig a legfrissebb anyag, a „Nebo od skaja” album előadása kötötte le a figyelmet – RockLine-kritika ITT –, amely a zenekar mindeddig legérettebb alkotásának számít. A koncertest csúcspontját viszont a záró szakasz hozta, néhány rock-örökzöld kiváló előadásainak egymást követő sorozata, amelyek sorra lenyűgöztek. A zenekar eljátszotta például a The Allman Brothers Band Whipping Postját, a Black Keys The Cent Pistolját, továbbá a Sympathy For The Devilt (The Rolling Stones), valamint a Going Down (Dan Nix) és a Got My Mojo Working (Muddy Waters) blues-sztenderdeket, a koncert legvégére pedig még egy briliáns feldolgozást, a Children Of Sanchezt (eredetileg Chuck Mangione). Természetesen nem feledkeztek meg a zenekar nagy barátjáról, Slaven Kalebičról sem, aki a blues-játék remek gitármestere a mindannyiunk által jól ismert Mojo Hand zenekarból (amelyben újabban a Šinobusi Nenadja is közreműködik). A Šinobusi Slavennel a színpadon ismét, akárcsak egy nappal korábban Ljubljanában, eljátszott egy rusztikus, vontatott blues-t, és persze alaposan felrázta szólós kitérőkkel.
Újabb kiváló fellépés a remek zenekartól, amelyre Koper után még a másnapi nagy finálé várt Izolában, amelyről a fiúk azt sejtették, hogy a turné koncertcsúcsa lesz. Állítólag tényleg így is lett. A koncert után még egy ideig vidultunk a színpad mögött a zenekarral, ahol Slaven szórakoztatott egy kis folk gitárral, Nenad pedig egy alkalommal jelezte rajta, hogy a Šinobusi egyszer gond nélkül eljátszhatná a Wishbone Ash „Argus” (1972) című albumát az elejétől a végéig – RockLine-kritika ITT! Ha megszűnne az idő, a Šinobusi csak játszana és játszana. Egy zenekar, amelyből sosem fogy ki a nagy szív és a pozitív energia. Egy kvintett kivételesen pozitív, és mindig jó kedvű, kiváló zenészekből, akikről reméljük, hogy minél előbb visszatérnek Szlovéniába, és megörvendeztetnek minket még egy hasonló koncertspektákulummal. Egy maréknyi euróért ugyanis egyedülálló koncertkalandot kapsz, jó két és fél órásat, amely után szóhoz sem jutsz, és csak egyet tudsz. Még ha öt óráig tartana is a koncert, akkor is rövid lenne. A Šinobusi ugyanis annyira „sokkolóan” meggyőző abban, amihez a színpadon hozzáfog, hogy egyhamar nem lehet megunni.
Képgaléria
