Szerző: Jernej Vene
Az interjú dátuma: 2008.05.30.
RockLine: Mennyire elégedettek az Asia-turné alakulásával?
Carl Palmer: Április 1-jén kezdtünk Angliában, ahol tizenhárom koncertet adtunk, aztán jött az amerikai és a japán turné. Az európai szakaszt a spanyolországi Bilbaóban indítottuk, onnan Dél-Franciaországon át lassan eljutottunk Pozsonyba, ahol az utolsó koncertünk lesz. Az 53 fellépés után egy időre befejezzük.
RockLine: Voltak különleges elvárásaitok az új Phoenix album megjelenésekor?
Carl Palmer: Egyáltalán nem. Azért vettük fel a lemezt, mert úgy éreztük, ez a helyes döntés. 2006-ban kezdtük írni a dalokat, ugyanabban az évben jól éreztük magunkat egy amerikai turnén. 2007 végén úgy gondoltuk, jó lenne stúdióba vonulni, és új anyagot rögzíteni. A munka jól és gyorsan haladt, élveztük. Kiadót sem volt gond találni (Frontiers Records – a ford. megj.). Azért csináltuk meg a lemezt, hogy megmutassuk, hol tart ma az Asia. A koncerteken játszunk dalokat az első albumról, kettőt az új Phoenixről, meg néhányat, amelyek így vagy úgy meghatározták a zenei pályánkat. A Phoenixszel kapcsolatban nem ringattuk magunkat illúziókban, hogy listavezető lesz, hiszen tudjuk, hogy megváltoztak az idők, és a dolgok egészen másképp működnek. A legnagyobb sikerünk vele Japánban van.
RockLine: A turné után az Egyesült Államokba mentek?
Carl Palmer: Nem, június közepén a németországi Leonbergben játszom a saját zenekarommal, a Carl Palmer banddel. Az egész nyarat végigjátszom. Az Asia az év vége felé megy az Egyesült Államokba, de a dolgok még nem biztosak. Annyit viszont elárulhatok, hogy az Asia 2009 áprilisában hat koncertet ad Nagy-Britanniában.
RockLine: Hogyan építitek be a koncertlistába azokat a dalokat, amelyek a pályátok során nem az Asia neve alatt születtek?
Carl Palmer: Egészen egyszerű. Úgy döntöttünk, hogy minden tagtól játszunk egy dalt, amelyről az Asián kívül ismerik. Persze a közönségnek jól kell ismernie. Ez szerintünk szerves, természetes lépés. Gyakran cserélgetjük a számokat, hiszen sok mindent játszhatunk, mert hosszú zenei múlt áll mögöttünk. Így nincs okunk arra, hogy ne játszunk több dalt a Yes, az Emerson, Lake & Palmer vagy a King Crimson repertoárjából.
RockLine: Hallottunk John Wetton énekes-basszusgitáros egészségi problémáiról. Hogy van?
Carl Palmer: A hármas bypass-műtét után jól van. Ha felmész a honlapomra (www.carlpalmer.com), elolvashatod, hogy nekem is stentet ültettek a szívembe (érszűkítő érprotézis – a ford. megj.). Mindketten jól vagyunk.
RockLine: Sok zenekar egész pályafutása alatt sikeres Japánban, miközben a világ más részein gyorsan elfeledkeznek róluk. Tényleg annyira mások ott a hallgatók?
Carl Palmer: Igen, ott minden teljesen másképp van, mint itt. Az emberek persze ugyanolyanok, mint máshol: vagy tetszik nekik a zenéd, vagy nem. Nem vesznek meg olyasmit, ami nem tetszik nekik. Ott tényleg rengeteg a koncert. Tokió központjában az Asia 4500 embernek játszhat. Másnap este még egyszer fellépünk 2500 hallgatónak. Azért jönnek, mert szeretnek minket. Tavaly voltunk ott, és a fogadtatás kivételes volt. Úgy tűnik, már az első ottjártunkkor megszerettek minket, vagyis a nyolcvanas évek elején. Senki sem tudja, miért, egyszerűen így van.
RockLine: Milyen jövő vár az Asiára?
Carl Palmer: Nem megyünk nyugdíjba, kiadtuk a Phoenix lemezt, ez a jövőnk. Az év végén és a következő év elején újra színpadon leszünk, jövő nyáron talán az Egyesült Államokban is fellépünk. Közben a saját projektjeinkkel is játszunk. Az Asia célja is ez: egy ideig együtt játszunk, aztán más dolgoknak szenteljük magunkat, majd újra visszatérünk az Asiához. Talán 2009-ben az ELP-koncertek jönnek, ki tudja?
RockLine: Milyen volt a hangulat a stúdióban a Phoenix felvételekor, amikor annyi éve nem játszottatok együtt?
Carl Palmer: Hadd magyarázzam el: Nagy-Britannia nem nagy, az évek során végig találkoztunk, mert ha koncertszínpadokról színpadokra jársz, könnyen belefutsz ismerősökbe. Különösen Londonban könnyű összefutni valakivel, akit évek óta nem láttál. Mindannyian London környékén élünk, és elég sok koncertet adtunk, úgyhogy nem volt nehéz stúdióba menni. Aztán megszakítottuk a felvételt, és néhány nap múlva mentünk dolgozni tovább. Itt semmilyen nyomás nem volt.
RockLine: Köszönjük, és sok sikert!
Carl Palmer: Szívesen!
Képgaléria
