Helyszín: Križanke, Ljubljana
A koncert dátuma: 2010. június 26.
Látogatók száma: 0
A Mexikó–Argentína nyolcaddöntő estéjén a ljubljanai Križankében is egy olyan este ígérkezett, amely szintén a dél-amerikai temperamentumról szólt: a Gotan Project három év után újra fellépett Szlovéniában, új albumuk, a Tango 3.0 népszerűsítő turnéján. Az új lemezről tényleg szinte az összes dalt hallhattuk, de az előző két kiadványra, a La revancha del tango (2001) és a Lunatico (2006) lemezre is emlékeztek.
Nagy meglepetés nem volt, az alapvető hajtóerő most is a tangó: globalizált, ütős elektronikus ritmusokkal átszőtt tangó, amelybe újabban a Mississippi-blues hagyománya is beleszövődik. Érezni hát valamit abból a bourbonos mámorból, amely az Egyesült Államok e vidékeire jellemző (a Panamericana című számban, amely arról az autóútról kapta a nevét, amely Észak- és Dél-Amerika teljes nyugati oldalán végighúzódik, és így összeköti a két földrészt). A zenekar tehát afféle összekötő szerepet tölt be észak és dél, fiatal és öreg, hagyományos és modern között. Ez a közönség összetételében is megmutatkozott: voltak ott gyerekes párok, egyetemisták, de olyan hallgatók is, akiknek az első komolyabb találkozást a tangóval egy egyszerű audiokazetta jelentette a Maria de Buenos Aire (tango operett) albummal, amelyet annak idején a legendás Astor Piazzolla vett fel. Talán azt is mondhatnánk, hogy mi, szlovének különösen szoros szálakkal kötődünk Argentínához és a tangóhoz, ha figyelembe vesszük, hogy Argentínában rengeteg honfitársunk él, akik a második világháború után vándoroltak ki, és új hazájuk hagyományait Szlovéniába is visszahozták. Mehetnénk még tovább is, és kereshetnénk a közös pontokat a bandoneon és a mi harmonikánk között, amelyre méltatlanul túlságosan falusias, parasztos felhangot ragasztanak, pedig hatalmas zenei potenciál van benne.
A zene élő energia, amely folyton a fejlődésre törekszik, és a Gotan Project nem várja meg, hogy az idő elgázolja őket. Okosan kihasználják a technológia fejlődését, amely meglepő hangmanipulációkat tesz lehetővé (az egyik leghatásosabb bizonyosan az a jellegzetes, kissé megcsonkított trombitaloop). A La Gloria című számba például igen ötletesen, a mostani sportesemények hangulatával tökéletes összhangban szőtték bele Victor Hugo Morales híres „Gooooooooooooool!” kiáltását. A zenéjük tele van erotikus töltettel, táncra késztet, hegedű és trombita szárnyán átröpít minket az óceánon Buenos Airesbe, a szövegek csábítanak és hívogatnak, a nőket pedig trónra emelik, noha mindannyian tudjuk, hogy csak egyetlen éjszakára leszünk királynők (la reina de la noche).
Fellépésüket vizuális vetítésekkel is megfűszerezték, amelyekben természetesen rengeteg a piros szín, a szenvedély és a vágy színe. Könnyen azonosulhatunk az angyalszárnyú, sóvárgó nőkkel, akik az ígéret beteljesülésére várnak. Az sem szokatlan, hogy a nőnek olykor emberi fej helyett szarvasfeje van (bár ez a szimbolika nekem nem egészen világos), máskor pedig két rapper csatlakozik az előadókhoz a vásznon (Mi confesión), akik elmagyarázzák, hogy az igazi elégedettség éppen a tangóban rejlik, amelynek a fülébe a szerelem súg.
Profin lejátszott koncert volt (két ráadást is hallottunk), amely még jobb lehetett volna, és még egy kicsit tovább is tarthatott volna, ha valaki odasúgja az előadóknak a koncert közben, hogy az argentinok egy kis isteni segítséggel ismét legyőzték a mexikóiakat 3:1-re.
Fotók: Mia Milharyčič
Setlist
1. Cuesta abajo 2. Época 3. Diván 4. Tango square 5. Rayuela 6. Una música brutal 7. Tu misterio 8. De hombre a hombre 9. Toda mi vida 10. Mi confesión 11. La Gloria 12. Diferente 13. La música de siempre 14. El mensajero 15. Panamericana — TrÃptico — Panamericana (zárás) RÁADÁS: 16. Mil milliones / Queremoz paz 17. Desilusión 18. Peligro 19. Santa MarÃa (del Buen Ayre) 2. RÁADÁS: 20. Inmigrante
Képgaléria
