A Rock Otočec maga a paradicsom! (2008)

Arhiv Arhiv Utoljára módosítva: 11. június 2026

Koncert dátuma: 06.07.2008
Látogatók száma: 27
Jegyár: 10.000

Rock Otočec. A sáros fesztiválok sáros fesztiváljának tizenkettedik, egymást követő kiadása Otočec várának idilli környezetében háromnapos programot kínált nekünk, zenéset és szórakoztatót egyaránt. A hangsúly a kultúrák közötti párbeszéden volt: Tibet ügyét a Dharmaling egyesület mutatta be, a program egy része pedig a globális felmelegedésre és az éghajlatváltozásra hívta fel az emberek figyelmét, ezt a Fokus egyesület képviselte … A futball-Európa-bajnokság is kivett magának egy darabot a hétvégéből! A hangulatot a szervező és a rendezvény atyja, Franci Kek is fokozta, aki élénkpiros Tomos mopedjén furikázott a helyszínen. Neki és a csapatának jár a dicséret a szervezésért is, olyan színvonalon dolgoztak, amelyhez sok szlovén és külföldi szervező is nehezen mérhető. A fesztivál péntektől, június 27-től vasárnapig, június 29-ig tartott.

PÉNTEK, JÚNIUS 27.

BANDITI: 18.55 – 19.10
A Rock Otočec koncertrészének megnyitásának dicsősége az idriai punk`n`roll zenekarra, a Banditira jutott. A kvartett az első próbát 2005-ben zúgta végig, első lemezére még várni kell, de a srácok ígérete szerint még idén megjelenik. A tizenöt perces fesztiválfellépésüket körülbelül ötven lány és fiú követte figyelemmel, de semmi különös. A számukra legjobb dalokat válogatták a műsorba, például a „Nick O`teen”, a „Dost mam”, a „Secret Place”, a „Rad bi le” és a „Skozi tvoje oči” szólalt meg. Az igénytelen tinédzserközönséget lenyűgözték, a „vén rókáknak” viszont … Semmi különös, sőt, már hallott dolgok.

DIVJI V*ETER: 19.25 – 19.50
A mariborrendi Rock Otočec-előválogató egyik győztese a Divji V*eter is, a szlovén zenei életben még igazi zöldfülűek. Az ötös, az élén Tina énekesnővel, Ruševől jön, magukat pedig lágyabb rockot játszó zenekarként írják le. Hogy ez igaz, azt már bebizonyították a ljubljanai Majske igre zárásán, ahol a Rock Otočeccel ellentétben jóval többen hallgatták őket. Otočecen a foci érdekesebb volt, mint a fellépésük.

PAIN IN THE ASS: 19.55 – 20.25
A jevnicai punk-rockerek, a Pain In The Ass, akik régebben No Excuse néven futottak, szintén az otočeci előválogató helyi győztesei voltak. A fiatal, ambiciózus ötös egy kicsit keményebb ritmusokba röpített bennünket, és irigylésre méltó számú hallgatót vonzott a színpad elé, akik lógtak a korláton. Igaz, a többség barát és ismerős volt, de tény, hogy az együttestől még sokat lehet várni. A „Zasilni izhod”, a „Sanje brez nadzora” és a „Kreten” mellett a legnagyobb őrületet gyerekkorunk dala aratta. Ki ne ismerné a „Srečno Kekec”-et?

OTIUM: 22.35 – 21.10
Otium. Az együttes, amelynek kezdetei 2001 nyaráig nyúlnak vissza, rockból, funkból, nu-metalból és punk-rockból kevert koktélt kínál a hallgatóknak, amelyet Jasmina Grčar erőteljes, mégis minőségi hangja tesz színesebbé. De vajon ez a siker receptje? Az otočeci közönség egy kis részét már bizonyította, a többi pedig nagyban az együttes önállósodásán múlik.

INTERCEPTOR vs. SARCASM: 21.20 – 22.05
Semmi sem lehetetlen, de ritkán esik meg, hogy két legendás thrash/heavy metal zenekar, mint az Interceptor és a Sarcasm, együtt foglalja el a színpadot. Az energiával teli fellépés valódi csemege volt minden metalgurmandnak, akikből az otočeci napon bőven akadt. Sajnos más elfoglaltságaim miatt nem tudtam végignézni.

NIET: 22.25 – 23.20
A szlovén nagy kettős első tagja, a legendás ljubljanai punkok, a Niet erős zápor közepette vették birtokukba a színpadot. De ez nem riasztotta el a színpad előtt összegyűlt tömeget. Épp ellenkezőleg: a Rock Otočecen az eső kifejezetten jól jön, hiszen minél több a sár, annál jobb. És ha körülnéztél, nem láttad, hol ér véget a tömeg.
A Niet a „Molk”-kal kezdett, és kitört az őrület. A népet még a csúszkálás sem állította meg a vizes füvön. Kit érdekel, ha valaki a fenekén landolt. Folytatták a „Vijolice”-vel, és a közönség Boruttal egy hangon énekelte … „Trip in vijoliceee, trip in vijolice v očeh-e-eh…”. Ma este bizonyára sokak szemében. Minél mérgesebben szólt Borut, annál jobban esett. Irónia vagy …? Következett a „Tvoje oči”, a „Paranoja” és az „Umiranje”. A közönség kissé visszafogottan reagált. Igaz, hogy Otočecen jóval fiatalabb korosztály gyűlt össze, akinek a Niet valószínűleg nem jelent annyit, mint a kicsit idősebbeknek. Az is igaz, hogy az ilyen-olyan fesztiválokon nehéz megmondani, kik egy zenekar igazi hívei. Még a „Srečna mladina”, majd a „Zastave” alatt az énekesi posztot Aleš Česnovar basszusgitáros vette át. Érdekes! A „Depresija” ismét egyhangú tömegéneklést hozott. Hogyne tenné, hiszen ez a Niet egyik legismertebb dala. Jött még a „Sam”, amely szintén a Niet-„nagy slágerek” közé tartozik. Ez kicsit (pop)cukrosan hangzik, ugye? „Luna in zvezde, mesto in luči …”. Igen, a „Ruski vohun” eleje. Minél jobban igyekszel, hogy a dal sorai a koncert után ne csengjenek a fejedben, annál inkább az történik. Lehet, hogy ez a Niet-függőség? Bár a „Ruski vohun” az egyik legismertebb szám, a tömeg nem énekelte olyan hangosan, mint néhány korábbit. Annál hangosabb volt a „Bil je maj” alatt. Ezt a dalt ezúttal nem övezte akkora felhajtás (főleg a közönség részéről), mint május huszonhetedikén a Križankében, de így is tele volt érzelemmel. Elég volt, hogy tudjuk: a dalt az elhunyt kultikus frontembernek, Primož Habičnak ajánlották, bár Otočecen ezt senki nem említette külön. És éppen e dal alatt még egy kicsit jobban rákezdett az eső. Mintha az ég sírt volna. Néhány gyújtó is feltűnt, amelyek lobogtak a szélben. A srácokhoz ezután csatlakozott a színpadon Tanja Ukmar is. Jött a „Ritem človeštva”, majd három kicsit gyorsabb szám: az „Izobčeni”, a „Melanholija” és a „Perspektive”. A Niet az egyik legismertebb dalával zárta a fellépést, ez a „Lep dan za smrt”, bár talán nem is kellett volna külön említenem, valamint a „Februar”.
A fiúk elbúcsúztak, és az eső is elállt. Érdekes módon a közönség a Niet után kicsit szétszéledt, pedig újabb legendás punkok következtek.

A Niet setlistája:
1. Molk
2. Vijolice
3. Tvoje oči
4. Paranoja
5. Umiranje
6. Srečna mladina
7. Zastave
8. Depresija
9. Sam
10. Ruski vohun
11. Bil je maj
12. Ritem človeštva
13. Izobčeni
14. Melanholija
15. Perspektive
16. Lep dan za smrt
17. Februar

PANKRTI: 23.35 – 00.40
A két szlovén legendás punkzenekar közül utolsóként a Pankrti foglalta el a Rock Otočec színpadát; a szlovén zenei életbe való visszatérésüket tavaly december 1-jén egy nagy koncerttel ünnepelték a Hala Tivoliban. Peter Lovšinnak, vagyis Perči Gnusnak, ahogy fiatalkorában ismerték, és bandájának ez nem volt az első fellépése az otočeci színpadon, hiszen 1983-ban és 1997-ben is játszottak már. Mégis visszatértek a tett színhelyére. Bár az eső elállt, nem gyűlt össze annyi ember a színpad előtt, mint a Niet alatt, de ők annál hangosabbak voltak. A Pankrti, akiknek a re-union turnéja „Nč se ne premakne” szlogennel fut, legendás dalokkal szolgálta ki a közönséget, mint a „Lublana je bolna”, a „Bandiera Rossa”, az „Osmi dan”, a „Totalna Revolucija” és sok más. A közönség az első számtól az utolsóig megvadult. A Pankrti, akárcsak a Niet, azon zenekarok közé tartozik, akiket a fiatalabb és az idősebb generáció is ismer, zenéjük pedig minden igazi alternatívos szobájában ott van.

ZABLUJENA GENERACIJA: 0.55 – 1.45
Az óra kitartóan ketyegte a szombat kezdetét, amikor utolsó szlovén zenekarként színpadra léptek az idriaiak, a Zablujena Generacija, akiket könnyű szívvel (és örömmel) az elmúlt évtized egyik vezető szlovén pank`n`roll zenekarának nevezhetünk. A Rock Otočec színpadán az albumot népszerűsítő turné keretében léptek fel, amelyet „Mi smo stare pizde!” címmel kereszteltek el. Miért ez az elnevezés? A Zablujenci ugyanis idén január 30-án adták ki legújabb, azonos című stúdióalbumukat, amely állítólag a középkorú válságukhoz illik?!?
Bár lekéstem a fellépésük elejét, egészen a Rock Otočec helyszínének bejáratáig/kijáratáig hallatszott, ahogy a kitartó közönség hangosan, harsány tapssal köszöntötte a Zablujenciket. A srácoknak koncertről koncertre több a követőjük, hiszen a régebbi daluk már igazi „örökzöldek”. És az újabbak is jó úton járnak. Ilyen az „Egotrip” is, amellyel a fellépést kezdték. A közönség bebizonyította, hogy a dal már jól beette magát a fülükbe. Végül is a lemez már majdnem fél éve kapható. „Proti soncu, skozi mrak, divjam kot pobegli vlak, ni je moči, ki me ustavi in me na kolena spravi!” A sor, amelyet a közönség a „Pobegli vlak” alatt énekelt, nagyon is igaz. Sem a sár, sem az eső nem állítja meg. Vajon kerozin folyik az ereikben? A Zablujenci a „Totaln debil”-lel folytatták. A tömeg olyan őrülten tombolt a dal alatt, hogy a biztonsági korlát veszélyesen ringott, a biztonságiak pedig kénytelenek voltak megfeszíteni minden „wanna be” izmukat, hogy a helyén tartsák. A küldetés sikerült. A „Pozitiv vabrejšan”, az azonos című albumon megjelent dal reggae-pank-rock ritmusokba röpítette a jelenlévőket, amelyek remekül illettek a fülledt éjszakába, amelyet az eső sem hűtött le. Még az „Ekstrasupermegafakinnujno”, aztán újabb örökzöld – a „Metulj”. A dalt eredetileg a Šank Rock adja elő, pankos arculatot pedig a Val 202 rádió harmincötödik évfordulóján kapott, és határozottan olyan, amelyhez bármilyen feldolgozás jól áll. Meglepő módon azonban az első balladájuk a pályafutásuk során – a „Razdalja”, amely az utolsó album egyik legjobb dala, nem a várakozásoknak megfelelően fogadták. A reakció langyos volt, olyan, mint amikor egy számot először hallasz, és sem a szöveget, sem a dallamot nem ismered. Sajnos ez is előfordul. A „Sonce nabija” alatt valamivel jobb volt a visszhang, ami ezekre az (túl)forró júniusi napokra mindenképp igaz. Ide tartozik a „Samer hit 13” (Pop idoli, 2003) is. „Le mrzla tekočina naj misli mi hladi”. Következett a „Moja Liza”, és a közönség ismét megmutatta kitartását. Még egy szám minden „Patricija”-nak, aztán a dal, amely a 2007-es Ema, a Eurovíziós dalfesztivál előválogatóján remek negyedik helyet szerzett – a „Kdo hoče plesati z menoj?”. Amikor kiderült az Ema fellépőinek névsora, sokan azt kérdezték, WTF, mit keresnek ott a Zablujenci. A válasz egyértelmű volt – ugratás volt az egész, a dal pedig paródiája mindenféle instant popszámnak, amelyek napról napra elárasztják az ízléstelen zenével telített szlovén zenei teret.
A Zablujenci a „Tu mač”-csal zárták a fellépést, és így Hanson rossz közérzete és a hőség ellenére is végigvitték a remek koncertet. Betegségben és egészségben …

A Zablujena generacija setlistája:
1. Egotrip
2. Pobegli vlak
3. Totaln debil
4. Pozitiv vabrejšan
5. Ekstrasupermegafakinnujno
6. Metulj
7. Razdalja
8. Sonce nabija
9. Samer hit 13
10. Moja Liza
11. Patricija
12. Kdo hoče plesati z menoj?
13. Tu mač

LORD BISHOP: 1.50 – 2.30
A New York-i, örök vándor Lord Bishop, aki példaképként Jimi Hendrixet, James Brownt, Frank Zappát, John Lennont, Kurt Cobaint, Tina Turnert és Janis Joplint említi, a zenéjét funkkal vegyített sex rocknak nevezi, amellyel világszerte lelkesíti a közönséget (már az is említésre méltó, hogy az elmúlt néhány évben több mint ezer koncerten lépett fel, átlagosan évi 200-on), magát pedig látnoknak, egocentrikus mániákusnak, zseninek, bolondnak és a rock`n`roll jövőjének tartja, de mindenekelőtt mindig énekesnek és gitárosnak. Valójában mindez igaz is rá, ezt az energikus és voodooval teli otočeci fellépése is megerősítette. Bár a szlovén közönség körében kevésbé ismert, meglepően sok fiatal jött el meghallgatni, és vele mozogni a ritmusra. Talán az első néhány számnál még nem, de a koncert vége felé egyre többen. A zenéjével kéretlenül is belemászik a fejedbe, és a bőröd alá kúszik. Az áramellátással adódó bonyodalmak, amikor a generátorok kidöglöttek, sem borították ki. Ehelyett leugrott a színpadról, és a jelenlévőknek kínált a Jack Daniel`s whiskey-jéből. Ezt a gesztust nem minden világhírű zenész teszi meg. Régi slágereinek sorát néhány újabb számmal fűszerezte, mint a „Senator Groove”, a „Jam Of Love” és a „Killing Aint The Answer”.

Szöveg: Lea Lesar
Fotók: Miha Mally