A Gojira ismét lenyűgözte Zágrábot!

Helyszín: Zágráb / Dom Sportova / Horvátország

Dátum: 2022. július 30., szombat

„Végre!” – sóhajtott fel nem egy rajongó, amikor a francia szenzáció, a Gojira végre Szlovénia közelébe ért. Igaz, Szlovéniában a banda még mindig nem állt meg, de Zágráb annyira közel van, hogy sokan így is megkapták, amiért jöttek. A koncert körüli várakozás teljesen indokolt volt, ráadásul a COVID-intézkedések miatti halasztás csak tovább fokozta. A Dom Sportova előtt több ezer ember gyűlt össze, és szép számmal érkeztek Szlovéniából is. Végül is a Gojira évről évre a Metaldays fesztivál legjobban áhított zenekara volt, ez a kívánság azonban sosem teljesült. A horvát fővárosban a Gojira most másodszor járt, de először főzenekarként.

A turnén az új-zélandi Alien Weaponry és az angol Employed to Serve kísérte a Gojirát. Mindkettő fiatal, ígéretes zenekar, bár az Alien Weaponryt nem kell külön bemutatni: játszottak már Szlovéniában, és legutóbb a Metaldays 2019-en hatalmas rajongótábor ünnepelte őket.

A csarnok ajtajai már hétkor kinyíltak, a sör patakokban folyt, az első érkezők elfoglalták az első „frontvonalakat”, és így esélyt adtak az Employed to Serve-nek. Az angol ötös mögött már van néhány album és persze komoly koncertrutin is. A zene meglehetősen kaotikusra sikerült, főleg a sikoltozó női vokál miatt. Stílusok egész sorát érintették, az egész a kaotikus hardcore, a groove/thrash metal és a death metal keverékének hatott. Az Employed to Serve néhány ütős résznél meggyőzően és magabiztosan szólt, időnként viszont zavarodottnak tűnt, mintha a banda maga sem tudná, mit is akar igazából játszani, így végül inkább vegyes érzések maradtak bennem. Ja, és a hangzás sem volt éppen jó.

Az Alien Weaponry legutóbbi európai látogatása óta még népszerűbb lett. A banda közben felvette második albumát, a Tangaroát, amelyről néhány dalt el is játszottak. Az új basszusgitárost is ezen az estén ismerhette meg a közönség. Az Alien Weaponry elsősorban arról ismert, hogy maori nyelvű szövegeket és dallamokat sző a zenéjébe. Magával a zenével viszont nem találják fel a spanyolviaszt: valahol a thrash/metalcore vonalon mozognak, időnként egy-egy breakdownnal, ami messze van az innovatívtól. Azt viszont el kell ismerni, hogy a színpadon iszonyú energikusak. Látszik rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak, és ha a srácok így folytatják, tovább fognak kapaszkodni a népszerűségi ranglétrán. A közönség is nagyon jól fogadta őket, már ugráltak, és időnként egy-egy moshpit is kialakult. A főzenekar előtti bemelegítés tehát elég intenzívre sikerült.

Mielőtt a francia nehézsúlyúak színpadra léptek volna, egy függöny ereszkedett le, amelyre a tavaly megjelent legutóbbi album, a Fortitude (kritikánk ITT) szimbólumait vetítették. Nagyjából három perc kivetített visszaszámlálás után lehullott a függöny, és a Gojira az aktuális album robbanékony Born for One Thing című dalával kezdett, amely már puszta pusztító erejénél fogva is több mint ideális nyitány egy olyan koncerthez, amelyről előre sejteni lehetett, hogy kemény menet lesz. A Gojira nagyon rövid idő alatt bebizonyította, miért ma az egyik legforróbb név a metalszcénán. A From Mars To Sirius albumról érkező Backbone az egész csarnokot tombolásba hajszolta, a levegőben pedig felfújható strandbálnák és -delfinek repkedtek.  

A Gojira minden egyes dallal igazolta, miért övezi ekkora hírnév. A banda összeszokott, ritmikailag precíz, a dalokban pedig az ütősség és a technikásság mellett is ott vannak az erős refrének, amelyeket a közönség végig együtt énekelt. Főleg a legutóbbi albumok szólnak kommerszebben, és a dalok is ennek megfelelően egyszerűbbek. Igaz, a régi anyag sem maradt ki, de jóval kevesebb jutott belőle, mint a korábbi koncerteken. Azért dicséretet érdemel, hogy a banda a műsorban hagyta a Love-ot a Remembrance breakdownjával kiegészítve. Elhangzott többek között a Flying Whales is a From Mars To Sirius albumról, a The Way of All Flesh viszont a Toxic Garbage Island kivételével nagyjából parkolópályára került. Logikus módon persze a Fortitude népszerűsítése állt a középpontban. A Gojira csak idén tudta igazán elkezdeni bemutatni az anyagot élőben, és el kell ismerni, hogy remekül működött: a Hold On, a Grind és az Another World is jó fogadtatásra talált. A közönség végig tombolt. A küzdőtér közepén akkora volt a tömeg, hogy sokan inkább a lelátókra húzódtak, ahol legalább levegőhöz jutottak. A Dom Sportova láthatóan nem volt a legjobb választás: a küzdőtér is kicsinek bizonyult, és ahogy az sportcsarnokoknál megszokott, a minőségi hangzásnak sem kedvez igazán. A fényshow-t és a stroboszkópokat viszont dicsérni kell: rendkívül változatosak és színesek voltak, rengeteget hozzátettek a koncerthez, sőt tulajdonképpen még a dalokat is magasabb szintre emelték.

A Gojira kiváló összeszokottsággal büszkélkedhet, különösen Mario Duplantier dobos ragyogott, aki többek között a „Jebeno vas ne čujem” és a „Savršeno” feliratokkal kommunikált a közönséggel. Túlzottan beszédes zenekarnak azért nem mondanám a Gojirát. Joe Duplantier, a banda énekes-gitárosa váltott néhány szót a közönséggel, de hosszabb összekötők nem voltak. Jó tömegmozgató viszont, hiszen a The Chant alatt a közönség úgy zengte a dallamot, mint egy focimeccsen. Ezen a ponton, amikor hullani kezdett a konfetti, a Gojira nem igazán tűnt az extrém metal képviselőjének, sokkal inkább egy MTV-s rockszenzációnak, amely a tömegeknek gyártja a zenét. De ízlések és pofonok: sokaknak éppen a The Chant volt az este csúcspontja. Kicsit gojirásabb hangulatban zárult a rendes műsor a L’Enfant Sauvage albumról származó The Gift of Guilttal, amelyben a melankólia és a technikásság fonódott össze, rengeteg gitáros tappinggel. Mindenképpen több mint korrekt lezárás.

A ráadásra viszont újdonságokkal tért vissza a Gojira, ami a régi rajongókban keserű szájízt is hagyhatott. A New Found és az Amazonia korrektül szólt, de valahogy nem ez volt az a hab a tortán, amit egy ennyire gazdag diszkográfiájú zenekartól várni lehetett volna. Kritika nélkül nem megy: úgy tűnik, a Gojira is a komfortzónára kezdett játszani, hasonlóan, mint az aktuális albumon.

A Gojira Zágrábban energikus, ütős és grandiózus fellépéssel igazolta hírnevét. A banda még mindig ereje teljében van, és ezek után csak azt kívánhatjuk, hogy minél előbb visszatérjen, lehetőleg valami extra csemegével a műsorban.

Fotók: Nina Grad