Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana (Vič) / Szlovénia
A koncert dátuma: 2009. 04. 29.
Látogatók száma: 2
Jegyár: 0,00€
Előfordul, hogy már teljesen ráhangolódsz egy koncertre, ami több mint 100km-re van az otthonodtól, minden energiádat az eseményre fordítod, aztán az mégis elmarad. Hmm… a nap iszonyúan unalmassá válhat, a frusztráció súlya pedig elviselhetetlenné, hacsak nem cseng meg a telefon, és a vonal túlsó végén nem ott a Lene kosti énekesének, Milan Krušičnak a meghívása, hogy csatlakozz a zenekar egyik rendes próbájához.
A Lene kosti, amely idén új tavaszát éli, olyan banda, amely a pályafutása során jócskán megjárta a hullámhegyeket és a hullámvölgyeket. A nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején energikus, izgalmas fellépéseiről volt ismert, főleg a karizmatikus frontember, Milan Krušič burjánzó fantáziájának és az ötös sokkoló erejének köszönhetően. Az ártatlanság és a gondtalanság napjai azonban elmúltak, jöttek a hosszú csendes évek, aztán tavaly ősszel megérhettük, hogy a Lene kosti újra életre kelt.
A srácok új motivációt, ihletet, lendületet találtak. Ezt igazolja, hogy a zenekar visszatért a koncertszínpadokra, és új zenei anyagot készít. Az idei februártól áprilisig tartó időszakra azért volt szükségük, hogy megerősödjenek és összezárják a sorokat, ami gondtalan utat biztosít majd a céljaik eléréséhez. Nemrég így új basszusgitárost vettek fel Gregor Brenko személyében, aki egykori tagjuk és basszusgitárosuk, Dare Brenko fia, és megbízhatóságával, munkakedvével ideális megoldásnak bizonyult. Mivel azonban a Lene kosti hosszú távolléte alatt a metal-rock színtéren új zenei szelek fújtak a Földön, mind a játék keménységét, mind a játéktechnika fejlődését tekintve, a zenekar, hogy minél előbb ledolgozza a lemaradást, azt a célt tűzte ki, hogy a jól ismert, markáns riffekkel jellemzett dalait nagyobb zúzóerővel ruházza fel. Így néhány meghallgatás után „lecsaptak” a Forgotten Eden dobosára, Miha Nedohra, aki vállalta, hogy besegít a bandának, a Lene kosti kreatív magját pedig továbbra is a kötelező tagok adják: a Marc és Giovanni Kavaš testvérpár gitáron, valamint Milan Krušič.
Egy Vič negyedbeli lenyűgöző pince felkeresése, menedékként egy szürke, esőtől átitatott áprilisi napon a már amúgy is megőszült Ljubljanában, a zenekar tagjainak rövid egyeztetésével kezdődött arról, hogy melyik dalokkal foglalkozzanak elsőként. Az elsőbbséget a Do Or Die, a Stones Of Death, az Iron Dragon, a Russian Girl és az I Got The kapta. A zenekar a háromórás próbán (két, egyenként 20 perces szünettel) az egyes számokat négyszer-ötször játszotta el.
Érdekes, hogy a tagok egyáltalán nem tudják leplezni rendkívüli lelkesedésüket a hozzáállás, a megközelítés, a tudás és a túláradó energia miatt, amelyet a mindig jókedvű, mosolygós Miha Nedoh hozott magával. Képzeld el a Kavaš fivérek egészen egyszerű, áthatoló riffelését a Lene kosti arzenáljának említett dalaiban, amihez egyszer csak csatlakozik a dupla lábdob telitalálatokkal teli ruhája, meg a dobok közötti átvezető gurulások energikus, hajszálpontos lövedékei.
Az első érzés – amit a csapat többi tagja is megerősített – az volt, hogy a másik négyen végre teljesen fel tudtak oldódni, és szó szerint 100%-ban csak a saját munkájukra koncentrálhattak. Korábban végig ott volt a görcs és a bizonytalanság, hogy mi történik a hátuk mögött. Most fenntartások nélkül dőltek neki a szilárd ritmikai támasznak! Érezni lehetett, ahogy Marc fesztelenül tolja a szólóit, Giovanni összeszorított ajkakkal tartja a riffen a dalokat, Gregor lelkesen húzza a basszusgitárját, Milan pedig a próba során végig csak fokozta az énekét, és főleg a második félidőben megeresztett néhány erőteljes, teli, fület hasogató sikolyt, amivel olajat öntött a tűzre. A srácok szinte végig mosolyogtak és mérhetetlenül sok pozitív energia érződött, éleslátó ötletek arról, hogyan lehetne még jobbá tenni ezt-azt, és a csapat világos összehangolódása az idén májusra meghirdetett fellépések kérdésében.
A Lene kosti a próbán körről körre fokozta az előadást. Ha korábban az volt a gond, hogy túl lassan játszottak, most már majdnem az a baj, hogy Mihát időnként meg kell húzni a ruhaujjánál, nehogy túl mélyen elszaladjon a szuperszonikus sebességű dobolás deliriumába. Ahogy mondtam: a dalok jó pár fokkal nagyobb zúzós, eruptív energiát kaptak, és a Lene kosti ennek köszönhetően egy rutinos heavy metal banda igazán agresszív, támadó karakterét ölti magára, amely ezzel a hozzáállással bárkit lesöpör a színpadról. „Menjünk még egyszer?”, kérdezi Milan. „Hát gyerünk…”, veti oda Marc. A zenekar pedig immár harmadszor egymás után eljátssza a Stones Of Death és a Do Or Die című számot. Minden alkalommal feljavított lendülettel és az ötöst összekötő kémiával. Érdekes tény, hogy tegnap játszották először együtt Mihával az I Got The című számot. A próba második felében fogtak hozzá, és Miha azonnal, „elsőre” fenomenálisan beleillett. Csak egy kisebb összehangolásra volt szükség a dobossal a dalon belüli három fontos (átvezető) szünet miatt, közvetlenül Krušič versszaka előtt: „I got the…”, és a dolog egy pillanat alatt rendbe jött. Időnként úgy tűnt az egész, mintha Miha már régóta a zenekar állandó tagja lenne.
A koncert alatt benézett a volt basszusgitáros, Dare Brenko is, aki még élénken emlékszik, hogyan játszotta a zenekar a nyolcvanas években az egyes számokat, és a próbát, „saját sólyomszemének felügyelete mellett”, nem győzte dicsérni. Rendkívüli összeszokottságot méltatott. A dalok két hónap leforgása alatt valóban „égbekiáltóan” megnőttek!
A Lene kosti készen áll! Készen arra, hogy elvegye, ami jár neki. Ők azok a ritka, ha nem épp az egyetlen „még élő” képviselői annak a generációnak, amely az N.O.W.B.H.M. „bumm” után tűnt fel Szlovéniában, és a nyolcvanas évek közepén kezdett heavy metalt játszani. A Lene kosti fontos összekötő kapocs az új szlovén metal („post késő kilencvenes”) hullám számos kiváló zenekara között, amelynek eredeti, elemi szlovén válaszát a „New Wave Of British Heavy Metal” mozgalom népszerűségére Szlovénia ma sajnos gyengén tükrözi, mert a Lene kosti kortársai, azaz az olyan bandák, mint a Turbo, a Krom és az (igazi) Pomaranča, már hosszú évek óta a föld alatt vannak.
Szóval a Lene kosti szilárdan arra fókuszál, hogy megossza újonnan megtalált erejét és kreativitását, és megmutassa magát az első három májusi koncertjén, amelyekre 2009. 05. 09-én Ivančna Goricában, 2009. 05. 16-án az ausztriai Scheiflingben és 2009. 05. 18-án a ljubljanai Orto Barban a RockLine II. festen kerül sor. Bár későre járt, a próbáról egyáltalán nem sietett el az ember. Szó szerint szívtam magamba az energiát, amely az ötös játéka közben szabadult fel, mintha kényelmesen a nyár napsugarainak tenném ki magam!
fotók: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
