Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Kongresszentrum (Josef Resch Saal) / Villach / Ausztria
A koncert dátuma: 2011. 05. 05.
Látogatók száma: 2500
Jegyár: 33,00€ / 39,00€
Nazareth, a rock fenséges legendái, a skót felföld fiai, új albummal és új turnéval! A friss kiadású „Big Dogz” ropogós héja még alig puhult fel azóta, hogy a nyomdából világra jött, a fiúk meg már neki is vágtak az újabb koncertrohamnak!
Ezen a turnén idén tavasszal érdekes koncerthelyzetekben bukkannak fel Európában. Mivel a Nazareth turnéja összefonódik az Uriah Heepével, előfordul, hogy a két zenekarral egyetlen koncertesten is összefuthatsz. A villachi buli viszont azok közé tartozott, ahol a Nazareth volt az est egyetlen főszereplője, így a teljes koncertműsorral tudtak rock n’ roll mulatságot kínálni.
Negyed nyolckor, azaz tizenöt perccel este nyolc előtt a Kongresszentrumban, pontosabban a Josef Reisch Saal termében az első zenekar, a helyi villachi hard rock matadorok kezdték melegíteni a jelenlévőket: saját szerzeményekkel és feldolgozásokkal kényeztették a füleket. Érdekes, hogy a rájuk következő együttes sem hozott semmi különösebb stílusbeli újdonságot. Rhythm n’ blueson, klasszikus bluesen és rock n’ rollon felnőtt srácok léptek színpadra! Így aztán jó pár ismert örökzöld feldolgozását is meg lehetett hallgatni, például a CCR-tól. Mindegy, forradalmi földrengések nélkül, de szórakoztatóan és szimpatikusan.
A Nazareth pontban fél tízkor lépett színpadra. A klasszikus „Rampant” Naz-albumról érkező remek nyitány, a Silver Dollar Forger egy szempillantás alatt talpra ugrasztotta a teremben álló, több mint 2000 fős tömeget, főleg az igazi rajongókat, akik a lehető leggyakrabban változó koncertműsorra vágynak. Szerencsére a Nazareth azon előadók közé tartozik, akik a turné során folyamatosan variálják a setlistet, ami így estéről estére nagyon különböző lehet. Hasonlót évek óta ismerünk a Saxontól is, de a heavy metalt hagyjuk mára.
A srácok rögtön megmutatták, hogy még mindig dagadnak az életvágytól és az energiától. A legendás énekes, Dan McCafferty azonnal belekezdett a versszakokba azzal a félreismerhetetlen, lédús fűszerezéssel! A hangja továbbra is követelőzően rikácsoló, mégis érzéki, főleg akkor tud megfogni, amikor Dan a Naz-repertoár bensőségesebb darabjaiba éli bele magát! Kivételes énekhangi erő, amely az érett években is megmaradt. Hozzá Jimmy Murrison ütős riffjei, Lee és Pete Agnew szilárd, megingathatatlan ritmusa, ahogy apa-fiúhoz illik, és megszületik a Nazareth-varázslat.
A Nazareth mesterek. Pályafutásuk során szinte mindent megéltek. Számukra nincsenek meglepetések, nincs bújócska. Ami ma megmaradt az együttesnek, az a rocktörténelemben kiérdemelt, tiszteletre méltó hely, a nagy koncertélmény, amely életben tartja a csapatot az úton, és az alkotói hajtóerő, amely még mindig kedvet és ihletet ad új dalok írásához. A „Big Dogz” album remek újabb manifesztuma ennek a Nazareth-féle rock n’ roll tartásnak, amely egyesíti a régit, és az új idők nyelvére kódolja át. A Nazareth így már az elején a harapós Big Dogz Gonna Howlt tette az asztalra, az új dalok közül nem hagyták ki a remek Radiót sem, amely a Butterfly című balladával együtt az új Naz-album egyik legjobb dala. Saját desszertként a When Jesus Comes To Save The World Againt engedték meg maguknak. Ez egy hosszabb blues rock ballada, amely lassan bontakozik ki és nő. Nagyon sötét, és az a pillanat, amikor a Nazareth az új korszakban megint a lehető legközvetlenebbül kacsintott a Mississippi-delta gyökereire. Mégis ez volt a koncert az a pontja, ahol a hangulat kissé lelankadt, mert az emberek még nem ismerik elég jól a dalt, és kicsit nehezebben is megy be a fülbe. A zenekar láthatóan élvezte az előadását, és ez így is van jól, bár az intenzívebb kapcsolat kialakításához az új album valamelyik másik dalát, például a Claimedet jobb lett volna választani.
Az újdonságokkal tehát végeztünk. Hogyan alakult egyébként a koncert? Rögtön az elején megtörtént az, amit egy zenész sem kíván magának. Az este tragédiájának célpontja ezúttal Jimmy Murrison lett. Már a színpadra lépésekor zavarta egy erősen ittas, idősebb osztrák koncertlátogató az első sorból, hangosan beszólt neki és integetett, a színpad pereméről lógva, kiabálva és szövegelve pedig nem hagyta abba. Olyan is történt, hogy a This Month’s Messiah alatt egy hangtechnikus rohanó léptekkel a színpadra szaladt, és szó szerint ráragasztott a szóban forgó úr szájára egy szigetelőszalagot, amellyel az együttesek egyébként a kábeleket rögzítik, és a setlisteket tapasztják a színpadra. Busteri Keaton felejthetetlen burleszkjeinek stílusában udvariasan értésére adta, hogy hagyja már abba a provokálást.
Ami ezután következett, percről percre riasztóbbá vált. A forrófejű, kifogyhatatlanul részeg osztrák kolléga kissé püffedt arccal, egy kopaszodó, érett korú, hosszabb és őszes hajú bledi fiakkeres groteszk szerelésében, akinek a fején már csak a „hajkoszorú” (fejkoszorú) maradt meg, a legkevésbé sem hagyta magát zavarni. Mivel a szigetelőszalag nem érte el a kívánt hatást, a további piszkálás annyira felidegesítette Murrisont, hogy egészen a színpad széléig lépett, és vadul, rúgkapálva kezdett a jobb lábával a haszontalan felé rugdosni. Doktori disszertáció sem kellett hozzá, hogy a gitáros szájmozgásáról könnyedén le lehessen olvasni a szókapcsolatot: „Fuck You!!!”, amit Murrison logikusan többször egymás után megismételt.
Hát igen. Hasonló történt a Toto gitárosával, Steve Lukatherrel Grácban, 2011. 03. 04-én, amikor valaki odakiabált neki a közönségből koncert közben: „Fogd be, és játssz tovább!” Most a szerencsétlen Nazareth-gitárost érte ugyanez. Innentől kezdve már nem volt önmaga. Görcsösen és feszülten játszott. Ebből adódott néhány hiba a játékban, döcögős átmenetek, ügyetlenségek a footswitchek fizikai kapcsolgatásánál a különböző hanghatások eléréséhez, és hasonlók. Hogy betelljen a pohár, ezúttal a hangtechnikusoknak sem volt jó napjuk. A Gibson Les Paul végig túl hangos volt a koncerten, különösen túlcsavartan szólt azonban a két Fender Stratocaster, amelyeket Jimmy a Bad Bad Boyhoz és közvetlenül utána az új Radióhoz használt. Az egy pillanatra elviselhetetlen hangerő elnyomta az éneket, és ez volt a legrosszabb. Jól hallható vokálharmóniák és Dan McCafferty egyedi hangja nélkül nincs igazi Nazareth-koncert. A zenekar mindezt érezte és érzékelte a színpadon, de a rutinos Dan–Pete páros olyan mesterien leplezte a közönség előtt gesztikulálással, sok mosollyal és sunyi felhergeléssel, hogy a hanggal már csak egy maroknyian bajlódtak a teremben. Sajnos én is e maroknyi csapat tagja maradtam, de ez már nem számít.
A kötelező Dream On és This Flight Tonight slágereket a zenekar a záró Hair Of The Doggal fűszerezte meg, ahol Dan természetesen nem felejtett el kihozni a színpadra egy skót dudát. Kivételesen kellemes meglepetés volt, és a „Hair Of The Dog” album dalaival színesítette a műsort a Changin’ Times Jimmy Murrison elnyújtott szólójával, valamint a pimaszul botladozó rock n’ roll kacérság, a Whiskey Drinkin’ Woman. A zenekar ismét meglepett a „2XS” (1982) albumról a remek Love Leads To Madnessszel is.
Jön a kötelező ráadás a nélkülözhetetlen Razamanazzal és természetesen a Love Hurtsszel, amely újra nagyobb mennyiségű gőzt kavart a teremben. A Nazareth a koncertet a „Nazareth” (1971) stúdió-bemutatkozó Morning Dew című dalának integrálásával zárta fenségesen, ahol főleg a zenekar hangszeres szekciója érvényesült a dal nyitó és záró részében.
A legendák nem adják fel. Minden tekintetben magabiztos koncert volt, valamivel gyengébb hangminőséggel, Jimmy Murrisonnak szerencsétlen koncertnappal, de mindenben energikus és megalkuvást nem ismerő, az egészséges, tömör és nyers blues rock n’ roll skót bölcsességének és tudatának átadásában, amely a hetvenes években lángra lobbantotta a bolygót, és ma is égő lángot tart sokak szívében, akik nem feledkeztek meg a zenekarról. És hidd el. Az osztrák közönség nagyon becsüli a Nazarethet. Zsúfolásig megtelt terem várta őket, amelybe egyébként valamivel több mint 1000 ember fér be, ha ülőhelyeket állítanak be (földszint plusz erkély). De mivel most a székeket elvitték, biztosan 2000 ember préselődött be a térbe (földszint és erkély). A remek energia és hangulat, és az újabb felejthetetlen együttlét a legendákkal pontosan másfél óra mulatás után ért véget. Éjfélkor! A nagy kutyák tehát újra vonyítanak! Csupa kutyaszőr!
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlista
1. Silver Dollar Forger 2. Big Dogz Gonna Howl 3. This Month’s Messiah 4. Dream On 5. This Flight Tonight 6. See Me 7. Bad Bad Boy 8. Radio 9. When Jesus Comes To Save The World Again 10. Love Leads To Madness 11. Whiskey Drinkin’ Woman 12. Changing Times 13. Hair Of The Dog —ráadás— 14. Razamanazz 15. Love Hurts 16. Midnight Dew
Képgaléria
