Fényképek: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Bluesiana / Velden am Woerthersee / Ausztria
A koncert dátuma: 2009. május 23.
Látogatók száma: 20
Jegyár: 30,00€
Kee Marcello az a srác, aki huszonhárom évvel ezelőtt meglehetősen váratlanul kapta meg a gitárosi állást az akkori világ legnagyobb rockexportcikkében, az Europe-ban. A The final countdown albumot még Norum vette fel, aki aztán a túlságosan kisimított produkció miatt csalódottan faképnél hagyta a bandát; a lemez magabiztosan elfoglalt minden slágerlistát, Kee pedig Tempestként boldogan vágott neki a világ körüli turnénak, hogy lefölözze a tejszínt. Jött még az Out of this world, sokak szerint a legjobb Europe-album, és a Prisoners in paradise, aztán a svéd jelenség kihunyt, ahogy a nyolcvanas évek legtöbb hasonló zenekara is. Kee így (valószínűleg) szép kis summát zsebelt be az öt évnyi világ körüli koncertezésből, majd önkéntelen névtelenségbe süllyedt.
A Bluesiana ezen az estén szokatlanul üres volt, ezt már a The Lorean, a Marcellót turnéján kísérő olasz előzenekar is szóvá tette, a fiúk mégsem szenvedtek kevesebbet a színpadon. Negyvenöt percnyi könnyed, de korántsem silány rock után Kee a basszusgitárosával és a dobosával együtt foglalta el a színpadot, és néhány szólóprojektes számmal határtalanul elkápráztatta a színpad előtt álló jó tucatnyi rajongót. Ha egyfelől szomorú is, hogy egy ilyen formátumú és hírnevű zenésznek maroknyi ember előtt kell játszania, másfelől az is igaz, hogy az ilyen koncertek az intim hangulat miatt mindig különlegesek. Így közvetlen közelről gyönyörködhettünk azokban a mesteri szólókban, amelyek a Ready or not és a Just the beginning című számokat ékesítik az Out of this world albumról, de felcsendült a Rock the night himnusz is, amely még Norum korszakában született.
Marcello hihetetlenül hajlékony gitáros. Viszonylag kicsi tenyere és az a tény, hogy szólókalandjai közben szinte egyáltalán nem használja a kisujját, ellenére ügyessége és sebessége irigylésre méltó szinten van. Az is előnye, hogy nem szorítkozik egyetlen technikára (mint annyi más önjelölt virtuóz), hanem a futamaiban hatékonyan ötvözi a klasszikus sweepektől a kifinomult tappingen át a fast pickingig mindent. Ez utóbbival döbbentett meg minket a ráadásban, A dongó repülésének (vagy ahogy a kísérőzenekara mondaná, az Il volo del calabrone-nak) ragyogó feldolgozásával, amelyet jó évszázaddal korábban az orosz Rimszkij-Korszakov komponált. Marcello a nyolcvanas években ezzel a számmal gyakran szórakoztatta a teltházas stadionokat, abban az időben, amikor Tempest – ahogy az akkoriban szokás volt – pár percet szánt a színfalak mögött várakozó rajongónőkre. A legnagyobb erénye persze nem a technika, hanem a utolérhetetlen érzék a zenei frázisokhoz. Ezt az est utolsó dala, az epikus Superstitious még egyszer bizonyította, amely a rocktörténelem egyik legszebb szólójával büszkélkedhet. Nem túlzás, ha ezt a tökéletes kis remekművet Platón nyomán egyenesen a szépség zenei definíciójának nevezzük: minden hang a helyén van, a technikásabb részek pedig harmonikus, kellemes egésszé fonódnak a dallamosakkal. A gyors ujjak tehát nem pótolhatják a tartalmat, csak a megfelelő helyeken hatékonyan kiegészíthetik. Ezt a leckét Kee kétségkívül már 1988-ban megtanulta.
A koncert után a Rockline csapata a backstage-ben is összeült Marcellóval, ahol a göteborgi svéd a kötelező fotózás után még néhány viccet előrántott, és elmondta, hogy megfelelő meghívás esetén szívesen ellátogatna az Alpok napsütötte oldalára is. Fellépése a hazai fővárosban kétségkívül sikeresen kerekítené le és folytatná a gitárkoncertek biztató szezonját, amelyet Paul Gilbert és Richie Kotzen közelmúltbeli fellépései indítottak el.
Fényképek: Aleš Podbrežnik
Setlist
1. Get On Top 2. Enemies 3. Raptor 4. Evil Ways 5. Falling Apart 6. Ready Or Not 7. Just The Beginning 8. Coming Home 9. Midnight Sun Mojo 10. Dobszóló 11. Basszusszóló 12. Rock The Night —ráadás— 13. Mind In The Gutter 14. Bumble Kee 15. Superstitious
Képgaléria
