Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Roll Bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2013. december 28.
Látogatók száma: 100
Jegyár: 0,00€ (ingyenes belépés)
Ahhh…. Lassan vége az évnek, nő az eufória, mindenki rohan, őrjöng,… Az idegek sokszor összekuszálódnak, elpattannak, a rendfenntartók lesben állnak, a fejekben villámlik és ugrál minden… A megszokás súlya, vagy annak a súlya, amire mások kényszerítenek? Inkább nem rontom el az új, 2014-es év felvezetését, úgyhogy a „filozófiai” részt hagyjuk máskorra.
Tehát! Szlovénia-szerte a lokálok és klubok ilyenkor, az ünnepek előtt igyekeznek maximális kényelmet nyújtani a látogatóknak, ezért a rockos kínálat is jóval bőségesebb. Főleg pénztárcabarát. Általában fél euróval olcsóbb a sör, a zenekar pedig azért a gázsiért játszik, ami a pultnál összejön, így belépő sincs. Egyetlen gond van: ilyenkor egy tucat esemény esik ugyanarra a napra. Ebben az újév előtti „őrületben” nem megy másképp. Kevesebb mint egy hét alatt háromszor kerültem olyan helyzetbe, hogy egyetlen estén két koncertet kellett volna lefednem egyszerre. És a „vidám” december 28. ebben sem volt semmivel sem más.
A San Di Ego fellépése után a Biljardna hiša za Bežigradomban – RockLine-beszámoló ITT – Urbannal expresszben elszaladtunk a BTC-ben lévő Roll barba, ahol a rock ‘n’ roll kicsapongás szokás szerint már jó ideje vígan zakatolt. A Lene kosti előtt ugyanis a PANFU (Pick a Name For Us) és a Dandelion Children mozgatta meg a végtagjait. Utóbbiakat szerencsésen elcsíptük egy nappal korábban is, az Orto barban, 2013. december 27-én (RockLine-beszámoló ITT). A Roll barba éppen a Play With Fire közepén toppanunk be. A Lene kosti előadásában, természetesen.
Miért van hát még egy Lene kosti-beszámoló, pedig a megújult felállás formáját már megnéztük a St. Patrick’s Irish Pub közepén is, 2013. december 21-én – RockLine-beszámoló ITT? A válasz egyszerű. A este különleges sztárja, vagy inkább mondjuk különleges vendége (hogy ne szálljon el túlságosan az egója), ezúttal kizárólag és ismét Rok Večer „Wuko” dobolt a Lene kosti mögött, aki csak erre a fellépésre váltotta le a zenekar új dobosát, Vlado Janežt. Ő ugyanis sürgős elfoglaltságai miatt kénytelen volt lemondani a koncertet. És valóban. Wuko az a fickó, aki visszahozta annak a varázslatnak egy jókora részét, ami a Lene kostit jellemezte a színpadokon 2010-ben és 2011-ben, vagyis abban az időben, amikor Wuko a felállás állandó tagja volt (Marcóval és Giovannival együtt). Az az igazi egyedi zenei „csavar”, amely a Lene kosti egyedi zenei hitelességét jellemzi, és „boogie metal” néven ismert, ezúttal újra felragyogott. Wuko, az „emberi gép” megtestesítője, aki úgy kezeli a dupla lábdobot, mintha csukott szemmel gurulna görkorin, nem hagyott cserben. Kihozta magából a maximumot. Mellékes és kevésbé fontos dolog viszont, hogy Wuko nem gyakorolja a feldolgozásokat a Lene kostival. Ezért becsúszott néhány banális hiba a feldolgozásokba, például a Divje jagode klasszikusába, a Motoriba.
Őszintén szólva a Lene kostinak nincs szüksége feldolgozásokra. Saját anyagból van bőven; persze jól jönne minél előbb egy új stúdióalbum, de a Kavaš fivérek már ebben a fázisban (egy esetleges új stúdióalbum előtt) a legbölcsebb lépést választották: elkezdték visszahozni a koncertrepertoárba a „Park Bar” (1990) album dalait, amelyek az új köntösben fenomenálisan működnek, stílusban pedig őrülten szerencsésen illeszkednek a „Do Or Die” és a „Penetrator” albumok anyagához. Éppen a dupla lábdob bevonása, amit Wuko használ (Vlado Janežtől eltérően), hozta még közelebb a „Park Bar” dalait a 2010-ben és 2012-ben megjelent két album anyagához.
A jól látogatott Roll barban, ahol jó néhány felpörgött fej alaposan megforgatta a nyak-váll csapágyait, a folytatásban a Warrior és (mindig tökéletes) Nightmare erősítő, ultra robusztus hangromboló dalai következtek, egy rövidke szünet után pedig (a várakozásoknak megfelelően) a Russian Girl, a Sunrise, az Iron Dragon, és – ahogy említettem – a „Park Bar” dalai, a Lady Evil és a Fly In The Sky (az első részben a Highway To Nowhere is elhangzott). A finálénál a Lene kosti még beleharapott a Do Or Die-ba, majd a „Penetrator” záró dalai következtek: a Spread Your Legs, amelyet a zenekar a közönség összes lányának ajánlott, és a címadó dal, amely Wuko kivételes gurulásának és megszelídíthetetlen dupla lábdob-püfölésének új bemutatójára épülő záró tornádóként csapott le (Kobra rules!!!!)
A Lene kosti ismét sikeresen mutatkozott be kivételesen kompakt színpadi formában! A megújulás működik, a zenekar kimeríthetetlen erővel őröl tovább! Az új énekes, Jan Tehovnik fellépése még magabiztosabb és még önbizalomtelibb volt, mint hat nappal korábban a St. Patrick’s Irish Pubban, és a srác 22 évesen valóban a vokális magasságok igazi királya. Jant a koncert alatt a keverésben még egy kicsit feljebb lehetne húzni. Egy ilyen hangot világosan ki kell emelni. Nem szabad „elrejteni”! Még egyszer tehát: köszönet a Lene kostinak az újabb jótékony boogie metal „repeszért” egyenesen az őrült homlokba! A saját hang eredetiségének varázsa és mágiája marad a zenekar fő erőssége. Senki sem ér a nyomába. És ez az érzés ismét őszinte intenzitással járta át a Roll bar falait! Mostantól a Lene kosti rendszeresen fellép majd a vidám december minden utolsó hétvégéjén a Roll bar közepén!
Képgaléria
