Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2018. 04. 19.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 6,00€
Ha a kínaiaknak ott a medvéjük, a svédeknek az Abba, nekünk, szlovéneknek ott van a magunk Pandája. A szlovén mainstream zene, főleg a nyolcvanas és kilencvenes évek finomkezű art pop rock veteránjai. Jó őket időnként színpadon látni, és élvezni a kivitelezésük tökéletességét. Erre nyílt most újabb alkalom az idei Ortofest keretében. Előző nap a San dI Ego játszott itt, a közönség nagyjából 150 fős volt, és a Panda estéjén a létszám gyakorlatilag ugyanennyi lett. Csakhogy egészen más közönség jött el. A farmert és a bőrt pulóverek és ingecskék váltották, de sokkal több eleganciával, mint amit például egy héttel korábban a diákság szigorúan egyenruhás konfekciója diktált, Adi Smolar zsúfolt koncertjén (szintén az Ortofesten). A nők kifejezett túlsúlyáról nem is beszélve, akik végig elmerülten dúdolták a versszakok nagy részét a zenekarral együtt. Valóban: valahányszor Vlado Pirc bevonta a közönséget, a harmonikus közönségkórusból határozottan a női hangok túlsúlya csengett ki.
A közönség tehát nem felejtette el a Pandát. A rádiós slágerek, ezek az örökzöldek, amelyekből népdal lett, garanciát jelentenek. Ez a fogékonyság, a Daleč stran és a Nepremagljivi című dalok színházias, hangulati csúcspontjaival (tehát legalább két teátrális csúcsot kaptunk), az est fontos eleme volt: a zenekar fellépése még fertőzőbbre sikerült, érzelmekben és szenvedélyben még intenzívebben hatott.
A Panda egy szextett, amely mini zenekarként működik: a hangkép és a zenei kifejezésmód építőkockái rendkívül ravaszul kiegyensúlyozottak, elosztottak, egymáshoz hangolódtak, és a hosszú-hosszú évek dacolásán és tapasztalatán át úgy forrnak össze, mintha szimbiózisban élnének. A hangkép elemeinek kiegészítése, kommunikációja, érzékelése, kölcsönhatása és a szextett egymás közti érintkezése egyszerűen briliáns. Az énekesnő, Nina Bauman a legrövidebb zenekari múlttal is több mint tökéletesen beleolvadt ebben a rövid időben a csapat karakterébe, megerősítette és továbbfejlesztette azt. A hangjával tulajdonképpen végig magára vonta a figyelmet, néhányszor „soulosan” hihetetlenül „felfeszült és felrobbant”. Rendkívüli erő és hangi töltet van benne, olyan karakterrel, amely csontig megráz. Ugyanakkor Nina a fiatalságához képest már most nagyon jól képzett az alkalmazkodásban, és a lágyabb részekben, azaz azokban a részekben és futamokban, amelyek 100%-os feelinget követelnek, igencsak érzéki, és énekben is még fertőzőbb. Igazi balzsam a fülnek.
A férfi színpadi gárda a várakozásoknak megfelelően a már említett tökéletesség megtestesítője. Azé a tökéletességé, amely szinte közmondásosan jellemzi a zenekar diszkográfiáját és koncertjeit is. Ha elmész egy Panda-koncertre, hiba nem lehet; legalábbis nézőként, a zenekar hírnevét és tekintélyét ismerve, korántsem számítasz rá. A hangmérnökök mindent előkészítettek a kiváló hangdinamikához, a hangkép elemei tisztán hallhatók és jól elkülönültek voltak. Különleges báj a játékosság pillanataiban rejlett, amelyeket a hangszerek simán összehangolt, vidám közjátékai szültek, főleg a billentyű–gitár szólóváltásokban. Kiváló hangi konglomerátum. Ha középen álltál, vagyis valahol félúton a színpad és a keverőpult között, a koncertből a legtöbbet vitted haza.
Bár a zenekar diszkográfiájának kiindulási esztétikája az „art pop és rock”, az „art” előtag azért került oda, mert a banda fertőző kompozícióiba mindig is jazz-, világzenei elemeket csempészett, a számok gyakran kacéran kacsintgatnak a latin ritmus és dallam felé, és ez az egész hangszerelési szenvedély formálja a zenekar sajátos arculatát. A repertoárt az aktuális stúdióalbumnak, a „Stoletni ples” (2016) című lemeznek, rendelték alá, de a zenekar nem feledkezett meg kötelező koncertáldozatáról sem, és beszórta a műsorba a gazdag diszkográfia várt slágereit. Hogy a Panda mennyire felvillanyozta a közönséget, azt a viharos ováció és reakciók bizonyították, amelyeknek még a kötelező ráadás után sem akart vége szakadni. Így a második ráadásra színpadra lépett a zenekar főnöke, motorja és fő víziósa, mindenekelőtt legendás szlovén zenész, Andrej Pompe, aki leült a billentyűi mögé, mellé Nina Bauman, és amikor már úgy tűnt, hogy ketten fognak neki a ráadásszámnak, csatlakozott hozzájuk a vokális színezésért Vlado Pirc is. Együtt maradtak a „V vročici noči” (1990) albumnál, az est meglepetésével, a Da bo jutri še en dan című számmal, és végül (remélhetőleg legalább részben) lecsillapították a felhevült közönséget, amely, ha lehetett volna, egész éjszaka az Orto barban maradt volna a zenekarral. Kivételes koncertest volt tehát.
Setlista
1. Sanje
2. Kakšno sonce
3. Kje je ta mož
4. Stoletni ples
5. Prebudi se
6. Zvezde z neba
7. Pozabi
8. Lino
9. Sive ceste
10. Ti in jaz
11. Življenje je igra
12. Ljubimec brez imena
13. Daleč stran
14. Noro
—ráadás I.—
15. Nepremagljivi
—ráadás II.—
16. Da bo jutri še en dan
Képgaléria
