Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Piazza Duomo / Spilimbergo (Udine) / Olaszország
A koncert dátuma: 2010. 08. 03.
Látogatók száma: 4,000
Jegyár: 35,00€
A Simple Minds a „Festival Show Tour” névre keresztelt turnéján! Pontosabban a túra harmadik szakaszán, amelyen az új stúdióalbumukat, a „Graffiti Soul” (2009) című lemezt mutatják be. Ez afféle koncertmorzsa-szedegetés a tavaly már alaposan végigjárt világ színpadain: 2010-ben a Simple Minds számára ez egy ausztráliai látogatást, néhány „elfelejtett” európai helyszínt és egy rövid brazíliai kitérőt jelent.
Spilimbergo bájos, gyönyörű reneszánsz kisváros, hiteles karakterrel, amelyet a belváros szépen megőrzött, markáns régi építészete tükröz. A Piazza Duomo nevű tér az egyik oldalán a belváros épületeihez kapcsolódik, a másikon a kastélyhoz és a várfalhoz. És ezen a téren állították fel a színpadot, ahol ezúttal a nyolcvanas évek skót art pop rock óriásai léptek fel.
A Simple Minds ma már nem tölt meg több tízezer fős stadionokat. Egy jó 4.000 fős tömeget viszont nagyon is komolyan megtölt egy olyan tér, mint a Piazza Duomo. Ezúttal hihetetlenül élénk közönség várta a Simple Mindsot. 21.30 van! Ahelyett, hogy színpadra lépne a Simple Minds, ahogy meghirdették, a hangszórókból bejelentés dördül: a koncert 20 perces késéssel kezdődik, mert a zenekart a turnén szállító busz állítólag beragadt a dugóban valahol a kisváros szélén. A vidám közönség gyorsan egy lihegő, sértett rajongókból álló, morgolódó kórussá változik, amely újabb 40 percet vár. Tíz óra körül, vagyis félórás várakozás után néhány esőcsepp hullott az égből. A füttyögés és a méltatlankodás egyre hevesebb! Szerencsére csak pár csepp volt. És végül tíz perccel tíz óra után elsötétül a színpad, és az Themes For Great Cities című instrumentális felvezetés kíséri be a koncertet! Végre a színpadon a fiúk! Rögtön jön a meglepetés! A Sanctify Yourself az „Once Upon A Time” (1985) albumról. A nyolcvanas évek egy pillanat alatt kirajzolódnak, beszippantanak az időörvénybe, és a nosztalgikus illúziók ölébe ringatnak, ahol elfelejtjük, hogy létezik idő, sőt tér is, és gyakorlatilag megkapjuk a megerősítést, hogy semmi sem változott. A Simple Minds Simple Minds maradt, mi pedig, életművük és karakterük rajongói, 2010-ben is hűségesen kitartunk mellettük!
A színpadra pillantva hat embert láttam! A zenekar nélkülözhetetlen frontembere, Jim Kerr, a hűséges, régi dobos, Mel Gaynor, a basszusgitáros Eddie Duffy, aki már több mint 10 éve tagja a zenekarnak, és persze nem feledkezhetünk meg a gitáros Charlie Burchillről sem. Ha már Charlie-nál tartunk: elég sokáig tartott, mire rájöttem, honnan jön a gitárhang a színpadról. Csak egy fehér fénynyaláb leplezte le a Sanctify Yourself szólója közben. A fickó ugyanis egy külön emelvényen ült a billentyűsöknek, a billentyűs Andy Gillespie lábánál. Miért? A választ Charlie gipszbe tett lába adta meg, amelyből csak az ujjai lógtak ki. Szerencse, hogy a karját nem törte el! És érdekes, hogy a Sanctify Yourself alatt Charlie nem a Gretsch White Falconját fogta, hanem egy Flying V modellt, ami láthatóan teljesen új a koncerteken használt gitárparkjában. Vokalistaként a vonzó Sarah Brown tartott társaságot a fiúknak a színpadon, született kihívó mozgással!
A gitár és a billentyűk egyedi hangkollázsainak párbeszéde a Simple Minds üzenetének egyik legnagyobb védjegye! Ezúttal a zenekar azonnal megteremtette az olyannyira ápolt hangzásvilág takaróját, a markáns basszus, a kompakt, kiválóan felépített, kemény ritmika és Mel Gaynor dobolásának nagy pontossága együtt hatott. Jim Kerr egyedülálló énekes maradt, mellette a mára rég elfajzott Bono az U2-ból egy pillanat alatt Britney Spearsszé válik. Karizmatikus előadó, akit a közönséggel való sajátos színpadi kommunikáció jellemez: a táncmozdulatokat összeköti az állandó, a színpad szélén balról jobbra tartó menetelésével, folyamatosan integet a közönségnek, a versszakokat pedig sokszor guggoló helyzetben zárja. A hangja úgy érik, mint a bor, amely az évekkel csak nyer báj és mélység tekintetében. Valódi mélység. Ennek a zenésznek a lenyűgöző színpadi karaktere ezúttal a koncerten azért némi enyhe nehézséggel küzdött a hangi teljesítmény középső fekvésből a magasabb és legmagasabb regiszterek felé való átvitelében, amit hamarosan a „Graffiti Soul” új albumról származó Stars Will Lead The Way refrénje is megerősített. Kerr rögtön a színpadra lépésekor bocsánatot kért a közönségtől a várakoztatásért. Később több mint szolid beszélgetőpartnernek bizonyult olaszul. Ugyanis Szicíliában él..
A setlist pedig több mint kitűnő. A kiváló „Graffiti Soul” album új dalai zenei eredetüket tekintve olyan anyag, amely teljesen természetesen kapcsolódik a repertoár többi részéhez, amelyet ezúttal a nyolcvanas évek klasszikusai alkottak. Őrület! A harmadik szám, a Waterfront nevű ambient remekmű, már teljesen felhergelte a közönséget, és a kezdő részben gyorsan megidézte a koncert egyik csúcspontját!
A Simple Minds élőben hihetetlenül meggyőző. Először is Jim Kerr játéka áll a te oldaladra, aki bármikor, amikor kedve szottyan, teljesen rávesz, hogy akaratlanul és észrevétlenül magasba lengesd a karjaidat. Két órán át. Kerr nem lazít ebben a közönséggel való kommunikációban. A másik dolog, ami a Simple Minds koncerteken mindenek felett lenyűgöző, a zenekar filigrán módon kalibrált hangzása a színpadon. A hang kiválóan elosztott, az építőelemei pedig megfelelő egyensúlyban élnek egymás mellett. Mivel a koncert a szabadban volt, a kedvezőtlen időjárási körülmények, az időnkénti szél, kissé torzították ezt a hangképet, a billentyűk jártak ezzel a legrosszabbul. De ezek a pillanatok ritkák voltak.
A zápor, amely végig vicsorgott az ég északnyugati részén villámlással, szerencsésen elkerülte a helyszínt, így a „záporka” csak súrolt minket az új This is It és a nap újabb meglepetése, a Mandela Day közben. Csak ez utóbbi dalhoz festette színesre a színpadot a reflektorfény, egyébként a koncert során megint a színpadi világítás klasszikus kétszínű kombinálásának lehettünk tanúi, ahol a fehér a kékkel vagy a lilás fénnyel fog kezet. A színpad többszöri teljes elködösítése, amely remekül illik a Simple Minds színpadi színházának erősen vibráló hangulatához, szintén már ismert állandó elem!
A zenekar klasszikusai a folytatásban, mint a Sons And Fascination Once Upon A Time, One Step Closer Someone, Somehere (In the Summertime), In Trance As Mission, valamint a várakozásnak megfelelően a kötelező Don’t You (Forget About Me) és az Alive And Kicking meg a New Gold Dream (81, 82, 83, 84) (81, 82, 83, 84) garantálták a skót felföld hangzásbeli és művészi perfekcionistáival való újabb fantasztikus együttlétet! Hihetetlen az is, mekkora tetszést aratott a zenekar aktuális stúdióalbumának nyitószáma, a Moscow Underground, amelyet a közönség még a versszakokkal is együtt énekelt. A Don’t You (Forget About Me) refrénjeit Kerr sokszor egyszerűen a közönségre bízta. A Belfast Child dalt ezúttal a Mandela Day váltotta fel, az egyetlen, ami meglepett, az volt, hogy a Simple Minds nem játszotta el a She’s A River számot. Viszont a Real Life helyett az azonos című albumról, amelyet a turnén eddig szinte rendszeresen játszottak, eljátszották a See The Lights című dalt (az is a „Real Life” albumról), és ezzel több mint jóvátették. E zenekar nagy vonzereje, hogy a setlistjük minden koncertestén nehezen megfejthető rejtvény.
A ráadásban még megkaptuk a Ghost Dancinget és a The Doors Gloria-feldolgozását. A zenekar a Take Me To The River és a Dance To The Music dalokra épülő rövidebb variációt is belefűzött, így még színesebbé tette fellépése utolsó perceit.
A Simple Minds rendkívüli energiát őriz! Nagyon stabilan működnek, amit a zenekar minden tagjának aktív és dinamikus egymás közötti színpadi kommunikációja is megerősített. A színpadon nem hallasz egyetlen elhibázott hangot, sem véletlen ritmikai botlást. Minden filigrán pontossággal, a született hangzásperfekcionizmus mintájára szól. A koncertrepertoár rendkívüli válogatása, amellyel élvezhettük ezt a különleges zenekart, minden spilimbergói látogatót megbabonázott. A révület a teljesen újonnan felépített világban pedig még jócskán tartott. Még jó ideig azután is, hogy a Simple Minds végleg elbúcsúzott. A nyolcvanas évek a zenében a Simple Minds előadásában valóságosak maradnak! Amíg a zenekar továbbra is ilyen kiváló albumokat ad ki, mint a legutóbbi stúdiólemez, a „Graffiti Soul”, nem kell tartanunk attól, hogy ne indulhatnánk el még egyszer abba az egyedülálló zenei világba, amelyet a Simple Minds és a popularis rockzene aranykorát jelentő nyolcvanas évek ismernek!
fotók: Aleš Podbrežnik
Setlist
1. Theme For Great Cities
2. Sanctify Yourself
3. Stars Will Lead The Way
4. Waterfront
5. Rockets
6. See The Lights
7. This Is It
8. Mandela Day
9. Moscow Underground
10. Sons And Fascination
11. In Trance As Mission
12. Someone Somewhere (In Summertime)
13. Once Upon A Time
14. One Step Closer
15. Don’t You (Forget About Me)
16. Alive And Kicking
17. New Gold Dream (81,82,83,84)
—ráadás—
18. Ghostdancing
Képgaléria
