Helyszín: Jamski dvorec/Postojna
A koncert dátuma: 2008. 05. 21.
Látogatók száma: 150
Jegyár: 13 €
Elérkeztünk az idei, Blues Postojna névre hallgató koncertsorozat utolsó előtti felvonásához. A barlang előtt ezúttal a szlovén folk rockerek, a Hiša léptek színpadra. A Hiša nem hivatalosan már 1981-ben, még fiatal srácként elkezdett zenélni, de a körülmények szerencsétlen alakulása miatt évekre szétszakadtak, és csak tíz év múlva álltak össze újra. Őket továbbra is az amerikai nyugati part zenéje iránti szerelem fűzte össze. Így jelent meg 1992-ben az első albumuk, azóta pedig többé-kevésbé rendszeresen adnak ki lemezeket. Az albumokat többnyire nagyon jól fogadta a kritika, a Hiša pár díjat is kapott, többek között az Illusion Anyway című lemezért, amelyen Neil Young-feldolgozásokat játszanak. Ránk tehát igazi csemege várt a szlovén zenei élet legendáival.
A Hiša meglepően blues-os hangulattal indított, de mivel blues-estéről van szó, ez talán nem is olyan megdöbbentő. Rögtön az elején kiderült, hogy Andrej Guček kiváló szólógitáros, akinek nem idegen a különböző stílusok játszása. A zenekar hamarosan átváltott azokra a híres vokális dallamokra, amelyeket megszoktunk tőlük. Ezekben a dús hangszerelésekben Andrejnek mind a három másik tag besegített, és az eredmény valóban elképesztő. Szlovéniában nehéz olyan rockzenekart találni, amelynek ilyen kidolgozott a vokálja, és élőben is ennyire remekül szól. A frontember, Andrej Guček elnézést kért a hangja miatt: állítólag már jó ideje problémái vannak vele, négy hónapig például egyáltalán nem is volt hangja. Részben ezért vonult le a Hiša háromnegyed óra után egy rövidebb szünetre.
A tizenöt perces szünet után a fiúk visszatértek a színpadra, és egy kicsit másképp kezdtek. Akusztikusabb műsor következett: Andrej Guček akusztikus gitáron pengetett és énekelt, a másik három pedig csak kísérő vokált adott. Ez így ment néhány számon át, aztán a Hiša tagjai visszatértek a megszokott pózokba, Andrej Guček pedig újra elektromos gitárt fogott. Mivel Andrej hangja még mindig gyengébb, a folytatásban két dalnál a főhangot egyszer a ritmusgitáros, egyszer pedig a basszusgitáros énekelte. Ami ezután jött, az még a második résznél is jobb volt. Úgy éreztem, egyre jobban játszanak, ahogy a műsor vége felé közeledtünk. Az első részhez hasonlóan a második is nagyjából háromnegyed óráig tartott. De a koncertnek még messze nem volt vége.
A viharos taps után a Hiša visszatért a színpadra, és eljátszotta az egyik ismertebb számát, a „Resnica je psica, pardon ptica” című dalt, amely ezúttal is akusztikus verzióban szólalt meg.
A „Resnica je ptica” után ismét lementek a színpadról. Nem kellett azonban sokáig kérlelni őket. Nyilván mindvégig az volt a szándékuk, hogy eljátsszák az egyik legnagyobb slágerüket, a „Ledene ceste” című dalt, amelyben Andrej Guček elektromos gitáron teljesen megvadult, a végén pedig egy kivételes szólóval megadta az este csúcspontját.
A Hiša nagyon jól szólt, még jobban, mint reméltem. Amikor Andrej Guček beszélt, a hangja rekedt és gyenge volt, éneklés közben viszont ez egyáltalán nem hallatszott rajta. A vokálja most is tiszta volt, mint mindig, a másik három tag pedig nagyban segítette őt, mind kísérővokált énekeltek. Épp ezeknek a híres, rétegzett, azonnal a fülbe mászó vokáldallamoknak köszönhetően kapta a Hiša a szlovén Crosby, Stills, Nash & Young becenevet. Nem állítom, hogy tiszta másolatról van szó, mert az igazságtalan lenne velük szemben, hiszen erős, önálló karakterük van, de a vokális vonalak azok, amelyek – a CSNY-hoz hasonlóan – a leglátványosabban erősek és szépek.
Bár a Hiša a dallamosságáról, a tiszta produkciójáról és főleg a kiváló vokáljáról ismert, ezen az estén nagyon sokszínű zenekarként is megmutatkozott. A zenében a pop, a folk és a klasszikus rock mellett rengeteg blues (hiszen mégiscsak Blues Postojna!) és country is érződött. Külön kiemelném Andrej Guček hozzájárulását: szerintem ha nem a Hišában játszana, Szlovénia egyik legjobb énekes-dalszerzője lehetne (mint sok énekes-dalszerző, ő is multiinstrumentalista), hiszen a játékstílusával, a hangszerválasztásával és a daloskönyvével olyanokat idéz, mint Dylan vagy Mlakar és társaik, humorból pedig szintén nincs hiány nála.
Maga a fellépés kicsit a CSNY legendás koncertlemezére, a 4 Way Streetre emlékeztetett, arra a dupla lemezre, amelyen a koncert fele akusztikus, fele elektromos. Már azt hittem, hogy a Hiša kissé megfordítja a sorrendet, hiszen épp fordítva, mint a CSNY, a koncert első felét elektromosan játszották, utána pedig akusztikus hangszerekkel folytatták. A különbség az volt, hogy a Hiša a második rész közepén visszaváltott az elektromosra, és ezzel véget is ért a hasonlóság.
Bár a zenekar zenéjében mindig érezni valami szomorkás beütést, a közönség a végén nem ezzel az érzéssel ment haza. A Hiša megmutatta, hogy ennyi év után is úgy tud játszani, ahogy az kell, és hogy továbbra is a szlovén zene óriásai közé tartozik. A Hiša méltó módon zárta a Blues Postojna koncertsorozatot a 2007/2008-as szezonra, most pedig már csak a kétnapos fesztivál következik minden bluesrajongónak, júniusban.
Szöveg: Rok Podgrajšek
Fotók: Daniel Pavlica
Setlist
1. Robben’s Blues
2. Fatamorgana Blues
3. Zaman
4. Novo življenje
5. Oče
6. Brez tebe
7. Dež
8. Trbovlje
9. Deklice, ptice…
10. Maestral
11. Tišina
12. Nevarna razmerja
13. Ko čas odšteje dni
14. Neštetič
15. Nočna vožnja
Ráadás:
16. Resnica je ptica
17. Ledene ceste
Képgaléria
